Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Az ezeréves Magyarország Európa történetében. 2. [r.]
MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 A magyar kétkamarás rendszer nem tudományos elmélkedés eredménye, hanem az alkotmányos élet történeti fejlődése Az országgyűlés alsóháza, mely a nemesi vármegye utasításokkal ellátott követeiből állott, 1848-ig mint rendi tábla teljesítette törvényhozói feladatát. Az 1848. évi 5. te. a rendi táblát népképviseleti alapon újjászervezte s a követek táblája képviselőházzá alakult át. Azóta nem a vármegye küldi a követeket, hanem az ország egyenjogú polgárai választják a képviselőket választókerületek szerint. Az utasítási rendszer is eltöröltetett, jogilag a képviselők nem kerületüket képviselik, hanem az országos közérdekeket. Az országgyűlés másik tábláját, a főrendiházat, a főnemesség (születési arisztokrácia) és a főpapság alkotta. Amikor az 1848. évi 5. tc. a rendi alapon álló alsótáblát népképviseleti alapon szervezte át, a főrendiház a maga rendi összeállításában továbbra is megmaradt és mérsékelt reformja csak az 1885. évi 7. te.-kel következett be. Ekkor a születési arisztokrácián kívül királyi élethoszsziglani kinevezés alapján más közéleti férfiak is jutottak be a főrendiházba. Az országgyűlés jogfolytonossága a világháború után felmerült zűrzavarban, az u. n. népköztársaság kimondásának napján, 1918 november 16- án megszakadt. A proletár diktatúrának 1919. évi augusztus 7. napján bekövetkezett bukásával alakult ideiglenes kormány nemzetgyűlést hívott egybe, mely 1920 február 16-ától 1926 november 17- éig működött és gyakorolta az országgyűlés törvényhozó hatalmát. A legszükségesebb reformok létrehozatala után a nemzetgyűlés felújította az ősi két kamarás rendszert, megalkotván az országgyűlési képviselők választásáról szólól926. évi és a felsőházról szóló ugyancsak 1926. évi törvényeket. Későbbi törvények szerint a képviselők választása széleskörű választójog alapján részben egyéni, részben lajstromos választókerületek szerint történik. A panasszal megtámadott választások fölött a magyar királyi közigazgatási bíróság bíráskodik. A főrendiház helyébe felsőház szerveztetett és pedig olykép, hogy a felsőházi tagságnak három jogalapja van: hivatal vagy méltóság, választás, kinevezés. Egyházi vagy világi hivatal vagy méltóság alapján azok tagjai a felsőháznak, akik a régi főrendiháznak is közjogi méltóságuk alapján tagjai voltak. Választás alapján tagjai a felsőháznak azok, akiket a főnemesi családok választásra jogosult férfi tagjai maguk közül választanak, továbbá azok, akiket a törvényhatóságok, az egyetemek és főiskolák, valamint a tudománynak, művészetnek, kereskedelemnek és általában a különböző élethivatásoknak szervezetei maguk részéről megválasztanak. Megmaradt az államfőnek az a joga, hogy meghatározott számú tagot életfogytiglan kinevezhessen. Tagjai a felsőháznak a 1 labsburg-Lotharingiai családnak állandóan az ország területén lakó 24 évet betöltött tagjai is. Az 1926-i felsőházi reform tehát nem tért át a tiszta szenátusi rendszerre. A felsőház tagjainak mintegy L".-e a történelmi hagyományokat, mintegy */-,-e pedig a különböző társadalmi élethivatásokat képviseli, a törvényhatóságok küldötteinek bevonásával pedig egyfelől a középosztály szélesebb rétegei jutottak be a felsőházba, másfelől a törvényhatóságoknak régi követküldési joga újíttatott fel. A reform tehát a hagyományokhoz való ragaszkodás mellett a fokozatos fejlődés alapján áll. A vármegyei (törvényhatósági) rendszer. A magyar alkotmány három alapintézményen nyugszik, ezek: a királyság, az országgyűlés és a vármegyei (törvényhatósági) önkormányzat. Az Árpádok korában a királyi méltóság volt előtérben, a vegyes házakból származó királyok idejében mindinkább az országgyűlés szerepe lépett előtérbe, mert erélyesen kellett őrködni a nemzeti eszmének fenntartásán és megvédésén. A mohácsi vész után, a 1 labsburgok uralma idején az uralkodó részéről igen gyakran nemzetellenes, sőt egyenesen beolvasztó politika érvényesült, országgyűléseket nem hívtak egybe. Ekkor jutott nagy szerep az ősi magyar önkormányzati szervnek, a vármegyének, illetőleg a vármegyei és városi tör\ ényhatóságoknak. A törvényhatóságok szabályrendeleteket alkotnak, maguk választotta tisztviselőkkel intézi autonóm ügyeiket és végzik az állami közigazgatási tendők nagy részét is. Egészen 1848-ig az országgyűlés alsó táblájába követeket választottak s azokat utasításokkal látták el, így tehát nagy befolyással bírtak a törvényhozásra is. Különös hivatásuk volt, hogy a bécsi politika beolvasztó törekvéseit meggátolják. Mint a végrehajtó hatalom szervei ellenállást gyakoroltak a törvénytelen királyi- vagy kormányrendeletekkel szemben és megtagadták azok végrehajtását. Rendi alkotmányunkban így vált a vármegye az alkotmány védőbástyájává. Igen természetes, hogy a másfélszázados török hódoltság idejében is a vármegyében összpontosult a nemzet-fenntartás munkája. A törvényhatóságok gyakorolják ma is az önkormányzatot és az állami igazgatás közvetítéséi Politikai jogkörrel is-bírnak, amennyiben országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, határozataikat a kormánnyal és a társtörvényhatóságokkal közölhetik; Alkotmányvédő szere púk a parlamentnek felelős kormányzati rendszer behozatala óta lényegesen elhalványult. Nemzetiségi kérdés. I ' allússz.abadság. I la a magyar alkotmányjognak az állampolgári jogokat érintő területére pillantunk, ki kell emelnünk a nemzetiségi egyenjogúság biztosítását. A magyar nemzet sohasem törekedett arra, hogy magába olvassza a többi nemzetiségeket. Igazságtalan az a vád, hogy a magyar uralom a inult században elnyomta volna a nemzetiségeket. Ez ellen a vád ellen semmi sem meggyőzőbb cáfolat, mint az a tény, hogy az ezeréves magyar uralom alatt a nemzetiségek nemcsak teljes épségben fenntartották nemzetiségi jellegüket, hanem gazdaságilag megerősödtek és művelődésüket szabadon kifejleszthették. Midőn a rendi alkotmány idejében a nemességhez volt kötve a politikai jogok gyakorlása. Magyarország területén lakó minden nemzetiségű egyén elnyerhette a nemességet és tényleg számos tót, német, román, szerb, horvát nemzetiségű magyar állampolgár emelke-