Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 4. szám - Tanger. (Befejező közlemény)

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA zonyos intézkedésekkel, de azokat nem lehet halogatni a végtelenségig. Kevesen tudják Apponyiról, hogy egy közéleti szerepet nem vivő, de világjárt papnak mondta Apponyi azt, hogy Danzig miatt fog kitörni az új világháború. Hogy ezt miképen gondolta nem tudjuk, de előrelátását a tények igazolták. A nemzetközi politika terén Apponyi már régen hangsúlyozta a nemzetközi összefogást. Bízott abban, hogy a nemzetközi szolidaritást meg lehet teremteni, de természetesen ezt nem a genfi Népszövetség módjára képzelte el. Az ő.népszövetségi eszménye egészen más volt, távol állott mindenféle politikai klikktől, hiszen hívő kathoiikus volt és bízott abban, hogy a magasabb értelemben vett nemzetközi összefogásban a Vatikán is osztozni fog, mint nemzetek felett álló szervezet. Bzt nem hangsúlyozhatta ki, hiszen az idők nem kedveztek ezen eszmény felvetésének, de abban bízott, hogy a helytelen irányban haladó nem zetközi összefogást lehet még helyes vágányra te vélni. Nemzetközi konferenciákon Apponyi már a múlt század végén résztvett. Tehát már akkor is igyekezett az emberi józanság felülkerekedését biztosítani. Nem mint magán ember, hanem, mint a magyar küldöttség elnöke töltötte be e szerepet. Ekkor félig-meddig pusztába kiáltó volt, de nyelvtudása bizonyos érvényesülést lehetővé tett számára. 1905-ben Brüsszelben angolul és franciául mondott beszédet. Meglepte nem egyszer nyelvtudásával a különböző nemzetek képviselőit, ilyen szempontból Párisban is figyelmesek lettek rá. Nem lehet néhány sorban Apponyi nemzetközi jelentőségét kidomborítani. Egyet azonban feltétlenül tudomásul kell vennünk ma is, tíz évvel a halála után: Apponyinak óriási külpolitikai ismeretköréből ma is sokat meríthetünk. Nem raktározhatjuk el az ő külpolitikai megnyilatkozásait emlékkönyvekben úgy, mint egy nagy magyar iránti kegyeleti emlékeket. Apponyi külpolitikai munkája kell, hogy ma is élő valóság legyen számunkra. Ma, amikor talán azért küzd Magyarország, hogy az új ezer esztendő számára lerakja a helyes alapot, a talapzat minden rétegét jól meg kell vizsgálnunk, mert az épület részleges beomlása is nagy katasztrófát jelenthet számunkra, vagy utódaink számára. Tanger. Irta: Ókéri Polzovics Iván dr. — Befejező közlemény. — A szerződés értelmében Tanger és övezete elvben továbbra is a marokkói szultán szuverénitása alatt áll, aki a főhatalmat ott naib vagy mendubnéven nevezett képviselője útján látja el. A szultán főhatalma azonban alá van vetve a három szerződő hatalom nemzetközi főhatalmának, szüzerénitásának, minek folytán a tangeri területen ú. n. kollektív protektorátus valósult meg. Ebből folyóan egyrészt e terület nemzetközi képviselete is e hatalmakat illeti, másrészt azok az övezet belső igazgatásába is befolynak. A protektor hatalmak e hatáskörét részben diplomáciai képviselőik (most már nem konzulaik, hanem ügyvivőik), részben e terület európai kormányzati szervei látják el. A diplomáciai testület képviseli Tanger érintkezését a külfölddel, továbbá ő a Tangerben ekkor először megszervezett törvényhozó gyűlés felügyelő hatósága. 1928-ig továbbra is betöltötte egyben a Conseil sanitaire international szerepét is. A tangeriek védelmét a külföldön azonban Franciaország egymaga látja el. A közigazgatás vezetője az 1923. évi szerződés szerint a francia közigazgatási főnök (administrateur), aki mellett a Tangerben nagyon fontos közegészségügyi hatáskörben egy spanyol és a pénzügyi hatáskörben egy brit közigazgatási tisztviselő működött. A rend fenntartása 500 főnyi francia és 250 főnyi spanyol fegyveres erőre hárult egy francia és egy spanyol ezredes vezetése alatt. De külön védőőrsége volt a szultán képviselőjének és a francia, spanyol és brit képviseleteknek is. A bíráskodást a bennszülöttek ügyeiben a mendub bírósága, külföldieket érintő ügyekben azonban a konzuli bíráskodás helyett szervezett tangeri vegyes bíróság (Tribunal mixte de Tanger) látta el, melyet francia, spanyol és brit bírákból alakítottak. Tangernek főbb vonalaiban ekként körvonalazható ezt a nemzetközi státusát azonban Spanyolország már akkor nem fogadta szívesen, annak ellenére, hogy valójában ezzel sikerült elhárítania a közvetlenül fenyegetett francia bekebelezési veszélyt. A sikeren felbúzdulva a rendezést a maga számára nem tartotta kielégítőnek, hanem most már Tangernek spanyol-Marokkóba való bekebelezését szorgalmazta. így a szerződés spanyol megerősítését is már Franciaország csak Spanyolországnak nyújtott egyéb engedmények útján érte el. De ezek ellenére is Spanyolország Tangerre irányzott igényét nem ejtette el, sőt megszólaltatta a jelszószerü követelést: Tanger para Espana. Fokozta még Tangerre irányuló igényét az a körülmény is, hogy az Abd el Krim elleni gyarmati hadjárat alkalmával a felkelők hadianyagot éppen Tangeren át kaptak s így Tangernek ez a nemzetközi különállása veszélyeztetni látszott Spanyolország szerint spanyol-Marokkó biztonságát is. Ezzel az indokolással alátámasztva ezért Spanyolország 1926-ban jegyzéket intézett a szerződő hatalmakhoz Tangernek kizárólagos protektorátusa alá rendelése érdekében, sőt népszövetségi tagságát is a tangeri kérdés újabb, számára kedvezőbb rendezésétől tette függővé. Ugyanakkor azonban Olaszország is újra jelentkezett a színen a már említett mediterrán különleges érdekeitől vezéreltetve és hivatkozva arra a mostoha elbánásra, amelyben gyarmati igényeit illetően a párizskörnvéki békék alkalmával részesült, i E két oldalról is jövő és Tangert érintő újabb igények részbeni elismerésképpen jött létre az 1928. július 25-i négyhatalmi egyezmény Franciaország, Spanyolország, Nagybritannia és Olaszország között, amely az 1923. évi alapegyezmény részleges módosításával Spanyolország érdekeit és szerepét Tangerben erőteljesebben kifejezésre juttatta a kollektív protektorátusban Olaszország-