Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - A nemzetiségi kérdés Magyarországon. (Harmadik közlemény)

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA kor hiába igazítjuk a nyersanyagot erre, vagy arra, hiába szabjuk a határokat így, vagy úgy, hiába igyekszünk a pénzrendszerek baján segíteni, hiába akarjuk a szociális olajcseppekei akár hordószámra önteni. Mind e kérdések rendezése csak szabad embereken segít. A nemzetközi jog teljessége nélkül pedig rabszolgák vagyunk és míg ez alapbajon nem segítünk, hiába gyógyítjuk következményeit, Törökország, mely ily nyomatékos módon hívta fel az eges/ világ Figyelmét a nemzetközi jog valódi jelentőségére, történelméből igen jól tudja, mit ér a háborús erőkifejtés. Mint történelmének duzzadó terjeszkedési korszakában, most is részese minden kérdésnek, mely Európa rengését okozza. Nagy hadvezérei voltak és nagy államférfiai. És ezek azt is meglátták, hogy a békés erőkifejtésnek, a nemzetközi jog elevenségének milyen hatása és milyen ereje van. A nemzetközi jog ime, megvédi a legnagyobb politikai robbanások szívó örvénylésétől. Nagyobb ereje van, ma is. mint a legnagyobb külső erőfeszítésnek. De a nemzetközi jog élő ereje nemcsak a háborúban mutathatja hatását.' Hatnia kell békében is, különben a béke nem élő, hanem halott és mérgező béke. mint a két világháború közti időben volt. Azt is tudnunk kell. hogy ahol a nemzetközi jp <ot megvetik, ott a belső jog is bizonvtalan lábon áll. A nemzetközi jognak, úgy, ahogy azt kereszténv művelői álmodták, és úgy, ahogy azt most Törökország is vallja, át kell nyúlnia nemcsak nemzeteken át, hanem háborútól a békéig, kultúrától kultúráig. Valamikor a nemzetközi jog, mondhatnók földrajzi határa .1 keresztény nemzeteket fogta körül. Ma, — mikor élete sok helyt csak pihegni látszik. — ime, átnyúl kultúrákon keresztül és tüze messziről csillog a hely felé, ahol első szikrája világosságot gyújtott. A török egyetem nemzetközi jogi tanszékének fölállítása és ünnepies megnyitása úgy hat a mostani háború özönétől és a nemzetközi jogok tiprásaitói szenvedő népekre, mint a békés szivárvány megjelenése a felhős égen. Mintegy jele ez annak, hogy ha hisszük, valljuk és megtartjuk a nemzetközi jo- narancsait-, nem lesz többé háborús özönvíz és tűz a világon. „ERDÉLYI SZELLEM - MAGYAR LfiLEK". Ezen a címen most hagyta el a sajtót az Erdélyi Párt országos központjának legújabb kiadványa, amely a párt Nagyváradon tartott nagyválasztmányi gyűlésén elhangzott beszédeket tartalmazza. ,,Erdély kapujában" címmel a/ Erdélyi Párt országos központja a füzet bevezetőjében hitvallást tesz arról az egyedül helves politikai felfogásról, hogy Magyarország egy és oszthatatlan és minden igaz magyar embernek ezt az elvet kell szolgálnia. Gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt elnöke. Nagyváradon tartott beszédében leszögezte, hogy az országos politikában áldozatkészségre! és felelősségvállalásra van szükség. Ebben a két szóban lehet összefoglalni a mai idők legfontosabb magyar kötelességeit, amelyeknek jegyében országnak és népnek egybe kell forrnia. Az Erdélyi Párt szónokai az oszthatatlan magyar egységet hirdették Nagyváradon s erről tesznek tanúságot azok a beszédek, amelyeket a párt most két íves füzet formájában kiadott. A mai időkben, 'mi kor mindennél inkább szükség van az egységes magvar nemzetietek kialakítására, \z Erdélyi Párt hasznos szolgálatit tett ezzel a kiadvánnyal a közérdeknek és bizonyos, hogv a füzetet — amelynek ízléses címlapját keöpcczi Sebestyén József, a nagynevű erdélyi heraldikus rajzolta, — mindenütt érdeklődéssel és szeretettel fogadják. V nemzetiségi kérdés \ lagyárországon. lila: Dr. Lukács György ti k"s tanácsos ny. miniszt r. — Harmadik közlemény. — V A kiegyezés korszaka. Az 1848—49-iki magyar szabadságharcot az orosz cári hatalom vérbe fullasztotta. Világos után a bécsi kormány vette át Magyarország kormányzását abszolút hatalommal, melytől a nem magyar népek ugyanazt nyerték jutalomképp, amit a magyarok büntetésből, t. i. az államélet és a közigazgatás teljes elnémetesítését és az iskolán keresztül a társadalom felsőbb rétegei elnémetesítésének kísérletét. Ennek a sötét önkényuralomnak bukásával KS67-ben Magyarország újból kiszabadult Bécs kezéből és oly önállóságot nyert, aminőt a mohácsi vész óta nem élvezett. Elkövetkezett a kiegyezési korszak erőgyűjtésre alkalmas békés félszázada, amíg ránk nem zúdult az 1914—18-iki világháború. A világháború győzteseinek példátlanul fürge propagandája segélyével kialakított közvélemény a nagyar kiegvezési korszak bűnéül rótta fel, hogy zz nemcsak hogy ki nem elégítette a nem-magyar nemzetiségeket, hanem még jobban eltávo'ította őket. Rosszul bántunk nemzetiségeinkkel — így hangzott az ellenséges közvélemény —, ezért megérdemeltük, hogy elszakítsák őket tőlünk. Teljesen téves felfogás, mert történeti tény, hogy a kiegyezési korszak, nevezetesen a magyar nemzetiségi politika már kiinduló pontjánál, a nemzetségek egvenjogusígáról szóló 1868-ik évi 44-ik törvénycikk megalkotásánál messze elmaradt az akkori európai hatalmi ideáltól, a kisebbségekkel szemben türelmetlen és kíméletlen nemzetállam ideáljától, és inkább okos kompromisszumot igyekezett megteremteni egyfelől az újkori nemzetállam, másfelől a rendi államnak hagyományai között. Ez a törvény báró Eötvös József és Deák Ferenc munkája, s a Deák által fogalmazott bevezetés összefoglalása mindannak, amit Széchenyi, Kemény Zsigmond, Eötvös és maga Deák az ősi magyar nacionalizmusból és politikai bölcsességből a korszak fergeteges légkörében is megőrzött. „Magyarország összes honpolgárai — mondja a törvény — politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egvséges tnasyar nemzefet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is. egyenjogú tagja." A fogalom: politikai nemzet, a rendi világból származik, a natio Hungarica modernizált mása, és amint a rendi nemzetben is voltak nem magyar nemesek, de mindnyájan ugyanazon nemesi nemzet egyenrangú tagjai, ugyanúgy akarta Deák az egyenjogúságot és a nemzet történelmi fogalmát a jövőre is összeegyeztetni modern európai formában, azaz a jogegyenlőségnek a nemességről az állampolgárok összeségére való kiterjesztésével. A törvény lemondott az államhatárnak és a nyelvha'árnak azonosításáról és szakított az 1844-ik évi