Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 12. szám - Külföldi börtönök és fegyházak. Páris - Jassik Menyhért felperesnek Debreczen város közönsége ellen folyamatban lévő zálogváltó perének vázlata [4. r.]

134 — meghallgatva nem lettek, az eljáró bíróság en­nek eszközlésére és a törvény őrtelmébeni eljá­rásra volt utasítandó. Miről stb." Ugy hiszem ezen két homlokegyenest ellen­kező határozat a semmitőszék következetlenségét eléggé illustrálja. Mert az , hogy a máso­dik esetben az itélet csak június 14-én hoza­tott különbséget nem tesz, mivel az itélet alap­jául szolgáló tárgyalás még május 14-éu tarta­tott meg, és mivel továbbá ezen feltevésből az következnék, hogy egy 1868 május 14-én tar­tott tárgyalás alkalmával a még csak 1860 jú­nius l-jén életbelépett perrendtartás szabályait kellett volna követni. Igaz ugyan hogy a m. kir. igazságügyi mi­nisterium 1868 niárczius hó 30-áu kelt rende­detének IV. cz. szerint oly perekben, melyekben a tárgyalás befejeztetett, — az előadásra és Ítéletho­zatalra nézve az 1868. LIV tcz. szabályai alkalma­zandók, — de mig ezen rendszabálynak a már megejtett tárgyalásra visszaható ereje nem le­het, ezen szabály véleményünkkel teljesen meg is egyeztethető, mert a fennebb hivatkozott ren­delet csak ítélethozatalra mondja alkalma­zandónak az 1868. LIV. tcz. szabályait, de nem a már fél hónappal az 1868. LIV tcz. életbe­léptetése előtt megejtett tárgyalásra. Megtartatván a főméltóságu semmitőszék által elrendelt tárgyalás, az egyesbiró felpere­seket következtésen előbbi Ítéletével azért uta­sította el, mert a vétlen mulasztást nem iga­zolták, és épen azért az ügy érdemének eldön­tésébe nem is bocsátkozott. Felperesek ezen itélet ellen ismét semmi­ségi panasszal éltek. — A főméltóságu semmi­tőszék most el fogja dönteni: lehet-e a peruji­tási keresetet azért, mert a felperes a vétlen mulasztást az 1840. XV. tcz. JL R. 104 §-ának a) pontja értelmében nem igazolta, az ügy ér­demének mellőzése mellett visszautasítani ? — vagy mulhatlanul szükséges az ügy érdemét is eldönteni, ha perujitásnak a perrendtartás sza­bálvai szerint helyejnincs is? E kérdést oly lényegesnek tartjuk, hogy a főméltóságu semmitőszék áltaii elintézését e helyen közölni el nem mulasztandjuk. Jassik Menyhért felperesnek I)eb­reczen város közönsége ellen fo­lyamatban lévő zálogváltó perének vázlata. Közli Egri Endre főügyész ur. { (Folytatás.) Mindezeknek ellenében is tehát ime alpe­res tagadással telel, és noha ezen puszta taga­dás már magában véve is elegendő lenne; mind­azonáltal, habár feleslegesen is nem taztózko­dik alperes annak indokait is felemliteni; és pedig a kért perköltségek megtérítésére nézve I azt, hogy azoknak a Decisio 11-a Pignorum ei Comitatibus szerint itt ez ügyben, a nyilvános konok perlekedés esetét kivéve, helyt adni nem lehet, még az esetben sem, hogy ha feltéve a kifo­gásolt személyes pereibetőség, és érdcmbeli ke­reseti jog alapos, s megállható, és megítélhető lenne is. — A netaláni időküzbeli bonyolítások­nak kívánt érvénytelenítése tekintetéből pedig megjegyeztetik, hogy azoknak tárgyát felperes ki nem jelelvén, alperes azt, hogy vájjon mik lehessonek azok nem tudhatja, s igy egyenes felettel nem szolgálhat azokra nézve. Ha azonban azt gondolná felperes időközbeli bonyolítások­nak, hogy az L alatti megkinálás, és meginte­tése folytán alperes a kisebb summát fel nem vette, s a kérdéses bii tokokat neki ki nem ad­ván, azokat részint az egyes városi polgárok neveire telekkönyveztette; — ha ezeket gondolná, mondom felpores időközbeli bonyolításoknak ; ugy, és az esetre, tekintve meg felperes az 1. alatti megiutetése után nyomban hozzá menesz­tett s általa beperelt K. alatti visszaintő leve­lét ezen alperesnek, megtalálhatja ott annak 3-ik pontjában a feleletet, és azon fontos és az ősi­ségi pátens 10-ik 15-ik 264k és 18-ik §-aira fektetett, tehát nem puszta, mint kiteszi, hanem élő törvényekre hivatkozó indokokat, melyeknek alapján felperesnek, és állítólagos osztályos