Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 12. szám - Észrevételek az ügyvédi rendtartás tárgyában [1. r.]

- 135 — alatti kimutatásban foglalt többi fekvőségek is, i — melyek a 7-ik és 8-ik szám alattiak szerint | már évszázadok óta polgári birtok czimen. és j tulajdoni jogon birtokoltatnak, kereset tárgyául semmi körülmények között fel nem vétethettek. Mert az ebesi, szepesi tanya, és a paczi, fancsikai kaszálló földek, és a boldogfalvi szől­lőskert iránt, azoknak itt e perben nem álló szinte 400. telekkönyvi tényleges Jnrtokossai el­mellőzésével, helytelen, és törvénytelen támasz­tatott kereset ezen alperes város ellen. Mert a kereset alapjául beperelt valameny­üyi felülfizetési szerződések, — kivéve a D. alatti legutóbbi szerződvényt, melyben a boldogfalvai pusztáról mógcsak említés sem tétetik — csak bizonytalan portiókról szólanak, melyek pedig a 2. 3. 4. 5. 6. szám alattiak, mint szinte a fel- \ peres L. alatti beismerése szerint is, együtt vé­ve sem képezhetik az egészben követelt 6. rend­beli pusztákat tekintőleg helységet, hanem azok­nak csak valami határozatlan parányi kis ré­szecskéjét. Mert a szerződvénybeli zálogos portiók mi­ségének, mennyiségének, és hol fekvésének már csak ezek szerint és szükségessé vált kimutatása és beigazolása nem teljesittetett. Mert az ebbeli kötelezettséget magában fog­laló szerződési feltételeknek megerőtelenitésére irányzott kérelem, fennálló törvényeinkel, s a de­cisió 2-a és 12-a Pignorum ex comitatibus, ugy a 9-ik 10-ik 11-ik szám alatt legközelebb gya­korolt curialis döntvényekkel, különben is merő ellentétben áll. Mert végre a keresetlevélben panaszolt sem­mi oly jogtiprás, vagy időközbeli törvénytelen bonyolitás esete, — mely érvénytelenítés tár­gyául szolgálhatna, fenn nem forog, sőt az utób­bit tekintőleg még csak kijelelve sincs. Kérem mindezekhez képest a jelen pert nem folytathatónak itéletileg kimondatni, és bí­róilag is megszüntetni. Azon nem reménylett esetre pedig, hogy ha ezt meg nem nyerhetném az ügy érdemében is az alperes várost, az ér­vény telenitési kérelem félrevetése mellett, az egész kereset terhe alól feloldani, és e mellett mindenesetre kérem az A. B. C. D. 2. 3. alatti szerződvényekben foglalt zálogváltási jogokat, az ősiségi pátens 22-ik §. 1-pontja, és zársorai sze­rint az 1-ső számú curialis döntvény nyomán, elévülteknek biróilag is kinyilatkoztatni, s egy­szersmind az ugyanazon szerződvények alapján, a felperes, és érdektársai javára a 9-ik 10-ik 11-ik szám alatti végzések szerint a keresetbeli egész pusztákra, s illetőleg helységbeli birtokok eszközöltetett, s immár érvénytelenné vált ki­váltási jog feljegyzésének, az illető telekjegyző­könyvekbőli kitöröltetését elrendelni, és a K. alatti visszaintőlevél daczára is, minden jog, és alap nélkül, a fennálló törvények ellenében alap­talan előadásokkal nyilván konokul perlekedő felperest, nemcsak a 12-ik szám alatt felszámí­tott, és ezután még felszámítandó méltatlan per­költségek megtérítésében, hanem még a konok perlekedés büntetésében is a polgári perrendtar­tás 110-ik §-a értelmében elmarasztalni. Az ügyvédi megbízás 3-ik a. az előiratoknál. Kovács Lajos, mint sz. k. Debreczen város polgármestere, s alperes. Ezen ellenirat felperesnek válasza har­mincz nap alatti beadása végett kiadatott, — azonban mielőtt ezen határidő elérkezett volna bekövetkezett az 1869-ik június 1-ső napja, me­lyen az uj törvénykezési rendszabályok életbe­léptével a királyi tábla megszűnvén első folya­módásu bíróság lenni, felperes azon körülmé­nyek közé jutott, hogy nem tudván hová adja be válaszát — az igazságügyi ministeriumhoz folyamodott előadván, hogy mivel a zálogból ki­bocsátandó birtokok közül Boldogfalva, Ebes, Sze­pes, Pacz, Fancsika puszták mintegy 18000/ c. hold Biharmegyében fekszik s ezt mintegy 300. úebreczeni polgárok, s maga Debreczen közön­sége birlalják, Szabolcs megyében helyzett Szo­váth helységbeli mintegy 6000. c: holdnyi birtokot pedig mintegy 105 szabólcsi egyének tartják haszonbérbe, — kik a törvényszéki ta­gokkal is szoros kapcsolatban állván e miatt se Bihar se Szabolcs megyék — annyival kevésbé pedig Debreczen nem bíráskodhatnak — Pestme­gye középponti törvényszékét