Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 1. szám - A nemzetközi jog jövője

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 sorok, amelyek e területek mai jogi helyzetét világították meg, hanem alapul szolgálhatnak a háború utáni helyzettel való összevetésnél is. Az északafrikai francia területek közül e világháborút követőleg nyilvánvalóan különös érdeklődés fog Marokkóra irányulni, ama kapcsolatai folytán, amelyek egyrészt Spanyol-Marokkóhoz, másrészt Tanger nemzetközi zónájához fűzik. Spanyol-Marokkó helyzetét és viszonyát Francia-Marokkóhoz ezidőszerint az 1912. november 27-i francia-spanyol szerződés szabja meg. E szerint a spanyol főhatalmi terület is elvben megmarad a szultán uralma alatt (tehát képletesen élve, a marokkói almába eddig két oldalról csak beleharaptak, de elvben nem felezték azt széjjel), aki azonban csak polgári és egyházi főhatóság (2. cikk): nemzetközi szerepét a spanyol kormány vette itt át. Az elvben a szultánnak fenntartott belső igazgatásban a szultánt a kalifa képviseli, akinek működésénél a spanyol főbiztos ugyanazt a szerepet viszi, mint francia kollégája a szultánnál. Így ő közvetíti a kalifa érintkezését a külállamokkal is. A szerződés még továbbmenően is kidomborítja a marokkói szultánság egységét azáltal is. hogy Spanyolország nem mondhat le itteni területi jogairól más hatalmak javára (5. c.) és a két országrészt egységnek, különösen gazdasági egységnek kell tekintenie (1. a). Ugyancsak Marokkóból hasadt ki Tanger nemzetközi zónája is, amelynek helyzetét az 1923. december 18-i francia-angol-spanyol és az azt kiegészítő 1928. július 25-i franca-angol-spanyololasz egyezmények szabályozzák. Ezt a nemzetközi zónát — mint köztudomású — Spanyolország közvetlenül a francia összeomlást megelőzően megszállotta. Ekként nem kétséges, hogy e háború után Tanger helyzetének újabb rendezése is napirendre kell, hogy kerüljön. (Vége.) A nemzetközi jog jövője. A nemzetközi jog az emberek érdeklődésének Hamupipőkéje. Ott ül fel nem ismerten, elhanyagoltan, mostohatestvérei, a technikai ós közgazdasági és más, szemmel láthatóan hasznot hajtó tudományok árnyékában. — Nemzetközi jog? kérdik. Valami olyan ábrándféle, — válaszolják. Utópiasztrű dolgokról beszél, olyan állapotról, ami sohasem következhetik be. Ma a reális erők korát éljük. Ami ninos materiális fegyverekhez kötve, az mosolyogni való. Nyugalmasabb időben talán lehet ábrándozni róla, csak azért, hogy — ha valódi döntésről van szó,—egyszerűen sutba hajítsuk megint. A nemzetközi jog kötelező ábrándozás, mert hát dicsekednünk kell azzal, hogy kultúráltak vagyunk. De, miután megfizettük adónkat a, kultúrának, csak hadd bíbelődj ők a nemzetközi joggal egykét gondolkodó, mi pedig lássunk az emberiség valódi értékei, a technikai felfedezések után. Hány kilométernyi sebességgel haladhatunk? Milyen új műanyagot" találtak fel? Melyik eledelben van a legtöbb vitamin? Ez a gondolkodás a lehető legszomorúbb perspektívát mutatja: az ember közömbösségét tulajdon szabadsága iránt. Mert a repülőgépen szálló, műanyagot gyártó ós használó és kellően táplált ember még mindig lehet rabszolga — és igen sokszor az is, — az ember szabadságának teljességét azonban a nemzetközi jog teljssége jelenti. Amig nincs teljes nemzetközi jog, nincs teljes emberi szabadság. A nemzetközi jog elsősorban azt jelenti, hogy az ember saját, természeti csoportján, országán, államán túl is magával viszi emberi jogait, hogy az emberi jogoknak nincsenek politikai határai. E tény beláthatatlan jelentőségű. A nemzetközi jog teszi az egész földet hazánkká. Ez szabadít fel bennünket, ez jelenti azt, hogy nem eshetünk sehol rabszolgaságba, jogtalanságba, ez jelenti a teljes jogi szférát körülöttünk. Honnan ered tehát az emberek közömbössége tulajdon 'legmélyebb érdekük iránt? Talán mert a nemzetközi jog művelői azt hangoztatták, hogy a nemzetközi jogról csak államok egymás közötti viszonyában lehet szó, holott valóságban a nemzetközi jog minden egyes szabad emberhez hozzátartozik. Ne hagyjuk meg azt a felfogást, hogy a nemzetközi jog alapja egyes államok megállapodása más államokkal. Nem. A nemzetközi jog nem állami ténykedésből, nem is a földről származik. — Minden jogunk, — mondía egy német egyházfő, -- Istentől származik. Ne higyjük, hogy a nemzetközi jog az államok egymás közötti száraz diplomácia-technikai működéséből származik. Ne higyjük. hogy alapja ez, meg az a szerződés, mely ma van. holnap nincs s melynek szárntallian magyarázata, kibúvója van, de belső tekintélye alig. Ha így volna, ha ez volna a nemzetközi jog eredete, érthető lenne az emberiség langyos unalma, mellyel — néha-néha — a nemzetközi jog felé tekint. A nemzetközi jog nem keletkezhetik szerződésekből államok közti tényekből. A szerződések és államok közti tények keletkeznek a nemzetközi jogból, mely Istentől ered. örök és változatlan. A nemzetközi jog él, — hadifogságba esem de jogaim vannak, életem szent és nem vagyok rabszolga Idegen földre vet sorsom. — nem vagyok rabszolga. ' A nemzetközi jog él, — hadifogságba esem, de halálfia. vagy rabszolga vagyok. Idegen földre jutok- földönfutó, bárki zsákmánya, rabszolga vagyok, a föld semmilyen más államának lakója nem ismer el testvérének. Egy sZük földön, esetleg, lehetnek jogaim, de azontúl egy lépéssel sem. A nemzetközi jog és jelentőségének föl nem ismerése milliókat és milliók utódait kergette és tartotta rabszoligaságban. Az ókori Rómának már több rabszolgája volt, mint szabad, embere. S a rabszolgaság, idővel, nemcsak idegenekre terjedt ki. bárki eladható volt rabszolgának. A nemzetközi jog el nem ismerése nemcsak az idegenek számára jelent rabszolgaságot. A rabszolgaságot kiterjesztheti — és ki is terjesztette — az idegenen, hadifogságba esetten kívül — minden szerencsétlenre.