Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 11. szám - Egy érdekes sajtóper Bécsben

— 126 — egy nap és 2-éjjel tartottak ott, mely idő alatt vendéglős Dósa' Pál élelmezett. Másnap Szeben felé indítottat, egy lélekvesztő taligán s midőn vittek, az emiitett-vendéglős adott uti élelmet. Első állomásunk Búzás Bessonyő volt, hol miután lovakat nem kaptak, ökör előfogattal akartak tovább utaztatni, mit midőn tudattam odavaló földbirtokos Turóczi Pállal, 8 volt szíves lovait és szekerét átadni Dézsfalváig. Itt meghálva, mind a csendőrök, igen illedelmesek valának, mind a földbirtokosok igen szívesek. Másnap tovább folytattuk utunkat Szeben felé, mioden állomáson kitéve a különböző boszantások és gorombaságoknak, melyek legmagasabb fokát Szelindeken értem el, hol a csendőr-hadnagy, minután mind a csendőröket, mind engemet jól öszszeszidott, — hogy miért alkalmatlankodunk, mikor ő alszik — engemet a falubiróhoz kísértetett, hogy tétessen őrizet alá. A falubiró, a falu csonkatornyában lévő közfogházba tétetett, hol a tapaszos földön — 20 krajezáron vett zsúp szalmán — háltam s midőn felébredtem, egy jó adag eholera kínzott. A kővetkező nap Szebenbe érkeztünk déli 12 órakor s ott zárdaszüzek épületében levő fogházba s innen kevés időteltével a józsef-városi fogdába szállítottak. Hogy a marosvásárhelyi kiindulásunk után, mindezek így történtek, arra nézve hivatkozom — mint bizonyságra — volt útitársam (tudomásom szerént) jelenben Nagy-Várad környékén lákó Kocsis Károly úrra. Fogházam egy hideg, észkos szoba volt, 4 fala és padlásával bútorozva; hol 2 napig a földön íeküdtem s csak a 3-ik napon sikerült egy három deszkás lóczára helyezett szalmazsákot, 1 párnát és 1 lepedőt kapni s egyszersmind Kussler nevü orvos látogatott meg, mivel cholerás beteg valék. Ugyan e fogságom alatt, kis-görgényi udvarom és házamat kikutatták. 7-dik ízben. A rám rótt 1000 forint fizetlen levő sarcz résziért, ekkor harmad ízben, katonai executiót rendeltek, mitől a néhai édes anyám ugy szabadult meg, hogy a hátrálék sarezot, volt tanítóm és jó emberem, Szegedi Sámuel által, a pénztárba befizette, melyről s ezen sarcz többi részei befizetéséről is, a meglévő nyugtákat, bárkinek és mikor felmutatni kész vagyok. Vádlott azt is állítja, hogy Biró Mihály a terhesebben vádlottakkal szembesitetett, nekik mindent szembe mondott, és azután a szomszédszobából hallgatózva czédulákkal utasította az auditort, hogy a foglyok kelepczébe kerüljenek. Ez azonban nem egyéb mint merő combinatió, mert miért nem képes vádlott egyetlen egy embert is előállítani, a kivel Biró szembesittetett ? Arra pedig, hogy a szomszéd szobából utasítsa az auditort, nem volt szükség, mert ha Biró zembesittetett a vádlottakkal, akkor a vádlottak előtt is megtehette volna kérdéseit. Szóló áttér azon pontra, melyben az mondatik, hogy Biró Mihály az árulásáért bő jutalmat kapott, is bogy azon pénzért 48 óta tényes palotát épített magának, hol mindenektől megvettetve folytatja életét, és ha Marosvásárhelytt megjelent, nem volt egy vendéglős is ki szállást és ételt adott volna neki Biró Mihály ezekről a következőket irja önvédelmében: „Ez a Székelyföld leirója, történelmi, régészeti természetrajzi s népismei legnagyobbszerü phántásiája, ki mint bires költő, müve