Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 12. szám - Esküdtszéki csarnok. [6. r.]

— 137 figyelmét, melyekre lelkiismeretük egész nyugal- , mával alapithatják pzon Ítéletet, vajon vádlott erre jogosítva bihette-e magát? Török János a kivégeztetés előtti perczekben levelet irt nejéhez, melyben elbúcsúzván kedveseitől, mondja: „Bitófán leendő halálomnak egyedüli oka Biró" Elő is adja ezen levélben azon körülményeket, melyeknél fogva Bírót árulójárnak hiszi, mondván: „Én Birót az összeesküvés egyik főnökének jelöltem ki, nála oly irományokat hagytam, melyek senki másnak kezeinél nem voltak, és ezen irományok, a melyek alapján kimondatot az ítélet, a policiához kerültek. Kovács Áron, ki a bárom kivégzett vértanúhoz j mint lelkész volt rendelve, ezt mondja : „Isten | és emberek előtt esküszöm, hogy mind a hárman életük utolsó perczeiben Birót mondották árulójuknak." Ily adatok nyomán mondotta és joggal j mondhatta a történet-iró Birót árulónak. Az esküdtek figyelme már kimerült, és igy j bővebben nem szól a tárgyhoz, de figyelmezteti az i esküdteket arra, hogy vádló ügyéi Erdélyben nem merte eldöntetni: Pestre jött, hogy Erdély I közvéleményét ezen esküdtszék által, mely a ! részleteket nem ismeri, meghazutoltassa ;S de í szónok roményli, hogy a pesti esküdtek nem fogják meghazudtolni az erdélyi közvéleményt, j Magánvádló védője nem helyesen állította 1 fel a kérdést, midőn azt mondta, hogy az es- 1 küdtek Ítéletükkel ki fogják mondani, áruló-e | magánvádló, vagy nem? Itt csak is az a kérdés : a fölhozott adatok alapján föl volt e jogosítva vádlott, mint történet-iró azon vélemény kimondására. Kéri vádlott felmentését. Dr. Füzesséry Géza, vádló ügyvédje : Ezen per illetékes birája a pesti esküdtszék, tehát vádlónak nem is volt máshová folyamodni. Marosszék gyűlésének azon nyilatkozata nem volt egyéb, mint restaurationalis mozgalomból kiindult kortesfogás. Török János csak azt mondta, hogy gyanítja, miszerint Biró az áruló, gyanítja pedig azon oknál fogva, mert azon iratok, melyek egyedül nála léteztek, a rendőrség kezébe kerültek, de a rendőrség más módon is juthatott ezekhez. Az adatokból kitűnik, hogy a vádló ott sem volt azon helyen, hol állítólag az árulás történt: kitűnik az is, hogy a vádló korántsem oly gazdag, mert a katonai executió folytán sem tudott fizetni, hanem kénytelen volt tartozását részletekben lefizetni. Kéri vádlottra a vétkest kimondatni. Bíró Mihály, vádló emel még szót. Egyzerü szántó-vető ember lévén, nem képes oly czifra szónoklatot tartani, mint vádlott. Az mondatott róla, hogy ő nem nyilatkozott az ellene szórt vádakra, ő 1861-ben, midőn az ellene fehozott rágalmakat hallotta, felhívást tett közzé, melyben mindenkit felhítt arra, hogy ha valamit tudnak róla, nyilatkozzanak. És senki sem nyilatkozott. Azt mondták, hogy ő azon árulás következtében meggazdagott, és sok pénzre tett szert. Összesen 900 forintja van másokhál, és a mi több van, azt szívesen vádtottnak adja. Most Pestre is csak ugy jöhetett, hogy 400 frtot kölcsön kért. Kenderessyné vádjára vonatkozólag felolvas a krónikából egy részletet, melyből kitűnik, hogy ő Török tanárnénál talált íratok alapján fogatott el. Végre azon vádre vonatkozólag, hogy ő ide Pestre jött az erdélyi közvélemény kikerülésével, megjegyzi, hogy ő csak a törvény rendeletét teljesité, midőn Pestre felutazott, egézségét tönkre téve az adósságokat csinálva. Dr.Funták Sándor, vádlott ügyvédje, ismételve arra figyelmezteti az esküdteket, hogy védencze a történetírói hivatásnak felelt meg, midőn az eseményt részletesen leirva megörökitette. És ezzel befejeztettek a vád- és védbeszédek. Hogy vádlott felmentetett, és hogy vádló képviselője semmiségi panasszal élt, azt már e lapok 10. számában előadtuk. Semmiségi panasz és semmisitőszéki határozat a közvádlónak Bényey István, a „Szabad Magyarország" szerkesztője ellen indított sajtóperében. *) A semmiségi panasz csekély, lényegtelen kihagyásokkal igy hangzik: *) A per esküdtszéki tárgyalásának folyamát a 8. kzámban közöltük. Szerk. Tekintetes Sajtó-Biróság! Közvádló BT által ellenem emelt sajtó-vétségi eljárás és ítélet ellen kénytelen vagyok semmiségi folyamodással élni. Ugyanazért kérem minden ide vonatkozó iratokat, a gyorsíró felvételével együtt a Nagyméltóságú semmitőszék cléterjeszteni. Indokaim következők. 