Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 9. szám - A magyar sors és a Duna

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA tói való megszabadulásának méltóságában. Azért kapott volna az emberiség kinyilatkoztatást, megváltást, értelmet, hogy csak por és golyó által kormányoztathassák? Nemzetközi erkölcs nélkül az ember nem érdemli meg az ember nevet, mely, voltaképpen, istenfiuságot jelent. A nemzetközi erkölcs az a vezető, mely nélkül a népek egymáshoz nem közeledhetnek, együtt nem működhetnek. A nemzetközi erkölcs vagy a jövő vezető eszméje lesz, — vagy egyáltalán nem lesz biztató jövő. Éppen azért a nemzetközi erkölcs szülöttéből, a diplomáciából, ki kell irtani minden Machiave!lisztikus elemet. A jövő diplomáciáját nem fejedelemnek írják, mint ahogy Machiavelli annak írta, hanem minden népnek. A jövő alapja a szerződések, megállapodások, a szó szentsége lesz, a jóakarat szentsége, az adott szó szentsége. Nekünk, magyaroknak, már most kell hirdetnünk a nemzetközi erkölcsbe és ezzel együtt a nemzetközi jogba vetett törhetetlen hitünket. Ezzel a hittel és ennek kirdetésével emelkedhetünk nagy néppé, erős néppé bántalmazhatatlan és örök néppé. — Isten népévé. öltözzünk igazságba és elpusztíthatatlanná leszünk, földünket égi seregek őrzik, nevünk-hírünk örökös lesz és eltörülhetetlen. A világ mai értékeinek nagy pusztulásáról szólván, az egyik nagy francia lap, az erkölcsi értékek megmaradását s az erkölcs végső győzelmének eljövetelének igéretét a nemzetközi Vöröskereszt mai működésében látja. „Mindnyájan ugyanazon Atya gyermekei vagyunk," ez lehetne a nemzetközi Vöröskereszt jelszava — mondja. Ez a nemzetközi erkölcs jelszava, ennek kell meggyökeresednie a nemzetközi erkölcsben, jogban és politikában. Nekünk, akik erkölcsi célokért küzdünk fegvveresen, ezért kell küzdenünk szóval és írásban, ezt az evangéliumot kell hirdetnünk urbi et orbi. Nekünk, akik ezer évig védelmeztük a kereszténységet, most krisztianizálnunk kell, teljes erőnkből és teljes szívünkből, a nemzetközi politikát. Ez a magyarság nagy szerepe — számára való minden tekintet nélkül — a világ politikájában és ezt a szerepet betöltve, mint a kereszténység i^azi lovagja, nemcsak a világot nemesíti meg, hanem tulajdon életét, földi és mennyei életét, örökké valóvá teszi, biztosítja. Olvassuk és terjesszük a Magyar Külpolitikát A magyar sors és a Duna. Mostanában, az európai ujjárendezés jeleként, \ezető államférfiak rámutattak a Dunára, mint Európa második legnagyobb, de fontosságában első vizi útjára, mely Európa szívét az európai végekkel összeköti. Fezzel kapcsolatban emlegették Magyarország szerepét az európai átmenő forgalomban. Azonban a Duna sokkal többet és mást jelent számunkra, mint a ránk eső részt az Európán áthúzódó szállításból és kereskedelemből. Igaz, hogy a magyar kereskedés eyyik fő útja mindig a Duna volt. A Timár Mihályok a Duna mentének szülöttei. Magyar terv és magyar munka a Vaskapu szabályozása, magyar munka és kormányzónk akaratának eredménye a dunai tengerjáró hajóraj megteremtése. Történetünk folyamán mindig küzdöttünk a tengerért. A „Tengerre, magyar!" örök jelszó marad. A tengerért való küzdelem minden szárazföldi nép szabadságharca és a Duna számunkra mindig a tenger ígérete volt. Éppen ezért a jelen, háborús erőfeszítés pillanatában a Duna nemcsak azt igéri, hogy az átmenő kereskedelem nagy részét Magyarországnak juttatja, nemcsak azt igéri, hogy Magyarország nagy vízi útja összekötheti Nyugat és Kelet kereskedését. A dunai kereskedés a múltban szinte a magyarság boldogulásának jelképe volt. Együtt sülyedt és emelkedett a magyarság sorsával. De keleteurópai és magyar viszonylaton túl világhatalmi tényező csak egy ízben volt: Napóleon szárazföldi zárlata idején. Európa mai küzdelmében a Duna jelentősége egyetemes szempontból is megnövekedik. Ma a Duna a szárazföldi utak, vasutak tehermentesítője, háború után pedig torkolatvidéke kincseinek közvetítője lehet. A dunai hajózás közelebb hozza Európa két végletét. Nyugatot Kelethez s a kereskedés nem csak gazdasági javakat cserél ki, hanem a jog. rend, biztonság, gondolkodás magasabb szintjét is kiterjeszti. Magyarország pedig, a Duna révén, nemcsak a nemzetközi átmenő kereskedelemből veszi ki részét, hanem a helyzetből származó történelmi feladatból is. A Dunának a szó szoros értelmében nemzetközi úttá való válásakor megváltozik Magyarország védekező álláspontja Kelettel szemben, éppen úgy, mint Kelet magatartása Magyarországgal szemben. I *' A Duna új feladat elé állítja Magyarországot. Ez a feladat nem ellentéte, hanem folytatása az ország régi hivatásának. Ezúttal majd nem védekezünk Kelet ellen, hanem békés úton, a kereskedés útján, behatolunk oda. A magyarság harca, ezer éven át, sohsem volt merő önvédelem, hanem — egyúttal — a kereszténység és kultúra védelmezése. A magyarság békés munkája sohasem volt puszta kenyérkereset, mindig együtt járt vele a jog, a rend, az igazság, kultúra terjesztése. Ha a Duna ismét elsőrangú vízi út lesz, meg-