Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 3. szám - Nagy és kis nemzetek

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGVAK REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM. 3. S Z. BUDAPEST 1943 Nagy és kis nemzetek. Az emberiséi" két legnagyobb háborújának közös jellemző vonása a háború után való állapot jogi és politikai rendjének Ígérete. Az elmúlt világháború békét idézgető jelszava a népek önrendelkezési joga volt s ez a jelszó egymaga többet jelentett számos győzelemnél és hadseregnél, mintegy megbűvölve azokat, akik vágytak a szabadság és rend nemes szövedéke után. E jelszó, melyet megvalósítani nem tudtak s talán — nem is akartak, puszta szó maradt. A csalódás, melybe a világot ejtették, igen nagy mértékben hozzájárult az új háború kitöréséhez. A mostani háború is keres olyan jelszavakat, melyek számítanak az ember szivében örökké csírázó reményre. Hátha most igazán megtaláljuk a béke és igazság óhajtott állapotát. A reménység az, amiben az ember soha ki nem fárad. Most is hisszük, hogy az emberiség nemcsak megtalálja, hanem meg is valósítja azt a rendszert, melyben fenntarthatja a békét és megőrizheti tulajdon méltóságát. Az új elvet, mely főképpen az angol sajtóban kerüit propagálásra, bizonyos lehiggadás jellemzi, nincs meg benne a bosszú lihegése. A jelen állapotot szinte történelmi analízissel magyarázza és megállapítja, hogy a nagy államok mellett a kis államok nem tarthatták meg, csak kivételes esetben és kivételes földrajzi helyzetben, semleges ségüket. Azt is hangoztatják e fejtegetések, hogy elmúlt az európai egyensúly-politikának ideje, tehát a háború után ez a politika nem folytatható. Ha az első gondolatsort tovább analizáljuk, látjuk, hogy nemcsak a kis, de a nagy államok sem tarthatták meg semlegességüket. A nagy államok sem húzódhatak vissza a semlegesség sátrába. Az Egyesült Államok épp úgy belesodródtak a háborúba, mint Brazília, ezeket pedig nem lehet kis államoknak nevezni, sem olyanoknak, melyeknek földrajzi helyzete parancsolta a beavatkozást A semlegesség jogának e — szinte - clpárolgását nem lehet az államok kicsiségével, vagy nagyságával magyarázni. A semlegesség jogának elporlása szorosan összefügg az európai egyensúly-politika elmúlásával. Franciaország, ez egyensúly-politika leghatalmasabb tényezője, kiesett az európai aktiv politikából. E kieséssel cgyidőben kellett az európai konfliktusnak világkonfliktussá válnia, mely egyszerűen clnvelte kis és nagy államok semlegességi jogát. Anglia, mely újabb nyilafkozatok szerint. szakítani akar, mert kénytelen, az európai egyensúly-politikával, ezt a politikát a földrészek politikájává tette, Franciaország eddigi szerepét Amerikának juttatva, ahol most Roosevelt képviseli Richelieu Középeurópa ellenes politikáját. E politikának szívó ereje szüntette meg kis és nagy államok semlegességi jogát. Nem kell nagy jóstehetség annak belálásához, hogy az új politika épp oly szívós és makacs lesz, mint a régi volt. Nem csoda tehát, hogy az angol politika, fölismervén ezt. gondolkozik a módszeren, mellyel ennek rendjét és szervezetét a háború után felépíthetné. A két világháború közti időben Európa politikai rendezésének Mussolini négyhatalmi terve volt legtermékenyebb gondolata. E gondolat elvetése — nem lévén beilleszthető a már akkor is elvé'nhedt európai egyensúly-politikába — okozta az emberiség legnagyobb tragédiáját, az új világháborút. De, úgy látszik, a nagy terv nem veszett el nyom nélkül, mert alapelvei kiszélesedve fennmaradtak. Az új elv a nagy világállamoknak adná a világ feletti legfőbb uralmat, minden ilyen hatalomnak kötelességévé téve, hogy megvédje a vonzó körébe tartozó kis államok békéjét, gazdasági és kulturális érdekeit. Ez az állapot a kis államok szuverénitásának új értelmezésével járna, megfelelően a semlegesség jogának immár mai elhalványodásának is, — tehát azt érintené, amire, elvben, minden állam a legérzékenyebb. A szuverénitás szó a köztudatban az államok öncélúságának jelszava, tehát ennek elhalványitása nem ajánlatos. Való igaz, hogy e háború után a világ nem maradhat „történelemelőtti" állapotban. Senki sem felejtheti el. hogy feltalálták a repülőgépeket, négyezer kilós bombákat, tankokat. Mindezt tekintetbe kell venni a világ új rendezésénél, de, nem a szuverénitás feláldozásával és a nemzeti jogos büszkeség megsértésével. A szerződések egyenlő erkölcsi jogú feleket tételeznek fel. A jövő rendezése egyenlő jogú, független felek közt történhetik, szerződések útján. Mert, noha jól tudjuk, hogy nem a szuverénitás kérdéséből áll az egész politikai tudomány és művészet, hanem abban, minő korlátok közt kell a szuverénitást gyakorolnunk, visszautasítjuk a szuverénitás megcsonkításának gondolatát. Európa története egészen sajátságos. Történelme függetlenségi harcok sorozatából áll, minden nemzetnek megvan a maga hőskölteménye. Itt az államok és nemzetek érzékenyek. De Európa — lelkileg — azért nincs atomokra esve. Nemzeteken és államokon felül mindig volt európai szolidaritás, különösen addig, míg meg nem indult a