hasábjain — don Quixot-ként — ismeretlen hősöket, láthatatlan érdemjelű honvédtiszteket, meg nem történt csatákat ir le, elvégre kis görgényi birtokomra, palotát és mííkertet phantasirozott. Hát uram, miért nem fényképezte le, mint míívész — nagyszerű palotámat, mely áll egy 150 éves földszinti faépületből, melynek a vibar által megkorbácsolt rozzant fedele és oldalai miatt, kénytelen valék eleibe 3 földszinti szobát építeni s ezen is látszik már az idő vas keze! Mííkertem pedig — ha csak a szomszédom lóherés kertjét annak nem nézte? — mindössze is szalmatöredékek és ganéj lepte vizemjós hegyoldal. Megvettetve épen nem valék, mert szerencsés voltam — kis bajiékomban — eddig is sok becsületes honfitársam látogatásához, s bár az országúttól egy kissé félre lakom, jelenben is naponta felkeresnek közeli és távoli ismerőseim. 1848/9 után, mikor Maros-Vásárhelyre mentem, rendesen a Müller ur vendéglőjében kosztoztam, s egypárszor Ferdinkó urnái a ,vadászkürtben " s hogy mindkét helyett — becsületesen szerzett pénzemért — jó ellátást kaptam, azt állithatom, mire tanukkul felhivom, Müller, Ferdinkó, Dósa Pál és Domokos Dénes vendéglős urakat, ezek családjokat 8 szükség esetében, akár egypár száz embert, kikkel kosztoztam. Vagyoni állásomra pedig nyilvánítom, hogy kitartó szorgalmam és egyszerű életrendem folytatása daczára is, fájdalom! egyetlen bazázdával és ingőasággaí so birok többel, mint a mit szülőimtől kaptam. Azt, ha jónak láttam, egy néhány távoli falvakban levő fekvőségeimet eladtam s avval itt, a kis-görgényi és vajai határon szereztem mást. Ezt tán nem nézik 0. B. ur és tudósítói — meggazdagulásnak ! V Van ugyan laktelkem felett egy gyümülcsösem, hol 3—400 különbféle fajtája gyümölcsfa vau. Ezek egy részét, még szülőimről örököltem, más részét 1848 előtt kezdettem ültetni ; de hol van az megírva, hogy a ki gyümölcsös kertet á üt, az kém és áruló. Szóló utal a bíróságnak benyújtott telokj könyvi lapra és vádló házának photographiájára, í Áttér ezután a tanúvallomásokra, és ezeket hosz| szasan bonczolván, ugyanazon következtetésre | jut, mint előbbi okoskodásában, hogy t. i. mincs I bizonyítva Biró Mihály árulása. Végül kiemeli, hogy az esküdtek kimondaudó verdiktjük által ítélni fognak a felett, váljon Biró Mihály áruló-e és vérbéréri eladta és bitófára vitte-e társait vagy pedig nem. Ot pereznyi szünet vádlott b. Orbán Balázs emel szót. Washington elvét követi mindig az emberek megítélésénél, mely szerint az embereket jónak feltételezi mindaddig, mig az eilcnkező be nem bizonyul. Azért Biró irányában is. kit Erdély közvéleménye megbélyegez, jó indulattal viseltetett és történeti tisztet teljesítvén, csak hosszú kutatás után tökélte el magát azon állításra, melyet Biró irányában tett. Marosszék jegyzőkönyve, a tanuk összhangzó állítása, a hadi törvényszék két tanjának vallomásai megerősiték őt ezen ítéletében, melyre már azért sem vezethette őt indulat, miután most először látja Birót, eddig I semmi köze sem volt vele az életben, Az irói I jogosultságnak a történelmi igazságnak, a köz! erkölcsiségnek nevében kéri magát felmentetni, miután a közvélemény nem mentené fel a vádlót még akkor sem, ha az esküdtszék ítélete felI mentőleg szólna. Funták Sándor védő ügyvéd beszédének és a vitázat