jog­társainak, a kérdéses egész birtokhozi kiváltási jogosultságát, és az eltörölt ősiségi törvényekre helytelenül alapított minden elsőbbségi, és elő­vásárlási jogát megtagadnia kellett, és az ősi­ségi törvények szerint hajdanában divatozott, de már eltörült minden elő vagy megintésnek szüksége, és érvénye ellen tiltakozott, mint szin­te az I. alatti intőlevéluek mint mind anya­gi, mind alaki tekintetben jogtalan, és törvény­telennek, és minden további hasztalan háborga­tásoknak, és méltatlan költekeztetéseknek is ünnepélyesen ellene mondott. — De tekintve továbbá az ősiségi többször idézett pátensnek a tulajdon átruházásáról szóló 14-ik és 15-ik §-ait, miszerint már bárminemű fekvő ja­vak szerezhet ésének sorompói az egész világ előtt megnyittattak, és a tulajdon átruhá­zások iránti szerződések érvényességére megkí­vántató formaszerüségek tekintetében a nemesi ja­vak és jogok, és más fekvő javak között min­den különbség örökre megszüntetett; valójában fel nem lógható, hogy micsoda törvénytelensé­get képzelhetne felperes abban, hogy alperes város a keresetbeli nemesi javakat, — kivéve a boldogfalvai szőllőskertet, és egyéb a G. alatti­ban foglaltatott azon polgári birtokokat melyek már évszázadok óta vannak mint olyan tulajdo­nok az alperes város, illetőleg a városi egyes polgárok birtokában, az illető tulajdono­soktól a 2. 3. 4. 5. 6. szám alatti Íté­letek, és a felperes beismerése sze­rint is, az alperes kezei közt létező számtalan örökszerződvények szerint tulajdonjogilag megsze rezgette. — Hiszen ezek oly törvényes illetőleg birói cselek­ményok, hogy azoknak érvénytelenítését még csak kívánni is képtelenség volna. — Es, hogy aztán az igy megszerzett tulajdonait alperes részint a maga neve alá, ré­szint pedig a városi egyes polgárok­ra, a közte és közöttük létrejött örök, tekintőleg pedig ideiglenes zá­logszerződvények erejénél fogva át­ruházván, még az I. alatti megintést meg­előzőleg, részint az 1859-ik évben behozatott uj hiteltelekjegyzőköuyvekbeu, részint pedig még az 1840. XXI-ik törvényczikk 15-ik §-a értel­mében készült régi telekkönyvbe bekebeleztette; miud ezen törvényes cselekményekhez felperes­nek szintén nincs, és nem is lehet semmi köze, mind addig, mig azt be nem birja bizonyítani, a mi pedig lehetetlen, hogy alperes nem maga, hanem az ő tulajdonát ruházta volna a városi egyes polgárokra által, sőt most már bizonyára, még ezzel sem boldogulhatna, miután a városi egyes polgárok, mint általa is beismert tényle­ges birtokosok, alperesekként ide be nem idéz­tettek, és igy az ő irányokban, hogy ha lett volna is az illetőknek valami zálogváitási joga, az a többször idézett ősiségi pátens 22. §-a 1- ső pontja, és zársorai szerint már örökre, 8 még sokkal inkább elenyészett, és soha többé még az illetők részéről sem vétethetik loganatba. Igazolva lévén ekkép a személyes perelhe­tó'ség kérdésében, hogy jelen per, sem felperes Jassik Meny­hért ur, sem az általánosságban emiitett, de ineg nem nevezett, s igy ez ügyben nem is álló érdektársai részéről nem folytatható, sőt az már a keresetnek hivatalbóli visszautasításával lett volna befejezendő, hogy továbbá felperest a perelhetőségi jo­gosultság sem saját személyére, sem pedig ugy mint érdeKtársaiuak meghatalmazottját, sem vég­re a vérségi összeköttetésből követeit valami el­sőbbségi jognál fogva meg nem illeti, azért: Mert a Szepessy családdal való vérségi ősz­szeköttetés az L. alatti scartétával, a decisio 2- da de Geneologia kívánalmai szerint, teljes­séggel nincs igazolva, de ha volna is, az ma mar perelhetőségi jogot nem adhat. Mert a keresetnek tulaj donkép eni alapjául nyilvánított D. alatti felüllizetési szerződés íel­peresre nem alkalmaztatható. Mert még ha a 2. NB A. B. C. és D. alat­tiak alapján bárkit visszaváltási igény illetett volna is meg, — ezen igény már az ősiségi pá­tensben kiszabott határidő elmulasztása miatt elévült, s az ellen az 1-ső szám alatti szerint, sem az E. F. G. H. alatti telekkönyvi ügyek fo­lyama, sem a 9-ik 10-ik 