1. A mint megidéztettem, azonnal felkerestem Dietrich lgnácz országgyűlési képviselőt és ügyvédet védelmem elvállalása végett. Szives is volt azt elvállalni; de sürgős körülményei bizonytalanná tevén a febr. 16-iki megjelenést, ennélfogva névjegyére irt nyilatkozatának melléklesével folyamodtam a sajtóbirósághoz 15 napi halasztásért. Ettől a ministeri rendelet szelleme ellenére helyes indokolás nélkül elmozdittattam, és midőn semmi érdek nem volt közvádló ur részéről veszélyeztetve a halasztás megadásával, én a ki egészen Dietrich lgnácz ur tapasztalt tanácsára és védelmezésére biztam magamat, a védelemtől az utolsó órákban elzárattam; tehát a vádhoz képesti idő megvonásával kellő védelem és készület nélkül maradtam. 2. Eeám kényszeríttetvén a védekezés, febr. 16-án, midőn védelmemet előadtam volna, a bíróság elnöke a közben félbeszakított, megzavart, a mi a gyorsíró felvételéből is világos. Sehol sem jogosítja fel az igazságügyministeri rendelet a bíróság elnökét vádlott irányában épen védelme előadása közbeni félbeszakításra, zavarba hozásra. Ez a törvény és ministeri rendelet szelleme elleni jogtalan és törvénytelen pressió, és midőn a politikai vádlott igy gátoltatik meg önvédelme előadásában, nem lehet az olyan eljárást törvényesnek, rendesnek venni, és ha valami, épen ez a legfőbb ok az egész eljárás és az arra fektetett hiányos ítélet megsemmisítésére. 3. A rendes esküdtszéki tagok nem jelenvén meg kellő számban, a póttagokat az igazságügyministeri rendelet 30-ik §-a ellenére a bíróság elnöke, nem pedig a rendes esküdtek választották. 4. Még igy is csak olykép állíttathatott öszsze az esküdtszék, hogy annak egy tagja Schmidtlehner György terézvárosi pékmester nem érti a magyar nyelvet, s ez okozta, hogy egyetlen szó többséggel lettem vétkesnek kimondva. Ez figyelmet érdemel; és meg lehet kérdezni a jelenlevő Schmiedtlehner Györgytől, hogy csakugyan nem tud magyarul, pedig az egész tárgyalás magyar nyelven folyt. 5. Az igazságügyministeri rendelet 65-ik §-a ellenére őrök nem voltak az esküdtek tanácskozási termének ajtói elé állítva, s látta a a hallgató közönség, hogy Girzey Samu esküdt ur kijött azon teremből, s a bíróság tagjaival érintkezett. 6. A mint a bíróság visszajött a terembe, a bírósági elnöke, nem ugy mint az igazságügyministeri rendelet 73-ik §-a mondja, a jegyző által olvastatta, hanem maga olvasta fel előttem az elmarasztaló, ítéletet. Aláírva: Bényey István. A semmitőszék határozata következő: 0 Felsége király nevében a m. kir. curia mint semmitőszék a m. kir. ügyek aligazgatója, mint sajtóügyi közvádlónak Bényey István, mint a „Szabad Magyarország" czimű politikai hetilap szerkesztője ellen, az 1848. XVIII t. cz. 7. és 8. §-ai alapján indított sajtóperét, — melyben a pestkerületi esküdtszéki sajtóbiróság 1871. febr. 16-án, 33. sz. a. hozott ítéletével vádlottat az említett lap 1870. decz. 9-i, 50-ik számában megjelent „Minő helyzetet készit aközösügy Magyarországnak" czimü czikkeért az 1848. XVIII t. cz. 7. §-a alapján emelt vád alól felmentette, ellenben az 1848. XVIlIt.cz. 8. §-ában minősített sajtóvétségben az esküdtszéknek 7 szavazattal 5 ellen vétkesnek nyilvánító határozata alapján bűnösnek biróilag is kimondotta, és egy évi fogság, 500 frt pénzbírság és 36 frt 30 kr költség megtérítésére ítélte, — vádlottnak az ítélet kihirdetésekor bejelentett s 1871-ik jjóvi 82 sz. a. indokolt semmiségi panasza folytán, mai napon tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő határozatot hozott: A semmiségi panasz elvettetik: mert tekintve a védői tisztre teljesen képesített holybeli szakférfiak feles számát, a vádlott által megkeresett ügyvéd bizonytalan tartamú távolléte a nagyobb előkészületet igénylő végtárgyalás elhalasztására elégséges okul nem szolgálhat, és ennélfogva az 53. számú végzés indokoltnak találtatott; mert a hiteles végtárgyalási jegvzőkönyv szerint a megjelent esküdtek magukat á bíróság befolyása