Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - A semlegesség

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 k'özileg rendezett és védett hozzá juttatást kell majd biztosítani az e tekintetben szűkölködő va­lamennyi ország részére. Csakis ily módon válhat valósává az igazi nemzetközi gazdasági együttmű­ködés, amely ilyenképpen a világbéke fenntartá­sának egyik legfontosabb tartóoszlopa és biztosí­téka lesz. A semlegesség. Irta: Vértes István. A világháború elején az államok egész sora tett semlegességi nyilatkozatot, jelenleg azonban mindössze öt olyan európai ország van, amely bi­zonyos fenntartások mellett meg tudta őrizni sem­legességét: Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország és Törökország. A semlegesség fenn­tartása most még nehezebb, mint a mult világhá­borúban volt. hiszen csaknem az egész világ had­viselő fél. A semlegesség nemcsak a semleges ál­lamok akaratán, hanem a harcban álló nagyhatal­mak jogtiszteletén fordul meg. amelyet érdekeik szabályoznak. A háborúban a jog erkölcsi ereje meggyengül és minden jog csak annyit ér, ameny­nyi kényszerítő erő támogatja. Az a kényszerítő erő. amely felett a semlegesek rendelkeznek igen csekély a hadban álló országok erejével .szemben és i - "mlegességnek kellő nyomatékot nem adhat. Ami kényszerítő erő ma a világon van, éppen ellenkező irányban működik, mint ahogyan a va­lódi semlegesség megkövetelné. Erre utal az a kö­rülmény, hogy ma csakis fegyveres semlegesség lehet, vagyis minden állam, amely magát semle­gesnek nyivánította, kénvtelen szükség esetén résen állni, hogy magát megvédhesse. Mindamellett nem lehet lebecsülni azt a nagy nemzetközi értéket, melyet a .semlegesség még meggyengült állapotban is jelent. Ne felejtsük el, hogy a hadban álló országok kölcsönös érde­keit a semleges hatalmak képviselik s enélkü! azok a közvetlen diplomáciai kapcsolat megszakadása folvtán bizonvos pontokon teljesen védtelenek volnának. A Nemzetközi Vöröskereszt a semle­ges országokon át bonyolítja le emberséges mű­ködését. A béketapogatódzásoknak is a semleges államok a színhelyei. Az egymástól elzárt ellen­séges országok híranyagát a semleges saitó viszi át a lezárt határokon. A semlegesekkel fennálló kereskedelmi kapcsolatok teszik lehetővé, hogy egyes országok a náluk hiányzó leszükségesebb gyógyszerekhez hozzájussanak. Ezek a körülmé­nyek egymagukban is eléggé indokolják, hogy a semlegesség jelentőségét lekicsinyelni már csak azért sem szabad, mert lehetővé teszi a háború szenvedéseinek enyhítését és elősegítheti befeje­zését. Ennek ellenére a mult világháború után ke­letkezett nemzetközi jogrend a semlegesség fo­galmát meglehetősen háttérbe szorította. Az egyes államok nagy számban kötöttek ugyan egy­mással barátsági, ió szomszédsági, meg nem táma­dási és semlegességi egyezményeket, de a Nemze­tek Szövetségének egyességokmányában, a Iocar­nói szerződésekben és a Kellogg-paktumban erről szó sincsen. Az egyességokmány bevezető szavai utaltak arra, hogy a nemzetközi jog szabályait ezentúl a kormányok kölcsönös magatartásának zsinórmértékéül határozottan elismerik. A 20. cikk megszüntetett minden olyan kötelezettséget es megegyezést, amely az egyességokmány ren­delkezéseivel ellentétes. A 21. cikkben az olvas­ható, hogy a béke fenntartását biztosító nemzet­közi megegyezések érvényben maradnak. De a semlegességről nincs szó ezekben a cikkelyekben, s ez az egyességokmány célzatából és konstruk­ciójából magyarázható. Tény, hogy ez az okmány a háborút nem zárta ki az olyan államokkal szemben, amelyek háborús cselekményt követnek el a Nemzetek Szövetségnek valamelyik tagja ellen és az 1928­ban kötött Kellogg-paktum is csak azt jelentette ki, hogy aláírói a háborút elitélik és arról egymás­hoz való viszonyaikban lemondanak. Mindebből az következik, hogy az 1914-i háború után megal­kotott nemzetközi jogrend a semlegességet meg nem szüntette, sőt hallgatólagosan elismerte olyan jogállapotnak, melyet a háború idéz elő. Ha már most felvetjük azt a kérdést, hogy vannak-e a semlegességnek pontosan megállapított jogsza­bályai, erre azt felelhetjük, hogy az 1907-ben le­folyt hágai konferencia 13. egyezménye és az ezt megelőző vagy követő megállapodások a konkrét rendelkezések mellett elvi szempontokat tartal­maznak, amelyek útmutatásul szolgálhatnak a fel­merülő kérdések megítélésénél. Minthosv a semlegesség a háborúban részt nem vevő államok jogviszonyát szabályozza a há­borút viselő államokhoz, természetszerűleg jogok­kal és kötelezettségekkel jár. E kötelességek a hadviselőkkel szemben inkább tartózkodásból, mint cselekvésből állanak. Minél tartózkodóbb egy állam, még polgárainak érzelmi megnyilvánu­lásaiban is. annál tökéletesebb a semlegessége. A somleges hatalom legfőbb joga az. hogy területe sérthetetlen. Ebből következik az. hogy földjére vagy a hozzá tartozó légtérbe i harcban álló had­sereg be nem h.itolhat. azon át nem haladhat és azt hadműveleti területnek nem használhatja. Ugvan­ez a tilalom vonatkozik e hadseregek lőszer- és élelmiszer száMírmánvaira is. Minden semleges államnak jogában áll, hogy semlegességének megsértését megakadályozza. A hágai egyezmény szerint nem tekinthető ellensé­ges cselekedetnek, ha a semleges hatalom fegy­verrel veri vissza a semlegessége ellen intézett tá­madást. Semleges állam területén hadviselő ország ré­szére toborozni, vagy csapatokat felállítani tilos ugyan, de egy semleges állam sem köteles polgá­rait megakadályozni abban, hogy határain túl az egyik vagy másik hadviselő fél szolgálatába állja­nak. Megtiltható a hadv iselők számára semleges or­szágban a távíró- és telefon, valamint a rádió hasz­nálata. A területére lépett hadviselő csapatokat mindenkor köteles lefegyverezni és internálni, azt azonban megengedheti, hogy területén fegyverte­len sebesülteket és betegeket szállítsanak át, vagy hogy vasutjait végszükség esetén, díjfizetés melletT használhassák. Ez csak akkor egyeztethető össze a

Next

/
Thumbnails
Contents