további folyamának közlését tér szűke miatt kénytelenek vagyunk a legközelebbi számra halasztani. / Egy érdekes sajtóper Bécsben. A bécsi esküdtszék f. évi első sessiója mint mult számunkban emiitettük egy igen pikant leleplezéseket igérő perrel kezdőtött, mely azonban sokkal csendesebben és tiszteségebben folyt le mint a botrány-sovár közönség várta. A per tárgya a következő. Az „Ostr. Oekonomist" czimfl nemzetgazdasági szaklap gr. Beust külügyért több izben élesen megtámadta. Szemére hányta, hogy nagy adósságokkal terhelve jött be Szászországból Ausztriába, és itt különféle utakon, ugy mint báróságok megszerzése által tőkepénzesek számára, tőzsdei speculatiók és különféle manőverek által sikerült adósságaitól megszabadulni. Különösen súlyt fektetett az, „Oekonomist" arra, hogy gr. Beust a hírlett török sorjegyek cotirozását Bécsben kieszközölte csak azért, mivel a bécsi | angló-bank az ő 700,000 ftra menő adósságait | kifizette. A bécsi u. n. polgári ministernek az : „Őkonomist" szerint épen azért kellett megbuknia, ! mert Brestl az akkori pénzügymiuister a török ' sorsjegyek cotirozását nem ongedte meg, és Brestl j utódja 'Distler szintén azon okból volt kénytelen í 8 napi hivataloskodasa után visszalépni a pénzI ügyministerium vezetésétől, mivel kijelenté, hogy a török sorsjegyok tekintetében elődjével ugyanI azon nézetben van. Utódja volt Holzgethan, ki í Beust kívánságának azonnal hivatalba lépte után ! eleget is tett. Az „Oekonomist* ezen, és még j számos erős kiíakadásai ellenében a külügymiI nistert védelme alá vette a szintén Bécsbe megI jelenő „Volkswirtschafftliche Presse" czimü heti j közlöny. A kétlapközt éles vita fejlődött ki, mely! nek folyamában természetesen a kölcsönös gya[ nusitások nem hiányoztak. Az „Oekonomist,, a i dispositionsfondból való éléssel gyanúsította el! lenfelét, ez pedig nem maradt adós felelettel, I és az „Oekonomist" szerkesztőjének szemére hányta 1 hogy porosz pénz hatása beszél belőle, hogy ráj galmazó aljas jellemű hazug, és több efféle szerej tétre méltóságokat. Ezek ellenében az „Oekonoi mist" szerkesztője, Sommevsfeld a ,, Volkswirtschaf| liche Presse" kiadója, dr. Herczog illetőleg annak szerkesztője, Langer Ede ellen sajtóper indított rágalmazás miatt. Az üuynek érdekét nagy mértékben emelte azon körülmény, hogy a sajtóper megindítása és annak tárgyalása közti idő alatt az „Oekonomist" egyik alapitója és főmunkatársa dr. Scháffle, kereskedelmi ministerré lett. Mindenki azt hitte ugyanis, hogy a Beust ellen intézett czikkeket Scháffle irta, vagy legalább is inspirálta. A per folyamában azonban kitűnt, hogy 1860 eleje óta Scháffle megvált a nevezett laptól, és azóta arra semmiféle befolyással nincs. A tárgyalás f. h. 6-án kezdődött és tartott hat napon át. Vádló ügyvédje dr. Magg. védő ügyvédje dr. Stein. Legtöbb időt vettek igénybe a tanúkihallgatások. Vádlott, ugyanis több tanura hivatkozott azon czélból, hogy bebizonyítsa: miszerint vádló valóban rágalmazta gr. Beustot a menynyiben támadásai alaptalanok voltak. Vádló szintén több tanura hivatkozott annak kimutatása végett, hogy ő azon adatokat, melyeket czikkeiben felhozott, megbízható egyénektől kapta, és hogy egyátalában azon időben Bécsben el volt, terjedve azon hir, miszerint gr. Beust nagy