Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 12. szám - A főméltóságu m. kir. curia mint semmitőszék következetessége

— 133 — kiviili örökösök" (heretiers irregulieres) közit tt. Amazokhoz tartoznak az örökhagyónak törvényes házasságból eredett leszármazó örökösei: ezek nem létében a felmenő és oldalági rokonok 12-ik izig Í731 — 755. §.) Rendkivüli örökösök pedig következők: a törvényesen elösmert természetes gyermekek (723. §.); ezek nem létében az örökhagyónak életben lévő el nem vált házastársa (767. §.) ; végül — ha ilyen nincs az állam (768. §.) A törvényes örökösök s bizonyos körülmények közt az 1006. §. értelmébeni „egyetemes hagyományos" (legataire universel) a germán jogból átszivárgott — le vif saisit le mort — elv értelmében, tudtok és akaratukon kivül, tebát törvény erejénél fogva (ipso-jure) szerzik meg az elhunyt javait, jogait és kereseteit a nélkül, hogy erre bármi különös szerzési jogcselekmény kívántatnék részükről: akkor kellvén csak „örökösi nyilatkozat"-ot adniok be a hatósághoz, ha a leltár jogkedvezményét óhajtják igénybevenni (793. §.); azonban az örökségrőli lemondás már soha nem vélelmeztetik törvényileg (789. §.), hanem ez, az illető kerületi törvényszéknél mindig szabályszerűen bejelentendő. Ellenben a rendkivüli örökösök a törvényes örökös nem létét igazolni s ennek u t á n, hatóságilag birtokba vezettetni tartoznak magukat. A fennelőadottakból tehát kitűnik, hogy ha a nagykorú végrendeleti, vagy törvényes örökösök (heretiers legitimes) a végrendelet, illetőleg a törvény értelmében megnyílt örökséget leltár jogkedvezmény nélkül akarják birtokba venni; továbbá — ha a hagyatéki hitelezők ellen nem mondanak, illetőleg zárlatot nem kívánnak, ily esetben az ingó, sőt ingatlan hagyatéki vagyon felett mindig hatósági beavatkozás, vagy bármi úgynevezett ,beszavatolási okmány" nélkül szabadon; korlátlanul rendelkezhetnek; azokat egymás közt föloszthatják, illetőleg jutalékaikat nyilvánkönyvileg föltüutethetik. Szóval — a franczia hagyatéki eljárás általánosan b eösmert előnye kiválólag a „tárgyalási elv" -nek (Verhaudlungsmaxime) tapintatos alkalmazásában rejlik, mi által a biró temérdek hatásköréhez nem tartozó fáradságos teendőktől kiméltetik meg; mely idő és költséget rabló teendők gyakran, az illető hagyatéki vagyon csekély értékével legkissebb arányban sem állanak.*) Látjuk tehát, hogy a legújabb törvényhozások, a gyakorlati élet útmutatása nyomán, többé kevésbbé már mind érvényre juttatták azon egészséges jogelvet, hogy míg az örökjog nem vitás, az állam ne avatkozzék hagyatéki ügyekbe, különös rendkivüli alap nélkül;**) mert ennek bírói közvetítés nélkül való birtokbavétele semavalódi örökösök jogait, sem pedig a íiscus érdekeit nem veszélyezteti. E.) Végül vesszünk egy futó pillantást a magyar jogrendszer történeti fejlődésére és jelen állására. Az osztrák ált. polg. törv. k. behozatalát megelőzőleg, általában oly ese*) V. ö. Koszinszki 361. L **) V. ö. ünger. 38 1. teknél akadunk bírói beavatkozás nyomaira, midőn az érdeklett örökösök privát uton meg nem egyezhetvén közöttük per támadt (Tóth L. 201. 1.) Erre vonatkozólag a „corpus juris" kétségbevonhatlau adatokkal szolgál, melyekből néhány példát idézünk: „Vérségi atyafiak közt mindennemű osztályok nemcsak meghagyó parancsok mellett, hanem egymás közt, vagy egybehívott birák által a felek kölcsönös megegyezésénél fogva, büntetéssel, vagy a nélkül véghezvive s tettleges használattal megerősítve valódi osztálynak tartassanak, stb. (1655. 