Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 3. szám - A Vatikán nemzetközi munkája

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 munka csak elősegíthet. Mi azonban az gondoljuk, hogy a nemzetközi jog rendszerének és stabilitásának kiépítését vagy munkálását semmiféle háborús helyzet — legalább elvileg — nem akadályozhatja, abból a szempontból hogy az arra hivatottak ezzel foglalkozzanak. Stabilitást csak úgy lehet elérni, ha a nemzetközi jog minden elméleti problémát előre tisztáz, ami a nemzetközi jog megsértéséből, a jogi konstrukciók összeomlásából vagy a háborúból származhatik. A nemzetközi jog megsértése még ősi szokásjogi alapjaiban is elvileg nincsen kizárva. Ez egyszerű ténykérdés, amiért a jog nem felelős. Amint évszázadokkal ezelőtt voltak olyan esetek, hogy nagyköveteket meggyilkoltak, a nemzetközi élet olyan tüneteket ma is mutathat fel, amelyek ősi jogokat sérthetnek. A nemzetközi jognak azonban ez esetekre előre kell tudni rmajd a választ. Meg kell majd állapítani, hogy e jogsérelem mit jelent elméleti s gyakorlati síkon és annak milyen jogi következményei mutatkozhatnak. Ha ezeket nem is alkalmazzák majd, de a jogrendszer stabilitása előbbutóbb előtérbe fogja helyezni a prestige kérdést, ami a nemzetközi jognak feltétlenül ki is jár. S majd akkor fog a nemzetközi jog olyan feladatok betöltésére alkalmasnak mutatkozni, amelyeket egyelőre nem tud megoldani, sőt az a dolgok természete következtében hatásköréből jelenleg ki is hull. Ez majdnem így van rendjén, mert hiszen az emberi intézmények s intézkedések nem tökéletesek, de a tökéletesség felé törekednek. így a nemzetközi jog is. Ha egykor a nagyhatalmi politika maid csak a kompromisszumok virágos útjait fogja járni, a nemzetközi jog feladata is egyszerűbb 'esz, felelőssége pedig a nemzetközi események terén nagyobb. Egyelőre azonban nem a nemzetközi jog jövője bizonytalan, nem a nemzetközi jog évült el, hanem az emberiség jövője sötét A A atikán nemzetközi munkája. A világ nem nagyon sokat tud arról, miről tanácskozott XII. Pius pápa Spellman érsekkel, csak sejti, hogy tulajdon sorsáról volt szó és bizonyos, hogy szívesen látná, ha roppant és véres küzdelmében a legmagasabb erkölcsi hatalom, a Vatikán, volna a döntőbíró és békeközvetítő. A vitában, mely szerte a föld kerekségén folyik s melynek érvelését jobbról is, balról is, ágyúk, páncélosok, lángszórók, többezer kilós bombák teszik nyomatékosabbá, egy hang szólal meg, mely mögött nincsen fegyveres erő: a Vatikán hangja. E hangra fölfigyel minden nép, fehér és színes, keresztény és pogány és sóvárogva vágyik arra, bár egyetlen nyáj lenne a világ és ez az erkölcsi hatalom védené, vezetné, irányítaná. Valamikor a pápaság a világ földi urának is hirdette magát és akkor megindult ellene a fejedelmek, gondolkodók és népek szabadságharca. Ma a Vatikán, ez a csak jelképes földi ország, az erkölcsi elvek bátor, meg nem félemlíthető hordozója és vonzó ereje véghetetlen. A népek ismét szárnya alá akarnak menekülni. Érzik, hogy több van ott világi hatalomnál. Ott van az igazság, méltányosság s ami mind ennél több, a szeretet. Ma érzik, hogy a pápa valóban Krisztus földi helytartója: övé minden szenvedő, minden üldözött, minden hontalan, minden reménytelen, bujdosó, minden elesett, vagyis övé az egész világ. Most ragyognak fennen elvei. Most érezzük csakugyan csalhatatlanságát, tévedhetetlenségét, fönséges tekintélyét. Most érezzük, mit jelent az, ha „Róma beszélt" Mily gyönyörűség volna engedelmeskedni neki. Mily szabadság rejlenék az ilyen engedelmességben. Az emberiség egyik leggyötrőbb kérdése volt és maradt a hatalom és engedelmesség titka. Kit illet a hatalom? Milyen az engedelmesség mértéke? Voltak publicisták, akik azt mondták, hogy minden hatalom az uralkodóé s a hatalom e teljességében a nép szinte rabszolgaszámba megy. Oe emberi lélek, mely Isten leheletéből származott, megelégedhetik-e ilyen helyzettel? A fejedelmi hatalom teljességét Szent Pál mondására alapították: — Nincsen hatalom, hanem csak Istentől. Ebből kiindulva állapították meg a föltétlen és teljes alattvalói engedemesség tanát. De lehetséges-e, hogy Szent Pál, — aki azt is mondotta, ha szeretetem nincs, semmi sem vagyok — a népeket szigorú rabszolgaságba akarta volna vetni, hogy az emberi méltóság utolsó szikráját is kiirtsa a földről? Nincsen hatalom, hanem csak Istentől. — Vájjon e tanítás csakugyan azt jelenti-e, hogy vakon, mindenben és örökké engedelmeskednünk kell? Vájjon Szent Pál szava csak az alattvalók felé szólt s nem szólt egyúttal sí fejedelmekhöz is? Nincs ennek a mondásnak, — nem kétértelme. hanem két oldala, egyik: a néphez, a másik a fejedelmekhez. Nem ugyanolyan nyomatékkal foglalja-e magában ez a mondás azt is, hogy a hatalomnak Istentől valónak, tehát erkölcsinek kell lennie? És az erkölcsi hatalommal szemben magától értetődő a föltétlen engedelmesség. .Ez az engedelmesség pedig könnyű, mert ez az engedelmes ség nem a szolgaság, hanem a szabadság és szeretet enüedelmessége. Bármilyen volt is állapota, bármilyen volt is történelme, minden nép sóvárogta a szabadság, vagyis az erkölcsnek való engedelmesség állapotát. Lett légyen szegény, vagy gazdag, csak az a nép volt és lehetett boldog, melv az erkölcs és ezzel együtt a szeretet hatalma és szervezete alatt élt. Hatalom, melyben nincs, vagy csak álerkö1^ van, Dolöárháború feltételei között tartja népét. Egyik nagy gondolkodó a tisztán fö'di erőre alam'tott uralom teljes kifejlődését a bombák feltalálásával hozza kapcsolatba. Minthosv a bombák kezeléséhez műszakilag kénzett katonák kellettek, állandó hadseregeit szerveztek, mellyel saját népüket leigázhatták. Mit mondana e hajdani publicista ma, mikor már nemcsak a bombát találták fel. ha nem — többek között — a rádiót is, mely egvet len perc alatt egy egész nép mozgósítását véghez viheti? A nép mindig jobban megfogadja Szent Pá1