mértékben és nem épen becsületére való módon érdekelve van a török sorsjegyeknél, ha tehát ő (vádló) azt lapjában, megróvta, akkor csak a közhangulatnak adott kifejezést. Vádlott nem tett kifogást vádló tanúinak kihallgatása ellen, de vádló határozottan ellenezte vádlott tanúinak kihallgatását, és ezt azzal indokolta, hogy itt nem arról van szó, vájjon ő (vádló) rágalmazta-e a külügyért, vagy nem, hanem arról, vájjon vádlott rágalmazta-e. vádlót Ha gr. Beust rágalmazva érezte volna magát, akkor ő maga, vagy az államügyész indított volna peit a rágalmazó ellen. Itt azonban ez nem történt, mert hiszen gr. Beust épen nem vesz részt a perben. Tehát nem arról nem szó, hogy gr. Beust becsületetisztáztassék, hanem kizárólag csak is arról, hogy foglaltatik-e rágalom vádló ellen az inkr. czikkekben. A védelem részéről ez ellenében az hozatott fel. hogy vádlott nem védheti magát mással, mint azzal, hogy igazat mondott Ezt pedig csak ugy bizonyíthatja be. ha alkalom nyujtatik neki kimutatni, hogy vádló valóban rágalmazó, vagy is. hogy a czikkek. melyek vádlottat arra bírták, miszerint azok szerzője ellen ily kifejezésekkel éljen, valóban rágalmakat tartalmaznak gr. Beust ellen. A bíróság a védelem felfogását fogadta el, és mindkét fél tanúinak kihallgatását elrendelé. Tanukul több előkelő egyéniség volt berendelve, u. m.bankigazgatók, hírlapírók, hivatalnonok többek közt akülügyministerium egyik osztálytanácsosa Hofinann, ki gr. Beustnak jobb keze, Distler, a nyolez napos pén/.ügyminister, stb. Vádlott tanúi valamennyien azt valották. hogy gr. Beust semminemű üzleti viszonyban nem állott a török sorsjegyekkel, hanem csak is fontos politikai és nemzetgazdászati tekinteteknél fogva támogatta a vállatot, de e tekintetben nem tett egy lépéssel sem többet, mint a mit kfilügyministeri minőségében diplomatiai uton hivatalosan tehetett. Ls épen ez azon pont, melyre nézve a nagy közönség csalatva érezte magát várakozásaiban, miután a helyett, hogy a chronique soandaleuse aj tényekkel gazdagodott volna, még azon régibb tények is, melyeket már mindenki ugy szólván kezében vélt tartani, szappanbuborékként szétfoszlottak. A mi vádlott tanúit illeti, ezek ugyan a mellett tanúskodtak, hogy a városban akkoriban el voltak terjedve különféle, a külügyministerre nézve compromittáló hirek hanem az egész csak mendemondára reducáltatott, mely egyes beavatottaknak látszani akaró egyéniségek utczai fecsegésében találta kiindulását. Maga azon egyén ki az .Oekonomist" szerkesztőjének az adatokat közvetlenül szolgáltatta, (br. Somaszuga, volt osztálytanácsos, jelenleg ügyvéd) szintén csak az utczán hallott egyes elejtett szavakból combinálta magának a tényeket. A bizonyítási eljárás eredménye tehát vádlóra nem épen kedvezően ütött ki. A vitázatban nevezetesebb uj momentumok nem fordultak elő. Vádló a sajtó azon hivatására utalt, hogy a köztisztviselők eljárását bírálja. Már pedig vádló a külügyminister eljárásában nem látott egyebet mint a börzei szédelgés előmozdítását, miután a török sorsjegyek solid papíroknak nem mondhatók. Különben azokat, miket vádló a külügyministerről irt, egy tekintélyes egyéntől hallotta, tehát mint, igaz tényeket vehette. Vádlottnak ennek ellenében annál keLapunk mai számához félivnyi melléklet van csatolva.