Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 12. szám - Esküdtszéki csarnok. [6. r.]

— 136 ­tnint egyik örökös nevében is kozdtem és foly­tatom, — a keresetileg hivatolt H. T. K. I-ső R. 80. 81. 82-ik fejezete 1618. 62. 1655. 52 törvényczikk, s a több vármegyékben fekvó' zá­logos jószágoknak kiváltásáról szóló 573-ik dönt­vény, s több alább elősorolandó törvények sze­rint a vérségi összeköttetésnél fogva érdektársaim felhatalmazványai nem szükségesek. Azonban, hogy az alperes városnak e részbevehetó' további kifogásait beszüntessem, ezennel bemellékelem érdektársaim N. alatti meghatalmazványait is. A keresetlevél szövegében csak általánosság­ban emiitett, de meg nem nevezett városi egyes polgárokat pedig, a perben álló alperesekként be­idézni szükségtelen volt akkor, midó'n sem az A. B. C. D. alatti, sem a többi számtalan Debre­czen városával az érdeklett tulajdonosok által kötött zálogszerződésekben ezeknek nevei elő nem fordulnak s a már lefolytatott E. F. G. H. alatti azon ügyekben is, hol ezen egyes polgá­rok, mint alzálogtartók megidézve voltak, az ah peres város magán ügyvéde által lettek képvi­selve. Ezekkel tehát felperesnek s érdektársainak semmi közük, mert nem lévén tulajdona az al­peres közönségnek a keresetileges birtokok, azo­kat tulajdoni joggal, milyennel magok sem bír­tak másokra ruházni, annál kevésbé telekkönyvez­tetni, (mely telekkönyveztetés csak a tulajdono­sok összessége által eszközöltetbetett volna) az alperes városnak jogában nem állott, s ha ezt tette, ugy bűnvádi keresetnek esete is állhat elé; de még alzálogba, vagy albérletbe sem adhatta azokí-t érvényesen az alperes, mert az alzálog­ba vagy albérletbe való adliatási joggal se volt felruházva egyetlen egy szerződésben sem a tu­lajdonosoktól; ha tehát ezt tette, az ily cselek­vény terhes következményeket von ugyan alpe­resre, de felperesre semmi hátrányt nem hoz annyival kevésbbé azt: hogy az ily egyes pol­gárokat is meg kellett volna a jelen perben idéz­tetni, mert, hogy azon egyes polgárok a már lefolytatott E. F. G. H. alatti perekben meg­idéztettek, ezt a telekkönyvi törvények szerint kellé tenni, s a törvényellenesen azon polgárokra az alperes város által eszközlött helytelen telek­könyveztetés ellen intézett felszólamlási, illetőleg telekkönyvkiisazitási ügyek természete kívánta ugy, mely telekkönyvezés elleni ügyesetet meg kell különböztettni a zálogváltóper természeté­től, főleg a jelen zálogváltópertől, hol a kereset csak a zálog szerződésekben álló Debreczen vá­ros ellenében volt indítandó ; egyes polgárok el­len pedig, kik se átalában, se egyenkint név­szerint a hivatolt zálogszerződésekben nem állanak, keresetet indítani, vagy őket a pertár­saságába behívni annyival inkább nem kellett, mert ha ezek beidéztettek volna is a jelen zá­logváltóperbe, minthogy a beidéztetésükre a zá­logos levelekben sem czim. se ok sőt még ürügy sem található fel, azok az alperes városra, mint szavatosra kénytelenek lettek volna hivatkozni, s azt a jelen per társaságába beidézni; mi va­lóságos circulus vitiosus lett volna, és igy in ultima analysi a per tárgya mégis csak köztem és az alperes város közt forgott volna. b) re. A 12380/868 számú tárgyaláskor a 2. NÉ. alatt felmutatott, de eredetiben, bármi­kor is felmutatni ezennel megajánlott, 1805 és 1814 években kötött zálogszerződések, nem azért lettek felmutatva, mintha azok nyomán in­téztetnék, s indíttatnék a jelen zálogváltási ügy, — hanem azért: bogy kitűnjék, miszerint azok­ban jelesül az 1814-ik év octbr. 13-án kötött­ben, édes anyám Farkas Mária Jassik Istvánné, névszerint is megemlítve levén, valamint ezen szerződések, ugy az 1829-ik szeptbr. 