54. t. cz. 2. §.) „Mihelyt valaki örökös nélkül kiraul, a nemzetiség közel ágain levő s életben maradt vérségi osztályos atyafia nyomban és közvetlenül, a meghalt atyafi birtokait egyszerűen, minden törvényes eljárás nélkül magának megszerzendi s örökségébe (t. i. birtokába) veendi." stb. (H. T. K. I. R. 67 czim.) Tehát a H. T. K. föntidézett helyeiből kitűnik, miszerint „a nemzetiség közel ágain lévő vérségi osztályos atyafiak" közt megnyílott örökség birtokbavételéhez sem királyi jóváhagyás, sem iktatás nem igényeltetett. •— A fennemlitett eseten kivül, birói beavatkozásnak főleg kiskorú örökösök érdekében volt helye és pedig nemeseket illetőleg a vármegye; szab. kir. városok polgárainál ezen törvényhatóság; jobbágyok esetében pedig a földesúri szék mint gyámhatóság képviselte a kiskorúak érdekeit. Azonban még kiskorúak esetében is a hatósági beavatkozásnak következetes alkalmazására csak az 1715. 68. t. cz. életbeléptetése óta akadunk. Mert habár az 1655. 24. t. cz. elrendelte ugyan, miszerint „a gyámok tartoznak a kiskorú ingó és ingatlan javait előleges leltár mellett magukhoz venni" hogy azonban ezen intézkedés — meglehet abusus folytáu — de tényleg még is hatósági közvetítés nélkül gyakoroltatott a nemesekre vonatkozólag, az épen az imént hivatkozott 1715. 68. t. cz. bevezető soraiból igen valószínűnek látszik, mely következőleg szól: „az árvák csak nem elhanyagolt és terhes helyzetüknek könnyítése és azok gyámjairól s gondnokairól való gondoskodás tekintetéből az 1655. 24. t. cz. s az 1659. 32. t. cz. akként világosítandó, értelmezendő stb. hogy a rokonok, a szülék elhunytát az alispánnak rögtön bejelenteni, ez vagy kiküldöttje pedig a pontos leltárt fölvenni tartoznak1" stb. (Vége következik.) v4 főméltóságu m. kir. curiíi mint semmitőszék következetessége. Marschalkó József ügyvéd úrtól. Minél kevesebb bizalmat élvez valamely intézmény, annál nagyobb remények köttetnek azon njitáshoz, mely ezen intézmény megváltoztatását veszi czélba, — de annál nehezebb próbán kell ezen újításnak átmennie, ha ezen hozzákötött várakozásnak meg akar felelni. Fennkölt szellemű igazságügyi ministerünk és a magyar törvényhozásnak egyik legmesszehatóbb ujitása az önálló semmitőszéknek szervezése. Behozatala a minden újításnál előforduló ellenzések csekély számát kivéve, mondhatni egyhangú helyesléssel találkozott, mert ugy a magyar jogászvilág, valamint a perlekedő felek ezen újítástól várták a magyar törvénykezési eljárásnak ha nem is javítását, — mert ez csak | rendszeres anyagi és alaki törvények törvényhozás utján való életbeléptetése által történhetik hanem legalább oly mértékben való tatarozását hogy ezen anyagi és alaki törvények életbeléptetése egyrészt csekélyebb hátránynyal, másrészt nagyobb türelemmel legyen bevárható. A régi megsemmisítési rendszer ellen két panasz volt leghangosabb 1. a lassúság 2. a következetlenség. — Mindkét panasz alapos, do egyszersmind menthető is volt. Az o. b. é. 106 §-a értelmében „a senimisitési bíróságot minden fellebbviteli törvényszék, a hozzá felülvizsgálat végett fölterjesztett jogügyekben gyakorolván" természetes, hogy a semmiségi panasz csak az ügy érdemének tárgyalása alkalmával intéztetett el, ha eltekintünk is azon körülménytől, hogy a semmiségi panasz 100 eset közül OOben fellebbezéssel vagy felfolyamodás3al volt összekötve. Természetes tehát az is, hogy a tulhalmozott fellebbviteli biróságok az alaki sérelmek miatt emelt semmiségi panaszokat csak lassabban intézhették el. A régi megsemmisítési rendszernél a következetlenség is menthető volt. Eltekintve attól, hogy az ország valamennyi törvényszékének volt megsemmisítési ..atósága, a mi az egyöntetűséget lehetlenitette, magok a semmiségi esetek sem voltak határozottan körvonalozva, mert habár az o. b. é. 104 §-a 8 semmiségi esetet sorol fel, ismeretes dolog, hogy nemcsak a megyei törvényszékek és királyi tábla, de különösen a hétszemélyes tábla is sokkal több esetben semmisítette meg a határozatot vagy az eljárást is. Az 1868 LIV tcz. által behozott megsemmisítési rendszernek czélja épen ezen két panasz megszüntetése volt, és épen azért az, a mi az előbbi rendszernél megmagyarázható sőt némi részbeu menthető is volt, jelenleg nem menthető többé. Eltekintre jelenleg a lassúságtól, mely most is meg van, mert egy június 5- én benyújtott és ugyanazon hóban felterjesztett semmiségi panasznak november hó 4-én történt elintézése és deczember hóban történt leküldése elég lassúságra mutat, a főméltóságu m. kir. curiának mint semmitőszéknek csak következetlenségét akarom két eset felemlítése által illustrálni, előrebocsátva még azt, hogy mind két eset perújítás. W. F. és társai egy felvidéki takarékpénztár ellen 13800 ftnyi zálogjognak törlése iránt 1868 dezembor 19-én perújítást adtak be. Az 1869 január 25-én tartott tárgyalás alkalmával alperesi képviselő támaszkodva az 1840 XV tcz. 198§-ára csak a perújítás kérdésének tárgyalásába bocsátkozott, ezen kérdést kérvén előlegesen elintézni. — A törvényszék ennek daczára 1869 május hóban kelt ítéletével a törlés elrendelésével az ügyet érdemileg intézte el Ezen ítéletet azonban a főrnéltóságu semmitőszék az érdemleges elintézést illetőleg hivatkozással az 1848. XV. tcz. 198 §-ára megsemmisítette. Ez véleményem szerint teljesen correct eljárás volt. Nem ilyen eljárást követett azonban a másik esetben. K. A. T. és özv. A. sz. K. J. X — lakosok K. J. ellen 1869 april 8-án 167 frt bérhátralék megvétele végett sommás perújítást adván be, alperes az 1869 május 14-én tehát az 1868 LIV. tcz. életbeléptetése előtt tartotn tárgyalás alkalmával szintén csak a perujitási kérdés tárgyalásába bocsátkozott, bizonyitván hogy felperesek mulasztása nem volt vétlen, felperesek ennek folytán a tanúkihallgatás folytán csak 1869 június 14-én hozott Ítélet által perujitási keresőtökkel el is utasíttattak, mely Ítélet a tekintetes itélő tábla által is helybenhagyatott. Felperesek ezen másodbirósági Ítélet ellen semmiségi panasszal éltek, felhozván, hogy as 1868. LIV. tcz. 320 §-a értelmében a perújítás kérdése az ügy érdemével intézendő el. A semmitőszék erre következő határozatot hozott. „A semmiségi panasznak hely adatik, a neheztelt ítéletek a polg. törv. rendt. 297. §. 1. pontja alapján a 304. §. értelmében megsemmisíttetnek és az eljáró biróság az ügynek érdemleges tárgyalása végett ujabb határnap kitűzésére, a felek meghallgatása után pedig további törvényszerű intézkedésre utasittatik." „Mert a polg. törv. rendt. 320 §-a szerint a perújítás kérdése az alapperben eldöntött ügy érdemével együttesen lévén tárgyalandó és eldöntendő a biróságok az által, hogy jelen esetben csak a perújítás kérdése felett határoztak, semmiségre szolgáltattak okot; minthogy pedig a felek az ügy érdemére nézve az újított perben