mint semmi tekin­tetben nem érdeklettet kéri a per első birájául delegáltatni. Ezen 12250. sz. alatti folyamodványával felperest az ig. ü. ministerium a semmitő tör­vényszékre utasította azon okuál fogva, hogy úgymond itt „bíróság közti összeütközés esete forog fenn." — A semmitő törvényszék azonban az ügyben bíróság közti összeütközést nem ta­lálván, felperest kérelmével elutasította. Ekkor fel­peres visszafordulva kérelmével az igazságügyi ministeriumhoz — az előbb már felhozott okai szaporításával ismételve Pestmegyét kérte biróul delegáltatni, és pedig annyivali inkább — mi­vel az ezen bíráskodási tárgyban a fenncbbi fo­lyamodványra a ministerium által megkérdezte­tett Pestmegye törvényszéke ezen kiküldetést szí­vesen elvállalni — hivatalos készséggel nyilat­kozott, — s Pestmegye bíráskodása ellen Debre­czen semmi ellenvetést nem tett. Három hóna­pig volt függőben a per delegationalis kérdése, — mely idő" alatt felperes mind azon beadvá­nyait, — melyekkel elkésnie nem lehete — a bírósági illetőség kimondásáig a királyi táblára nyújtotta be. Ez idő alatt nem nyugodott Debreczen vá­ros polgármestere sűrű folyamodványai ál­tal felperest válaszának a debreczeni törvényszék­hez leendő beadására szorítani, ugy annyira, hogy a törvény engedte halasztás felhasználása után felperesnek csak annyi kívánságára se állott az alperes fél, hogy válaszát a már küszöbön álló bírósági delegatio kimondásáig halaszhassa, sőt mi­dőn ebbeli szerény kívánságát felperes Debreczenbe ! utazván személyesen jegyzőkönyvbe igtatta — I az ekként aláirt jegyzőkönyvet a pertárnoknak I fél tizenkettőkor általnyujtotta az illetőket arra i kérte volna, hogy a legközelébb tartandó tőrvény­szék ebbeli határoztatát neki pesti lakására küld­jék meg — s igy a tárgyaló teremet elhagyva la­kására távozott — még mégse ebédelt jó formán midőn az ezen rövid idő alatt összeült törvény­széknek tagadó végzését a kézbesítő meghozta mely szerint felperes válaszának 8. napi "határ­idő alatti beadására utasíttatott — nem volt te­hát egyéb mit tenni felperesnek mint azon napi esti vonattal Pestre visszatérni, 12 ívnyi s terjedelmes válaszát nagy számú mellék­leteivel Pesten összeállitani, s a kitűzött ha­táridőn belől Debreczenbe küldeni, azon a vá­lasz végén kifejtett megjegyzéssel, hogy mivel felperes a debreczeni törvényszék pertárnokával régtül óta halálos ellenséges viszonyban állván — nagy értékű okiratainak eredetijeit ezen pertár­nok kezeihez nem küldheti — az ily eredetieknek a bíróság előtti felmutatására határidőt kitüzetni kér — az alapszerződvény — hiteles másolatban úgyis a keresethez lévén csatolva. Az igy beadott felperesi válasz következendő: Tekintetes Törvényszék ! Alperes ellenbeszédében nem követve czá­folatában a jelen ügy kereseti kitételeinek pont­jaiban álló sorrendet, ettől eltéröleg, megszokott módorával mindent tagad. 1-szor. A személyes perelhetőség ellen tesz kifogást, mert úgymond. a) A felperes nemcsak maga, hanem ér­dektársai nevében is perelvén, ily meghatalmazáso­kat nem mellékelt; s igy felperes csak a maga személyében perelhetne, mit szinte tagad, s fel­peres személye jogosultságának is ellenemond stb. mivel: b) A kereset tulajdoni alapjául szogáló D. alatti 1834. nov. 11-ik kötött felülfizetési zálog­levelet, nem felperes, hanem annak testvére Jas­sik vagy Boskó Erzsébet irta alá stb. c) Mert a felperes által idézett törvények ereje az 1852. nov. 29-ikén kelt ősiségét szabá­lyozó pátens, és későbbi törvények által végké­pen eltörültetett s a zálogos feltételek megerőt­lenitése végett, ily ügyek többé nem támasztha­tók, s a felidézett D. alatti szerződés nyomán meg se kezdetvén annak leteltétől egy év alatt a zálogváltó kereset, az többé megindítható sem volt. stb. E fennebbi a személyes perelhetőség ellen az alperes fél által, 9 lapokon terjedelmesen fej­tegetett ellenvetésekre és pedig: a) alattira válaszolom: A keresetlevélben felidézett, s ahhoz az E. P. Gr. H. alatt mellé­kelt felszólamlási keresetből, mint a jelen zálog­váltó ügyet, megelőzőleg lefolytatott ügyekből 8 évet haladta idő alatt eléggé meggyőződhetett az alperes, hogy mindazon családbeii számtalan egyénektől, kiknek nevükben a mondott zálogjog feljegyzési ügyeket lefolytattam, s maga az al­peres által a 9. 