Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 4. szám - Tervek a világ új rendjéről

4 MAGTÁR KÜLPOLITIKA Tervek a világ új rendjéről. Irta: Ajtay József Az egész földkerekségen átviharzó példátlan arányú háború, nemcsak az államok politikai ha­tárait rázza meg, de bontogatja a gazdasági élet­nek és a társadalomnak mostani szerkezetét is. Természetszerűen vetődik fel a gondolat, hogy a régi világ aligha maradhat meg változatlanul és a nagy háború méhében egy más világ keletkezése vajúdik. Sokan úgy vélik, hogy a világ új rendié­nek küszöbére értünk. A töprengő elméket és az államférfiakat egyre jobban foglalkoztatja a világ új rendjének várható alakulása. Tervek, gondolá­tok, reménykedések születnek meg nap-nap után. Lázasan kutatják, vitatják a háború utáni új politikai, gazdasági és társadalmi rendnek alapél veit. Éles az ellentét már magának a vezérgondo­latnak tekintetében is. Mohó hatalmi törekvések ütköznek össze olyan eszményi új rendezés áhíto­zásával, amely az igazságosság és észszerűség el­vét juttatja diadalra, tartós béke alapjait veti meg és a két világháború pusztító rázkódtatásai után az emberiség az építő munka zavartalan éveinek áldását élvezheti majd. Az újjárendezésre vonatkozó tervek nem szorítkoznak pusztán politikai térre, az országha­tárok és a nemzetközi viszonyok új alapon tör­ténő felépítésére. Sokan adnak kifejezést annak a véleményúnknek. hogy sem a gazdasági, sem a szo­eiális élet mai berendezése nem maradhat érintet­lenül. Erre nézve i-> különböző tervek látnak nap­világot. A különböző eszmék kavargó ellenmondásai a legnagyobbak politikai téren. Itt a nyilvánosságra jutó tervek a harctéri helyzet szerint módosulnak és az előtérben álló érdekek nyomása szerint ala­kulnak. Churchill, Eden és Roosevelt nyilatkoza­tai nem nyújtanak világos és őszinte képet az an­golszász politikai tervekről. Az Atlanti Egyez­mény igazi tartalmáról máig sem tünt el a homá­lyosító fátyol. Sok jel mutat arra, hogy az angol­szász vezetők között sem alakult ki még az egysé­ges felfogás, annál kevésbé az angolszász közvéle­ményben. Nehezíti a nyílt állásfoglalást és a jövő terveinek őszinte feltárását a Szovjettel való szö­•setségi viszony. Moszkva egyáltalán olyan nem tit­kolt hatalmi törekvéseket táplál, amelyek szöges ellentétben vannak az angol birodalom életbevágó érdekeivel, az angolszász közvélemény demokra­tikus gondolkodásával és azokkal a részben politi kai, részben erkölcsi kötelezettségekkel, amelyek Angliára, sőt az Euyesült Államokra is nehezééi­nek a Szovjet által fenyegetett északi és balkáni államokkal, valamint a lengyel érdekekkel szem­ben. Helyesen mutat rá egyik semleges lap, hogy az angolszász hivatalos körök kénytelenek mesz szemenően óvatos tartózkodást mutatni a jövő kérdéseiben való állásfoglalásnál, sőt engedékeny­séget tanúsítani a Szovjet által hangoztatott terü­leti és hatalmi igényekkel szemben, arra való te­kintettek hogy a szövetségesek szárazföldi hábo­rújának terhét túlnyomó részben Moszkva viseli. A kisebb népek nem sok reményt táplálhat­nak mindabból, ami angolszász részről elhangzik a jövendő politikai rendezést illetőleg. Eszerint négy nagyhatalom: Anglia, az Egyesült Államok. Szovjetoroszország és Kina uralmi akarata dön­tené el a jövőben minden ország sorsát és a ki­sebb nemzetek pusztán alkalmazkodni kénytelen függvényei lennének az uralomra egyedül hivatott nagyhatalmaknak. Az amerikai Renner föderációs tervezete sem bíztatja semmi jóval a kisebb né­peket, önkényesen és a tényleges viszonyokat fi­gyelmen kívül hagyva, kilenc szövetségi alaku­latba kényszerítené bele az államokat és a gyar­matokat. Az Egyesült Államok szövetségi állam­rendszere lebeg Renner szeme előtt. Ez azonban közel két évszázad történelme folyamán fokoza­tosan önkéntesen létrejött, szinte szükségképpeni alakulás. Holott Európában a történelmi folyamat és a természetes fejlődés az utolsó kétszáz év alatt a függetlenség és önállóság jegyében számos kisebb állam alakulására vezetett. Ezek túlnyomó i észben a külön nemzeti egyéniségek bonthatat­lan alapján épültek fel. Ezek az országok a kölcsö­nösség és viszonosság alapján összeműködésre kaphatók saját szabad elhatározás alapján, de kényszertársulást jelentő, mesterséges szövetségi alakulatokban helyet foglalni nem akarnak. A helytelen úton próbálkozókkal szemben jó­zan hang emelkedik Svájcból és foglal határozot­tan állást a kis nemzetek érdekében. Léopold Eoissier, aki az Interparlamentáris Unió főtitkára­ként alapos betekintést nyerhetett Európa nemzet­közi viszonyaiba „Regards vers la paix" című újabban megjelent munkájában leszögezi azt az alapvető igazságot, hogy igazi és tartós megbékülé^ l'urópában csak úgy jöhet létre, ha lehetővé vá­lik, hogy a nemzetek függetlenül és önállóan saját maíuk módja szerint boldogulhassanak. A kiváló olasz közíró Gayda bizonyára a ten­gely vezető tényezőinek álláspontját juttatta leg­utóbb kifejezésre egyik legnagyobb olasz lapban, amidőn a jövő Európa vezető eszméjeként a nem­zetek önállóságának és függetlenségének alapján kialakuló, jogos érdekeiket figvelemre méltató együttműködést jelölte meg. A jövőt illető gazdasági tervekben is jelent­keznek hasonló ellentétek, mint a politikai elgon­dolásokban. Akadnak elmélkedések, amelyek a kisebb nemzeteket gazdaságilag kiszolgáltatni akarnák az erősebb államoknak. Ezek álláspont­jukat azzal próbálják megokolni, hogy az új Euró­pában szükség lesz nagyszabású, tervszerű és ra­cionalizált termelésre. E termelési rendszerben való részvétel mikéntjének megszabásánál önként érthetően az erősebb hatalom döntené el a gazda­ságilag fejletlenebb és gyengébb nemzetek szere­pet és sorsát. De ugyanakkor egyre nyomatékosabban hang­zik fel az a követelés, is, hogy minden nemzetet részeltetni kell a világ javaiban és biztosítani kell részére a hozzájuthatást a gyarmatok gazdag nyersanyag-forrásaihoz. Sőt angol részről merül fel, hogy a gyarmatokat a háború után nemzetközi ellenőrzés alá kell helyezni. Az önellátási elzárkó­zás megszüntetésének követelése a világkereske­delem szabadságának és biztonságának helyreállí­tása azt a gondolatot kívánja szolgálni, hogy ily módon meg lehessen nyitni az utat a nemzetek szorosabb gazdasági együttműködésére. Ugyanez a célkitűzés rejlik azokban a tervek-

Next

/
Thumbnails
Contents