nélkül szabadon egészítették ki; mert a vádlott részéről ezúttal felhozott, de különben is mivel sem igazolt azon kifogás, hogy az esküdtek egyike a tárgyalási nyelvben nem lett volna jártas, sem a megalakuláskor, sem a tárgyalás folyamában egy részről sem tétetett, sőt az elnök által feltett kérdésre válaszolólag c felek határozottan kijelentették, hogy az esküdtszék kiegészítése és alakulása ellen kifogásuk nincs; mert a törvényt alkalmazó bíróság elnöke az 1867. máj. 17-én kibocsátott törvény erejű ministeri rendelet 443. §-a értelmében az egész eljárás vezetésére kötelezve lévén, csak hivatása körében járt el, midőn tekintettel vádlott védekezésének irányára, őt a védelem törvényszabta korlátaira, és a fennálló törvények tiszteletben tartására figyelmeztette; mert a biróság hivatalos jelentése szerint, melynek hitelessége ellen aggály fenn nem forog, az esküdtek tanácskozási szobájának a folyosóra nyiló ajtaja előtt egy hivatal-szolga állott őrt, míg a tárgyalási terembe szolgáló ajtó be volt zárva: azon feljelentett körülmény pedig, hogy az esküdtek egyike tanácskozásuk megkezdése előtt utóbbi ajtón kiszólva az 1848-iki törvény-könyvet kérte, s annak a birói emelvényről szótlanul történt átadása után ismét az ajtót bezárta, a külvilággal való oly érintkezésnek, mely az egész eljárás megsemmitését vonhatná maga után, nem vétethetik; mert az idézett ministeri rendelet 77. §-ához képest hozott Ítéletet az elnök köteles kihirdetni; mert az 1848-iki sajtó-törvény 33. §-a alkalmazásának kérdése nem ez útra tartozik; ekként tehát a semmiségi panasz minden pontjaiban alaptalannak mutatkozik. Kelt Pesten 1871. mart. 7-én. Aláírva: Majláth György. Káth György. Nem mulaszthatjuk el e helyen megemlíteni, I hogy ezen per a napi sajtóban igen tanulságos | intermezzóra adott alkalmat. A „Magyar Újság" | ugyanis az esküdtszéki tárgyalás utáni napon I éles felszólalást közlött a pestkerületi sajtóbiróbiróság, és különösen annak elnöke ellen. Szemére hányta a bíróságnak, hogy hallatlan szigorral ítélte el Bényeit és az elnököt egyenesen hivatalos hatalommali visszaéléssel vádolta azért, hogy Bényeit védbeszédében félbeszakitá. Felhozta továbbá, hogy a sajtóbiróság elnöke kaczérkodik eljárásának pártatlanságával, és önmegj elégedéssel fogadja a szabatos reassummálás feletti I bókokat. Ezen czikkre a sajtóbiróság elnöke az ] esetnek a semmitő-zék által lett végleges eldöni tése után egy felvilágosító íryilatkozattal felelt, j melyben többek közt előadja, hogy szokatlan doj log ugyan — s a külföld alkotmányos államaiI ban talán példa nélküli, — hogy egy biró kinek I eljárása nemcsak a birói eskü, hanem a birói | hatalom gyakorlatáról szóló s a birói, felelősségi 1 törvény által is ellenőrizve vall, a napi saji tó fóruma előtt is igazolja magát. De midőn őe léí pésre magát elhatározta, cselekedte azt egyrészről I azon határtalan tiszteletből, melyet a nyilvánosság ! ós napi sajtó elévülhetlen jogai iránt érez, más részj ről azen ellenállhatlan erkölcsi kötelességérzetj bői, mely őt az alaptalanul megtámadott birói í függetlenség és birói tekintély védelmére kény1 szeriti. Kérdi, lehet-e alkotmányos országban a birói hatalom gyakorlatáról és birói függetlenségről j szóló törvény szellemével és czéljával összeegyezi tetni azt, midőn egy politikai lap egy esküdtszéki verdikt alapján optima forma juris hozott, és törvényesen indokolt itélei felől igyir: „A botrány megtörtént, Bényei hallatlan szigorral elitéltetett," — s a végtárgyalást vezető elnököt azért, mert a jogszolgáltatás ünnepélyes functiójában, a hazai törvények és az alkotmány sarkalatos elvei iránt, mint a végrehajtó hatalom közege a vádlottól tiszteletet követelt, s mert törvényes kötelességének ismerte vádlottat védelme jogköre iránt felvilágosítani, s az 1848. III. t. cz. 1. §-a és az 1848. XVIII. t. cz. 24. §-a által előirt korlátok iránt kitanitaui, — ezen eljárásáért hivatalos hatalommali visszaéléssel vádolja és az ország szine előtt nyilvánosan megrója? Avagy nem terhelné-e a végtárgyalást vezető elnököt súlyos felelősség épen ellenkezőleg akkor, ha jogosítva érezte volna magát megjegy-