Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 4. szám - Apponyi Albert emléke

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 ben is, amelyek a valutáris kérdést nemzetközi vonatkozásban kívánják rendezni. Ebben a tekintetben versenytfut egymással egy angoil és egy amerikai tervezet. Á nagyhírű angol közgazdász és valutapolitikus, az \ngol Nemzeti Bank súlyos szavú tanácsadója: Keynes. javaslatot terjesztett a londoni kormány elé arról, hogy miképpen kellene rendezni a háború után a nemzetközi valutáris kapcsolatokat és miképpen lehetne rögzíteni a nemzetközi pénz- és devizaárfolyamokat Ugyanebben a kérdésben nyilvánossáura került az Egye süli: Államok pénzügyminiszterének, Morgenthaunuk és valutáris kérdésekben tanácsadójának: M. Harry W'hitenak hat főpontot tartalmazó tervezi te is. Keynes „bancor"-nak nevezett és aranyban megszabott értékű nemzetközi pénz eszméjét veti fel. Ugyancsak nemzetközi fizetési és elszámolási eszközt kíván létesíteni Morgcnthau is „unitas" elnevezéssel. Ennek egysége 10 dollárban, illetve 50 shillingben volna megszabva. A két angolszász hatalom között ebben a tekintetben sincs még megegyezés. Mindkét oldalon fontos gazdasághatalmi eszközt látnak a nemzetközi árucsereforgalom és hitel valutáris rendezésében és az afelett való rendelkezésben. Az elméleti közgazdászok is hozzászólnak ahhoz a súlyos problémához, hogy a háború után milyen legyen a gazdasági életnek az eddiginél helyesebb berendezkedése. A mult évben feltűnést keltett Wilhelm Röpke könyve. A kiváló német közgazdász, jelenleg svájci egyetemi tanár ebben a munkájában élesen bírálja az uralmon lévő kapitalizmus egyoldalúságát és súlyos hibáit, elismerve azonban az ennek révén elért kétségtelenül nagy fejlődést. De épp ily szigorú szemmel vette vizsgálat alá Röpke a szocializmus, a tervgazdaság és a kollektivizmus jelszavai alatt megváltóként ajánlott különböző rendszereket. A szélsőséges egyéni elv és a túlhajtott közösségi eszme között a svájci professzor lát egy harmadik, középen haladó utat is a háború után való gazdasági kibontakozásra. Óva int attól, hogy a háborús gazdasági rendszert egyszerűen ráhúzzuk az egészen más természetű, más célú és más eszközöket igénylő békegazdálkodásra. Szükségesnek tartja a háború befejeztével a szükségképpen gúzsbakötött egyéni gazdasági tevékenység szabadságának helyreállítását, de a közönség érdekei által megkívánt korlátozások fenntartásával. Az állami beavatkozás mértékét a közérdeknek és a helyesen értelmezett gazdasági szabadság biztosításának szemelőtt tartásával kell megszabni. \ társadalom válságának gazdasági okai mellett ki kell küszöbölni erkölcsi é9 szellemi okokat is. A mostani háború valamennyi néprétegnek erőfeszítését követeli meg és az egymásrautaltságnak, az egybefűző közösségnek érzését ébreszti fel. Felvetődik a gondolat, hogy a háború után a szociális gondoskodás fokozása válik majd szükségessé. Már is megnyilvánul világszerte az a törekvés, hogy a tömegek bizonytalan proletársorsán lehetőleg könnyítés történjék. Ez vezet főleg a biztosítás minden ágának a munkásosztályt teljes mértékben felölelő Tciterjesztésére. Hazánkban az utóbbi évtizedekbén a szociális gondoskodás intézményes megvalósítása nagy léptekkel haladt előre. Ma már szociális célokra a háborús költségvetés egynegyedének megfelelő összeget fordítunk, megelőzve ebben sok nyugati országot. Angliában a Beveridge-ten' a munkásbiztosítás minden ágának intézményesítését és államosítását kívánja megvalósítani az eddigi bár széleskörű, de önkéntes és magángazdasági úton történő esetleges biztosítás helyett. Az elmondottakból kitűnik, hogy mily nagy és szövevényes feladatok tornyosulnak azok elé, akikre a békemű létrehozásának, a kapcsolatos problémák helyes és időálló megoldásának súlyos terhe nehezedik. Apponyi Albert emléke.* Irta: dr. Sármándi Sándor. Gróf Apponyi Albert halála tizedik évfordulójáról most emlékeztek meg mindenütt, ahol egyéniségét és munkásságát ismerték. , Már 80 éves volt Apponvi, amikor az ő személyéről szóló emlékkönyvben Eöttevényi Olivér ezeket írta: ., Vpponvi ma egy világ közvéleménye előtt úgy áll. mint egy mostanáig letiport, megtépázott szerencsétlen, de évezredes múltjára büszkén visszatekintő és a jövőben is élni akaró nemzetnek a tipikus representative manje. A politika harcmezeje nem adta meg neki a múltban azt a lehetőséget, hogy hazáját oly hivatali állásban szolgálhassa, amely az ő egyéniségének és hivatottságának leginkább felelt volna meg ... Ha tehát, bár a politikai fordulat az ő nagyságának két ízben is módot adott arra, hogy mint a kormány tagja irányíthassa hazánk jövő életének egyik legfontosabb terrénumát, a kultúra ügyét, de arra, amire a leginkább lett volna hivatva, a külpolitikában való vezetésre, a mi mostoha viszonyaink neki nem nyújtottak lehetőséget. El kellett jönnie Trianonnak, . .. hogy ez a nemzet, amely a maga kicsiségével legalább elérte önrendelkezési jogát, tudatára ébredjen annak, hogy ez a férfi mit jelent neki külpolitikai téren." E néhány mondatban igen szépen van méltatva Apponyi egyénisége. Sajnos Magyarországon előfordult nem egyszer, hogy igazi értékeinket nem méltányoltuk eléggé, de Apponyi Trianon után kivívta a nemzet egyetemének elismerését. Sajnos későn, már benne voltunk a bajban, amikor Apponyi munkába kezdett, nagy munkájának legkisebb eredményét pedig nem élte meg. Amikor meghalt, nem tudhatta, hogy néhány kortársa is megéri a revíziót. Ha tíz évvel halála után Apponyi Albert külpolitikai jelentőségét akarjuk méltatni, legelőszöv az a kérdés merül fel, mire vezethetők vissza e nagy magyarunk külpolitikai képességei? Legelsősorban óriási tudását kell hangsúlyoznunk. Sok utazása és történelmi ismeretei segítségével túllátott az igen sok országban felülkerekedő korlátolt államférfiak horizontján. Éppen ezért volt megLivőződve a páriskörnyéki békék tarthatatlanságáról, ami be is igazolódott. Látta előre az új háborút, ha erre nem is tudott pontos terminust mon-