25-én kelt B. alatti is hol édes anyám s illetőleg nagy­anyám Köröskényi Juliánná, Farkas Mátyásné ágán lévő minden atyafiak, Farkas László meg­hatalmazott s jogaik fenntartója által Köröskényi Klára, Krasznay Imréné és Köröskényi Mária SzigethySándorné ágán lejövőminden atyafiak,Sán­ta Sándor törvényes meghatalmazottjuk és jogaik fenntartója által, ugy Farkas Terézia, Bokor Fe­renczné és tőle származottak Bokor János vit­kai plébános, mint jogfenntartó által, valamint Köröskényi Krisztina, Kováts Sándorné agán le­jövő minden atyafiak, Kováts Sándor e végre megbízott és jog fenntartó által képviselve és beigtatva vannak, csak jogfolytonosság tekinte­téből mutattattak fel azon sarkalatos, itt birói figyelembe vétetni kért észrevételek, hogy a D. alatti, mint a jelen per megkezdéséig érvényben, s elévületlen levő utolsó vagyis 1834. nov. il-én kötött pót-zálogszerződés, miként annak tartal­mából is kitetszik, a tennebb is már kimutatta- I tott, csak az előtte való vagy is 1829 sept. 25-én kötött, a kereset elején B. alatt idézett, minden kellékekkel ellátott szerződésnek kifolyása. Hogy pedig ezen D. alatti utolsó pótszer­ződést, melyet Makó Lajos, mint meghatalma­zott nejének előbb Vitkay Iinréné született Far­kas Juliánuának és Jassik Erzsébet nevében kötött, alperes csak ezeknek személyükre Kívánja kiterjesztetni, — reám pedig, mint Jassik Er­zsébetnek az 0. szerint édes testvérbátyjára nézve jogérvényesnek lenni tagad, s ez okból pe­relbetőségemet is tagadja; erre nézve ugy vélem czáíolatot mondanom sem kell megczáfolván ezen állítást magok a vérségi összeköttetésnek elő­nyére hozott, s századoktól óta életben levő, és semmi későbbi tőrvények által még eln.em tör­lött hazai törvényeinken kívül, maga az alperes által ellenbeszédileg a 1). 1<». 11. szám bemcllé­kelt részemre kedvező azon ítéletek, hol nevem előltétetik ki, és a kifogásolt szerződés is fog­laltatik, s igy személyes jogosultságom beismer­tetik. E helytelen alperesi — személyes [jo­gosultságom ellen gördített, — kifogásra nézve nem lehet meg nem említenem, hogy alperes alkalmasint nem olvasta figyelemmel azon ne­heztelt I). alatti pót-zálogszerződvény egész tar­talmát, melynek elején ez áll: .Alább is megirt Makó Lajos, mint stb. nom különben Farkas Mátyásné Köröskényi Juliánná egyik leányától Farkas Mária Jassik Istvánnétől származott öt gyermekek egyikének Jassik vagy, lioskó Erzsé­bet kisasszonynak Beregh vármegyo által Sz. Mi­hály hava 9-ikén 1834-ben kiadott bizonyságle­velénél fogva hasonlóképen teljes hatalmú bizto­suk adom tudtára stb. Hogy noha a már mag­nélkül elhalt Farkas László ur emiitett felesé­gemnek Farkas Katának testvére, és ugyan csak stb. A Köröskényi Juliánná, Farkas Mátyásné ágán lejövő atyafiak részére sept. 25-én 1829. évben kelt, és általam is ezennel megerősitett auctionalis contractusnál fogva száz hatvan az­az 160 rénes forintokat vettek fel pengő pénz­ben, oly feltétellel, hogy azt elosztják stb. (Folytatjuk.) V Észrevételek az ügyvédi rendtartás tárgyában. *) Egri Endre főügyész úrtól. A 2-dikba felveendő. 2. §. 1. „fedhetetlen előéletű" mert a 72—76 §§-ban felhozott bűntényeken kí­vül, oly egyéntől, ki egy tekintélyes és köztisz­teletben álló testület tagja kíván lenni: méltán megkövetelhető, hogy életét semminemű bűntény vagy vétségérti büntetés ne szennyezze; egyedül a sajtóvétségek tekintetében lehetne némi eny­hébb betudással lenni; e szerint: A 2-ik 3 §-hoz jönne a kővetkező bekezdés. „A felvételtőli kizárást vagy a fegyelmi utoni elbocsájtást vonja maga után, minden oly bűntény, vétség vagy kihágásérti elitéltetés, moly 8 napi, sajtóvétségeknél pedig három havi fogságnál to­vább terjed." A 6-dik § után jönne önálló szerkezettol a következő: 7. §. Az ügyvédi lajstromba való felvétel, és eképen az önálló ügyködés elnyeréséhez meg­kívántatik, hogy az illető 500 ft óvadékot kész­pénzben — vagy törvényes biztosítékul elfogad­ható állampapírokban vagy végre teljes biztosí­tékot nyújtó ingatlanra betáblázott kötvényekben tegyen le, azon ügyvédi kamaránál, melynek ke­rületében magát bejegyezteti. Mert számos esetek jönnek elő, melyekben részint az illető bíróságok, részint pedig az ügy­védi kamara, mint fegyelmi bíróság által az ügyvédre bírságok szabatnak ki, minélfogva, ne­hogy egy esetben is kijátszassék a törvény, szük­séges, hogy az ügyvéd ezen birságok tekinteté­ben, legalább annyi összegig nyújtson biztosíté­kot, mely a birság maximumának megfelel. Másrészről ezen biztositék csekélységénél fogva mindenki által teljesíthető. A 7-dik §. azon intézkedését, melyszerint „A másodízben elutasított ujabban csak egy év lefolyta után jelentkezhetik" — eképen vélném módosítani. „A másod izben elutasított ujabban csak 3 hó lefolyta után jelentkezhetik." *) Hogy az észrevételekkel mindenben egyet nem értünk_— tekintettel a lapunk 10. számához csa­tolt előadói javaslatra — különösen hangsúlyoznunk sem kell. Szerk. I Mert a három hóra szóló elutasítást is ele­gendő büntetésül tartanám azon mulasztásért, mely a kérvénynek hiányos felszereléséből szár­mazik. A 8-dik §-nál az utolsó bekezdés utolsó so­rát, t. i. „Ezen választmány a felvétel fölött önállóan határoz" e következőleg módosítanám. „Ezen választmány a felvétel fölött, a 7-dik §. szabályai értelmében határoz." Mert a jogorvoslatnak kizárását semmi eset­ben sem tartom elfogadhatónak, ellenkezvén az a jog és méltányossággal. A 11-dik §-nál a jegyzői tőrvény 187 §-ára való hivatkozás helyett czélszerübbnek vélném azon §-nak idevonatkozó részét egészen beiktatni, hogy jelen törvény e tekintetben is önálló egészet ké­pezne. A 19. §-hoz a felelősség megszűntére vo­natkozólag jönne e kővetkező módositvány. „Ha pedig a fél az ügyvéd felhivása után iratait 0 hét alatt átvenni vonakodik: ez esetben joga vau az okiratokat téritvény mellett, akár az illető biróság, akár az ügyvédi kamara levéltá­rába, a fél költségére őrizet végett letéteményezni, — mely letétemény, ha az illető fél által az át­vételre lett felhívástól számított 6 hónap alatt sem vétetik át vagy ez iránt máskép nem intéz­kedett: megsemmisíthető. A letétemény illeték — az iratok értéke vagy ősszegénak, melyre vonatkoznak, 100 tólija után V4-ed % frtban állapittatik meg. A letéteméuyezézi eljárás és őrizeti dijakérti felelősség az illető felet és Ogvvédet egyiránt ter­helik." Mert megeshetik, hogy az ügyvéd ép akkor találja felmondani az ügy tovább vitelét, midőn az illető fél csakhamar bekövetkezhető hossza­j sabb utazás betegség vagy más akadály miatt iratai átvétele felett oly hamar nem intézkedhetik, vagy arról épen megfeledkezik: de másrészt, ha a javaslóit esetben 6 hét után az ügyvéd a fél ira­tait megsemmisítené : később bármikor előállhatna a fél s iratait fegyelmi uton is követelve, az ügy­véd azon kellemetlenségnek volna kitéve, hogy* a felszólítás megtörténtét, s a fél kezeihez letfTju­tasát igazolni lenne kénytelen huzamosb idő után is: Mig az általam javaslott eljárás mellett az ügyvéd biztosítva lenne a későbbi kellemetlen igazolás ellen, különösen a feleknek érdekei is kellőbb módon lennének biztosítva. (Folytatjuk.) Esdüktszéki Csarnok. Esküdtszéki tárgyalás. V (Febr. 2.) (B ir ó Mihály magánvádja Orbán Balázs ellen.) Mult számunkban közöltük vádló- ügyvéd és vádlott beszédének vázlatát. Ezek után szót emelt Funták Sándor, vádlott ügyvéd­je : A tárgyalás alatt levő pör nem legelső ténye vádlónak, melylyel elégtételt kér azon vádért, hogy az 1851-iki összeesküvésnek árulója és az abban résztvettek feladója ő volt. Vádló 1861-ben felszólalt, kijelentvén, hogy tudomá­sára jöttek oly hirek, melyek becsületét rágal­mazzák, s felszólított mindenkit, ki e vád ala­possága mellett bizonyítékot képes felhozni, ezek előterjesztésére. Erdély e felhívásra azzal felelt, hogy egy hónappal később Marosszék ős — gyűlése vádlót jegyzőkönyvileg erkölcsi halott­nak nyilvánította. Azóta a bepanaszolt közle­mény megjelenéséig évek multak el. E krónika közzébocsátása után magánvádló „Önvédelem" czim alatt ismét egy kis füze­tet adott ki, melyben mindenkit, ki az ellene emelt vádakat bebizonyítani képes, erre felszólí­tott. Minek folytán egy szeplőtlen jellemű em­ber a „Magyar Polgár" czimü lapban, mely e czélra terjedelmes rovatot nyitott, fölsorolta mind­azon gyanúokokat, mindazon ténykörülményeket, és a kivégzetteknek életük utolsó perczeiben tett vallomásait, melyekből azon következtetést von­ta le, hogy magánvádló volt az áruló. Az itt a kérdés: vádlottnak, mint történet írónak voltak-e elég adatai arra, hogy azon vé­leményt, melyet Erdélyben már évek óta általá­nosan tápláltak, nyilvánosan kimondja. Szóló csak két adatra akarja| felnivniaz esküdtek

Next

/
Thumbnails
Contents