Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - A semlegesség

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA semlegesség fogalmával, ha minden hadviselő számára egyformán lehetséges. Bármely nemzetiségű hadifogoly, ha semleges területre lép, szabaddá válik, kiadatását a hadviselő fél, amelynek foglya volt, nem követelheti és a semleges állam kormánya őt ki nem szolgáltathatja. Rendkívül sok vitára adott okot mindkét világháborúban az, hogy egyetlen semleges hatalom sem köteles megakadályozni fegyvereknek, lőszeeknek és a háború viseléséhez szükséges más anyagoknak kivitelét vagy, ha harmadik országból származnak, a saját területen való átszállítását vala• mely hadviselő fél részére. Ebből persze nem következik, hogy"az ilyen jellegű kereskedelmet megengedni vagy átmenő forgalmat eltűrni köteles. A szigorú semlegesség természetes következménye, hogy valamely semleges állam .alattvalóinak fegyver- vagy más anyag-szállítása minden hadviselő fél számára egyenlő feltételek mellett történjék, mert a semlegeseknek a hadviselő felekkel szemben a jogot adó vagy tiltó rendelkezéseket egyformán kell alkalmazni. A .semleges államok rendszerint nem tiltják meg polgáraiknak, hogy minden harcban álló ország vásárolhasson náluk. Más kérdés viszont az, hogy a vevő a fizetési feltételeket képes-e teljesíteni és a vásárolt árukat el tudja-e szállítani? Ha nem, akkor a teljesítésre képes hadviselő fél előnyösebb helyzetbe jut és a szállítást megengedő állam semlegessége az ő javára jóindulatú semlegességgé válik. Ilyenkor a hátrányos helyzetben lévő hadviselő fél azzal a követeléssel áll elő, hogy saját áruját semleges lobogó védelme alatt és semleges árut a saját lobogója alatt szállíthasson. E követelés alapja az 1856. évi párisi tengerjogi deklaráció, amely szerint a semleges lobogó védi az ellenséges árut é? semleges árut ellenséges hajón -em szabad elkobozni, a hadi dugáru (contrebande) kivételével. Döntő kérdéssé válik ekkor, hogy a szemben á'ló ellenségek mit nyilvánítanak hadi dugárunak? Az erre vonatkozó nyilatkozatot a mostani háborúban először Nagy-Britannia és Németország tették meg, hadi dugárunak minősítve nemcsak a fegyvereket, lőszert, aranyat stb., hanem minden fontos nyersanyagot, beleértve az élelmezéshez szükséges anyagokat is. Az így bevezetett „éhségblokád" a háborúnak fontos fegyvere, melynek ellenszere gyanánt a búvárhajó háborút kívánják alkalmazni. Alivei a háborúnak ez a része tengereken játszódik le. gyakran igen érzékenyen érinti a semlegeseké', mert élelmiszerrel való ellátásuk e tengeri forgalom szabadságától függ. A hadviselő államokat megilleti az a jog. hogy hadihajóik a semleges zászló alatt haladó hajókat megállíthassák és átkutathassák annak megállapítása végett, vájjon szállítanak-e hadi dugárut vagy sem. A dugáruval megrakott hajót a legközelebbi hazai kikötőkbe szokták kísérni, ahol lefoglalása és rakományának elkobzása felől zsákmánybíróság dönt. A tengeralattjárók ezt természetesen nem tehetik meg és a hajót a nyilt tengeren sülyesztik el. Ilyenkor azonban kötelesek a hajó utasait, legénységét, okmányait és azokat a bizonyítékokat biztonságba helyezni, amivel igazolhatják, hogy a megtámadott semleges hajó elpusztítása jogszerű yolf. Nem állítható meg és nem kutatható át semmiféle hajó a semleges államok parti vizein. Ha a zsákmánvejtés a parti vizek határán belül történik, a semleges országnak joga és kötelessége a jogtalanul zsákmányolt hajót kiszabadítani, vagy, ha erre képtelen, akkor a jogsértést elkövető hadviselő fél az elfogott hajót a semleges kormány felszólítására szabadon bocsájtani tartozik. Az ú. n. semleges vizek területén a hadviselő felek ellenségeskedést nem folytathatnak; a semleges kikötőket hadi vállalkozások támpontjául felhasználni, vagy ott hajókat a hadviselők használatára fel fegyverezni nem szabad. Az idegen hadihajók áthaladása a 3 mértfold széles parti vizeken a semleges állam beleegyezésétől függ: ezt megengedheti vagy megtilthatja. Egy semleges ország kikötőiben egyszerre valamelyik hadviselő félnek legfeljebb 3 hadihajója tartózkodhat, de csak 24 óra hosszat. E,zt a határidőt tengeri vihar, sérülések kijavítása, szénnek vaöy élelmiszernek felvétele címén meg lehet hosszabbítani, azonban a semleges kikötőben való ielözés nem használható fel a hadihajó harci felszerelésének javítására és teljesítőképességének fokozására. Azt a hadihajót, amely a semleges kikötőt illetve a parti vizeket a tengerészeti hatóságok felszólítására vagy a kitűzött határidőn belül nem hágyja el. a semleges állam kormánya leszerelteti, legénységét és tisztjeit pedig letartóztatja A semlegességnek ebből a vázlatos ismertetéséből is látható, hogy a harcban álló nagyhatalmak bona fides-e nélkül a semleges államok jogai sok megtámadásnak lehetnek kitéve, kötelességei terhesekké válhatnak, imás országokkal való kapcsolatai szerfelett megnehezülhetnek. Megtörténhet, hogy egy olyan kisebb államot, mely semlegességi nyilatkozatot tett vagy. ha nem is tett, enélkül akar semleges maradni, a háborúban való aktív vagy passzív részvételre kényszerít valamelyik nagyhatalom. Erre az esetre a nemzetközi jog semmiféle védelmet nem nyújt. Kétségtelen azonban, hogy egy ilyen ország nem részesíthető más elbírálásban, mintha akaratához képest semleges maradt volna. A nemzetközi jogalkotás köteVssége lesz. hogy a jövőben a semlegesnek maradni kívánó országokat ilyen kényszerrel szemben megoltalmazza addig is. amíg valóban hatályos nemzetközi intézmények nem biztosítják a békét, az élet szabadságát és a becsületes kapcsolatokat minden nép számára. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Dr. Sziklay János szerkesztő, dr. Fali Endre a Magyar Revíziós Liga ügyvezető-igazgatója, dr. Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár, dr. Szerelemhegyi Ervin Neller Mátyás. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca *• Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Duchon János.