11-ik sz. alattiak sze­rint időközben eszközlött kiváltási jognak telek­könyvi feljegyzése, óvszerül nem szolgálhat. Mert végre sem a zálogos feltételek meg­\ erőtelenitése, vagy átruházása végett, sem a vér­I rokonok elsőbbségi jogán (es prioritatis jure) pert indítani az ősiségi pátens szerint többé nem szabad. Igazolva lévén továbbá az ügy érdemét il­letőleg, hogy a felperesi keresetnek még az esetben sem lehetne érdemileg helyt adni, hogy ha a zálogpótléki szerződések el nem évültek, és fel­peresre alkalmazhatók volnának is. Mert a boldogfalvai szőllőskert, és a G TÁRCZA. \ Külföldi börtönök és fegyházak. I. Pár is. Páris legrégibb börtöne a Conciergerie. Neve onnan ered mivel régenten midőn a királyok a Cité palotában székeltek, a C'oncierge itt lakott. A Bastille elesett, és az idők folyamában csak­nem minden leromboltatott, de a Conciergerie három ószerü tornyával mai napig érintetlenül áll. Közvetlen szomszédságában van az igazság­ügyi palotának. A Conciergerieben őriztetnek a vádlottak mielőtt az assisek előtt megjelennek. Az őrök régi terme, mely bejárás gyanánt szol­gál igen szép, és szobrokkal van diszitve. Maga a börtön nem nagy, a mennyiben csak 67 czel­lája van, melyek elégségesek arra, hogy a bün­hönczök egyelőre elhelyeztessenek. A Concierge­rie igen nevezetes emlékeket mutathat fel; lát­hatni ott azon czellát, melybe Mária Antoinette volt zárva, Danton és Robespierre szintén itt időztek, ezek emlékét azonban kevésbé gondo­san őrzik. A Conciergerie egyik osztályának „quartier des cochers" a neve. Itt helyezik el azokat kik csak néhány napi fogságra ítéltetnek, és mi­vel ily csekély büntetésnek leginkább a kocsi­sok szoktak alávettetni, enuélfogva a kocsisok osztályának nevezték el az épület ezen részét. Ezen osztályban van egy kis szoba, melyben 1840 augusztus 12-től september 26-ikáig Na­póleon Lajos berezeg lakott, mig a Boulogne­féle pör függőben volt. Ezen börtön lakói igen gyakran változnak ; 1868-ban 5289 egyén ment be, és 5287 hagyta azt el. — Egy külön osztályban őriztetik egész gyűjteménye a legkülönfélébb eszközöknek. Ta­lálhatók itt gyilkoló eszközök, pisztolyok, kések. Az álkulcsok oly nagy számmal vannak, hogy azok segélyével Páris minden lakatait fel lehetne nyitni. Minden hat hónapban eladatnak azon tárgyak, melyeket nem reklamál senki. A levél­tárban irományok felhalmozvák. Hány érdekes történet, hány titok és talány van itt eltemetve! A magánrendszer a Mázas börtönben van keresztül vive, de nem oly szigorúan mint Ame­rikában. Es mégis nem egyszer olvashatók a lapokban öngyilkossági és elmebetegségi esetek. A Mázas alapítása óta (1849) 1869-ig 63 ön­gyilkossági eset fordult elő, és a foglyok száma ezen idő alatt 160.000 volt, a mi magas száza­léki aránynak nem mondható. Sajátságos, hogy az öngyilkosok legnagyobb részére csekély bün­tetés volt szabva, és valamennyien a munkás­osztályhoz tartoztak. Az öngyilkosságok nagyobb része felakasztás által történt, a mérgezési kí­sérletek ellenméreg által meghiusittattak. Leg­nagyobb feltűnést okozott az olasz származású Doiiato öngyilkossága. Sikerült neki borotvát szerezni magának, a mi legszigorúbban meg van tiltva. Ezen eset folytán a Mázas akkori ki­tűnő igazgatója elvesztette állomását. Különben a felügyelő tisztek mindent meg­tesznek, hogy az öngyilkosságokat megakadá­lyoztassák. Mihelyt észreveszik, hogy valamely fogolynál a kétségbeesés, vagy az életuntság je­lei mutatkoznak, azonnal kettős czellába jön, a hol íolytonosan felügyelet alatt áll. Elmebetegségből évenként 4—5 eset fordul elő, 1852-től 1860-ig 36 ily eset van feljegyez­ve. Gyakran a foglyok elmebetegeknek tetetik is magukat, azon reményben, hogy ez által ja­vítanak helyzetükön. A mi a halandóságot illeti, 1850-től 1869­ig 267 haláleset fordult elő, ha ehhez hozzá­vesszük a körülbelől 60-at tevő öngyilkossági eseteket, akkor ebből látható ho^y a halál 18 77™AÍV alatt 333 fogyót' raga°dott el, a mi loO.Oüü-nyi mozgó népességre esik. Mazas^

Next

/
Thumbnails
Contents