Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 8. szám - Az indiai válság. 1. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 átszőtt vallás), a tűzimádó parszik, szélső délen és észak-keleten a buddhisták, nem is beszélve a nesztoriánus keresztényekről, és más keresztény felekezet indiai tagjairól. A mohamedánok közel 100 milliónyian vannak, és velük szemben áll a hinduk 280 milliós tömege. De míg a mohamedánok egy egységes kisebbséget alkotnak, a hinduk számtalan kasztra és al-kasztra oszolva élnek és 40—50 millió közülük csak névleg „hindu", mert minden kaszton kívül álló, u. n. pária. India történelme adhat egyedül magyarázatot arra, hogy hogyan alakult ki ez a rendkívül vegyes népi és vallási kaleidoszkóp és történelmi okokra vezethető vissza maga India legjellegzetesebb intézménye, a kasztrendszer is. Az indiai őstörténet, melynek folytatásai már történelmi időkre esnek, idegen törzsek állandó beszivárgásáról tesz tanúságot, melyek többnyire északnyugatról, Közép-Ázsia és Perzsia felől hatoltak be az Indus és Gangesz folyók termékeny síkságaira. Hogy kik voltak az őslakók, azt biztosan nem tudjuk, de ilyenek gyanánt még a dravidák sem tekinthetők. Azok a népek, melyek India kultúrájához legtöbbet járultak hozzá, azok a magukat ,,árják"-nak nevező és indogermán nyelvet beszélő törzsek voltak, melyek Kr. előtti 1500 körül hosszú harcok után India nagyrészét elfoglalták, a dravidákat legyőzték, illetve délre szorították. A hódítók, hogy felsőbbségüket fenntartsák, a kasztrendszer segítségével alacsonyabbrendű foglalkozásukban és szolgaságukban kívánták tartani a legyőzötteket. Az elkeveredést ez ugyan megnehezítette, de nem zárhatta ki és kétségtelen, hogy Indiában a világosabb és sötétebb bőr nemcsak észak és dél vonalában, de a különböző kasztokhoz való tartozás során is mutatkozik. India rákfenéje, a számos politikai egységre való tagozódás, a legrégibb időben is éreztette káros hatását. Ki kell azonban emelni, hogy a hindu kultúra és vallás áthatotta mindig az egész indiai kontinenst, úgyhogy a kultúrközösség, az összetartozás bizonyos szellemi előfeltételei mindig adva voltak, de érvényesülni a széthúzó erőkkel szemben nem voltak képesek. Többször előfordult az angol uralom előtti időkben, hogy India csaknem teljesen egy uralkodó jogara alatt egyesült, de ez sokáig soha nem tartott. Az északnyugatról való beáramlás állandóan tartott. Nagy Sándor betörése mélyebb nyomokat nem hagyott. A Kr. előtti harmadik században Asoka király alatt élte India virágzásának első idejét. De néhány évszázaddal később az u. n. fehér hunok foglalták el Észak-India nagy részét, majd az Izlám megszületése után az rohamlépéssel közeledett India felé. Már a nyolcadik században arabok szállták meg az északnyugati partvidéket és 1000 körül már mohamedán királyságok alakultak az északnyugati határvidéken. A támadások, portyázások és rablóhadjáratok szinte állandósultak. Hihetetlen nagy volt azonban mindig India asszimiláló ereje: a hódítókat nyelvileg és kulturailag mindig felszívta, csupán vallásilag nem volt képes a mohemadán elemet beolvasztani. Ennek oka az óriási különbség a két vallás között: a mohamedán puritán egyistenhívő, a hindu többistenhívő és templomai tele vannak a mohamedánok előtt annyira gyűlölt emberi ábrázolásokkal. Ehhez járulnak a szigorú hindu étkezési és egyéb külső viselkedést szabályzó vallási parancsok, a kasztrendszer, stb., mindez az öszszeolvadást lehetetlenné tette. A mohamedán hódítást persze úgy kell elképzelni, hogv azok a legtöbb helyen, főképen középen és délen, a nép széles rétegeinek összetételén lényeges változást nem jelentettek. A hindu rétegek fölé kisebb-nagyobb mohamedán uralkodó rétegek kerültek, melyek többségre csak északnyugaton tettek szert, de igen nagy számban helyezkedtek el észak-keleten, Bengálban is, míg a középen, a Dekkán fensíkon csak mohamedán katonaállamok alakjában jelentkeztek. Ezen az utóbbi területen évszázadokon keresztül folyt a harc a délen mindvégig megmaradt hindu államok és a mohamedánok között. Legnagyobb kiterjedést ért el a mohamedán hódítás a XVII. században, a mogul (ez a szó a mongolnak elferdítéséből származik és arra utal, hogy ez uralkodók családfájukat Tamerlánra, a nagy mongol hódítóra vezetik vissza) uralkodók alatt, akik Delhiben fényes udvart tartva, meglehetősen türelmesek voltak a hindu alattvalóikkal szemben és különösen Akbar uralkodása alatt nagy jólétet tudtak teremteni. De a XVIII. század végén megint visszatért az anarchia, a mogulok helytartói függetlenítették magukat és a harcias hindu mahratta törzsek útban voltak, hogy India nagy részét uralmuk alá hajtsák. Ekkor lépett fel Anglia. Nem az angolok voltak India első európai látogatói, hanem a portugálok. De a portugálokat csakhamar követték a hollandok, a franciák és az angolok. Majdnem háromszáz éven át Indiának ez idegen látogatói csak kereskedelmi kapcsolatokat kerestek, a bennszülött fejedelmektől jogot nyertek telephelyek létesítésére, de területi hódítást nem kerestek. A XVIII. század folyamán egymást követő angol-francia háborúk Indiára is kiterjedtek és ekkor sikerült az angoloknak a franciákat gyakorlatilag kiszorítani. E háborúk folyamán mindkét fél szövetségeseket keresett és talált a bennszülött fejedelmekben. A franciák veresége magával hozta, hogy szövetségeseik országainak egy részét az angolok megtartották, másrészt saját szövetségeseiknek engedték át. így kezdődött a brit területi uralom Indiában, mely első időben Madrason kívül Bengáliára terjedt ki. Meg kell jegyezni, hogy az indiai kereskedelmet a közhatósági tevékenységgel is felruházott Brit-Indiai Társaság bonyolította le és a XIX. század második feléig a Társaság kormányozta a meghódított indiai területeket, bár mindinkább állami felügyelet alatt. India hódítói, az angolokat kivéve, mindig észak-nyugatról jöttek. Az angolok először északkeleten, Bengáliában helyezkedtek el és innen terjeszkedtek nyugat és északnyugat felé. Sokáig még a Delhiben székelő mogul szerepelt főuralkodó gyanánt, de a tényleges hatalmat az angolok gyakorolták. Egyik háború a másikat követte, a bennszülött fejedelmek torzsalkodása nem szűnt meg és így minden háború igazi győztese a külhódító maradt, aki fokozatosan India kétharmad részét bekebelezte. A hátralévő egyharmad rész megmaradt a hűbéres bennszülött fejedelmek közvetlen uralma alatt, akiket szövetségi szerződések fűznek az angol koronához és akiknek ténykedéseit az angolok szorosan ellenőrzik. (Folytatjuk.)