Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 3. szám - A nemzetiségi kérdés Magyarországon

1 MAGYAR KÜLPOLITIKA most levitézlettnek jelentett egyensúly-politika, mely mindig Európa egyik államát játszotta ki a másik ellen. Csak erre az egyetemes európai öntudatra lehet hivatkozni most Európa és a világ új rendezésénél. Ha Európa sok kis állama közt még ma is igen sok a súrlódási felület, azt az elmúlt világháború békeszerződései okozták. ftpp ez az alkalom szülte a nagy és kis államok régi védenci viszonyát. Nem szedett-e szár nvai alá az akkor győztes Franciaország számos kis államot? Vájjon a béke biztosítékai voltak-e ezek, nagyra dagadt önérzetükkel, kipróbálatlan vak és véletlen szerencséjükkel? Vájjon ezekéi megvédte Franciaország és ezek megvédték Franciaországot? Vagy éppen ellenkezőleg, ez az alakulat taszította romlásba Franciaországot? Az első világháború békéjét a bosszú és félelem diktálta. Mind a kettő a legrosszabb tanács adó. A páriskörnyéki békék ellenséges államcsoportokat termtettek. Minden pártfogolt kis állam pártfogója önérzetével, sőt még annál is önteltebben, az egész világnak akart parancsolni. Puszta létük, magatartásuk állandó sérelem volt szomszédjaikra nézve. Ilyen békét, ilyen államokat, ilyen rendszereket nem kérünk többé. Az angol saitónak igaza van abban, hogy kis államok nem őrizhették meg semlegességüket, mintahogy — szerintünk — nagy államok sem őrizhették meg azt, és nem őrizhetnék meg a jövőben sem. kis állam és nagy állam egyképpen a törte nelem törvényeinek lévén kénytelen engedelmeskedni. A politikai rendszer, mely egész földrészeket foglal magában, tehát új, belső elrendezést kiván és ezzel együtt a szuverénitás új értelmezését is, de nem csupán a kis államok számára. Hiszen, nagyrészt, ez máris megtörtént igen nagy államoknál is. Az angol-amerikai együttműködés, például, sok esetben annyira megy, hogy egyik szuverénitás belekapcsolódik a másikba. A szuverénitás, ha nem is tompul el, igenis kapcsolódhatik, ha ezt nem tehetné, nem volna szuverén. Ez azonban nemcsak a kis, hanem a mozgósított energiák e korában: a nagy államokra is vonatkozik. Mi, magyarok, érezzük Európa egységét, hazánknak érezzük Európát, hajlandók voltunk, vagyunk és leszünk áldozatot hozni érte, hiszen kultúrája, ragyogó és büszke múltja közös kincsünk. De nem vagyunk hajlandók olyan békére, olyan rendezésre, mely Európa népeit újra boldogtalanná, szegénnyé, leromlottá és Európát újra tűzfészekké teszi. Bármikor és bármely alkalommal merül fel béketerv és Európa rendezésének terve, ott leszünk, mint figvelők, mint bírálók, mint olyanok, akik már saját kárukon okultak és megfogadjuk, hogy fölemeljük szavunkat és latba vetjük minden erőnket olyan szándék ellen, mely Európa újabb megrontásával végződhetnék. E háború a megsértett Európa háborúja és Európa gyógyulásával kell végződnie. A nemzetiségi kérdés Magyarországon. Irta: Lukács Cyörgy titkos tanácsos, ny. miniszter I. A kereszténység,királyság és a rendi korszak. A történelem kétségtelen megállapítása, hogy finn-ugor eredetű magyar törzsek türk. eredetű más törzsekkel egyesültek és ebből az összevegyúlésböl állott elő a türk műveltségű magyar nép. A türk lovas nomád nép éppen úgy, mint az ős magyarok, ha legyőztek vagy meghódítottak valamely népet vagy néptöredéket, annak meghagyták belső elrendezését, de alárendelték a maguk hatalmának. Így csatlakoztak már maguk az ősmagyarok is náluk erősebb különböző türk népekhez, a Volga, a Kaukázus és a Fckete-tengci között, s amikor ezek a bolgár, türk, kazár biroda'mak meggyöngültek és szétestek, romjaik alól kibontakoztak a magyarok berendezésök érintetlenségében. Hasonlókép a magyarsághoz is csatlakoztak más töredékek, nevezetesen a kabarok, a székelyek, majd a besenyők, és mindezek az ősi lovas nomád szokás szerint megtartották saját berendezésüket és nem keveredtek össze a magyar törzsekkel. Háborúban még századok multán is, még a dunai hazában is a magyar hadvezetés parancsai szerint harcoltak az első sorban, aminthogy lovas nomád népeknél ez volt az alávetett népek kötelessége. A magyarok nem érintették az alávetett népek belső életét, népi egvéniségét, úgyhogy azok még évszázadok múlva is megtartották szokásaikat és megőrizték népiségüket. A magyarság tehát kezdettől fogva nem volt elnyomásra hajlamos, faji tulajdonságai a környezetébe került népek konzerválására, külön egyéniségük megóvására késztették. A magyarság új hazájában a kereszténység átalakító hatása alatt sem vált más népi egyéniségek elnyomójává. Az alávetett népekkel való előzékeny bánásmódja továbbra is változatlanul maradhatott, mert ezt a módot a keresztény gondolkodás-mód is jóváhagyta. Különben is a keresztény vallás, mint a szeretet vallása, a vándorok é^ vendégek barátságosan való fogadását tanította. Az országba bejött idegenek, akiket Szent István korától kezdve vendégeknek hospites — neveztek, már a keresztény egyházi parancsok értelmében is jó bánásmódra találtak. S^ent István apostoli királyunk vallási térítő és egyben államalkotó uralkodó volt. Egyénisége hozzá nőtt a kereszténységhez. István ki"ibnnk é'ete. uralkodása és az az állami berendezkedés, melyet létrehozott, minden tekintetben megfelelt a középkor keresztény ideáljának. A szentágostoni rex justus. pius et pacificus. az igazságos, kegyes és békeszerető király az ő életének eszménye. Szent István a keresztény király kötelességeihez híven Ígérkezett igazságos atyja és védője lenni mindazoknak a népeknek, melyek országának határain belül éltek, sőt arra is törekedett, hogy mennél több idegen vendég jöjjön be az országba. JeUemző e tekintetben fiához intézett Intelmeinek egy tételei „Már a római birodalom is