10. 11-ik szám alatt bemellé­kelt ítéleteket, vagy is végzéseket nyertem; az ezen ügyre ís vonatkozó felhatalmazványokkal, s keresetlevelekkel elvoltam, s elvagyok látva, mit tanúsítanak a most idézett 9. 10. és 11-ik sz. alatti végzések s határozatok is, melyekben é­pen ezen felbatalmazványok és keresztlevelek felemlitvék. De, ha nem lennék is jelenleg ilyen érdeklett társak felhatalmazványaival ellátva, —• minthogy én a jelen zálogváltó ügyet a magam, létesítve van a foglyok szenvedései elleni leg­jobb óvszer: a munka. A foglyok kérik a mun­kát, mert azzal pénzt keresnek, és ezen keres­mény némely kézmüveknél tetemesnek mondható. Legtöbbet keresnek a szabók: 2—3 frankot, na­ponként, utánok következnek a czipészek 1 frank 70 centime-vel; másolók 2 frankot keresnek. Mázas évenkint több millió vonalozott füzetet szolgáltat az iskolák számára. A czellákban kifüg­gesztett „regelment" kimondja, hogy a foglyok­nak joguk van a munkára. Nem szabad megfeledkeznünk ezen fegyház isteni szolgálatáról sem. Valamennyi az állam által elismert vallásfelekezet képviselve van Má­zasban. A lelkészeknek szabadságukban áll bár­mely időben a foglyokhoz menni, és ott marad­hatnak, a meddig nekik tetszik. Csak a catholi­kus isteni tisztelet nyilvános és ennek van szán­va az intézet kápolnája. Minden vasárnap reg­gel nagy pompával mise tartatik. Mázassal épen ellenkező kezelés uralkodik Sainte Pelagie-ban. Ezen fogda egy régi ház, melyben ezelőtt rosz erkölcsű leányok voltak; ezután 1834-ig adóssági börtön volt. Legújabb idő­ben külön osztály van benne politikai és sajtóvétség miatt elitélt foglyok számára. Sainte Pelagieban nincsenek czellák; az udvarokban, a műhelyek­ben, az első szobákban mindenütt együtt vannak a foglyok; 1869 végén 522 fogoly volt benne. Az erkölcsiség itt a foglyok együttléte miatt, kik közt sok fiatal ember is van igen rosz Iá­ban áll, de a munka szorgosan folyik. Itt ké­szülnek a hires párisi „chignonok,1- melyekkel hölgyeink magukat díszítik. Következik a fogdák közt Grandé- Ro­quette, melyet közigazgatási mű nyelven „De­pot des condamnós"-nak neveznek. Ezen fegy­ház a Bagno és a guillotine előszobája. 1869 végén 357 fogoly volt benne. A fegyelem itt szigorúbb mint a többi fegyházban. Némely na­j pókon bizonyos mozgás uralkodik ezen néma fa­| lak közt. A nagy vasrács és a nehéz kapu meg­nyílik, és egy nagy omnibus robog az ud­- varba, hogy az elitélteket a vaspályához szál­lítsa. Mielőtt rendeltetésük helyére (Cayenne vagy uj Caledonia) elindulnak, gondosan megmotozzák őket, erre megkötöztetnek, a kocsiba dobatnak, és most isten veled Páris! Páns valamennyi fogdáiban vannak könyv­tárak, és soha sem tagadnak meg könyvet a fo­golytól. A könyvek közül leginkább kérik: Walter Scott, és Cooper műveit, ezenkívül uta­I zásokat, legritkábban vallásos és imakönyveket. Különösen említésre méltó Párisban a két gyermek-fegyház: Sainte-Lazaire leányok és la petité Roquette fiuk számára. Az előbbinek van egy hibája, ugyanis a fiatal leánykákat, kik ja­vulás czéljából vannak itt, a kéjhölgyek közé vegyitik. Elismert tény, hogy minden fiatal le­ány ki Sainte Lazaireba jön, ezen helyet teljesen megromolva hagyja el. A felügyeletet a „Marié Josef" apáczák teljesitik. Ezen fegy­házban örökös jövés-menés uralkodik. 1868-ban jött az intézetbe 4831, elhagyta azt 4719 pros­tituált nő. Javitás végett 232 fiatal leány volt ott azon évben. A lapetite Boquette nevű fiuk számára rendelt fegyintézetben a czellarendszer uralko­dik. A gyermekeknek dolgozniok kell, készíte­nek rézlánczokat, aranyszögeket stb. A legfiata­labbak, kik még nem alkalmasak mesterségre, régi vászonból charpiet csinálnak. Ezen inté­zet igen szomorú benyomást tesz az emberre. Ezen gyermekeket, kik épen azon korban van­nak, midőn legkedvesebb a játék, a szabadság és a mozgás, kis czelláikba bezárva látni igen leverő. Neveltetésük csak is abban áll, hogy néhány órát kapnak hetenkint az irás- és olva­sásban, és a misét hallgatják, melynél minden gyermek látja az oltárt, de nem látja szomszéd­ját. Rendesen 150 lakója van ezen intézetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents