Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 9. szám - Európa és a magyar élettér

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 ajándékoz bennünket az igazi szabad vízi út — a tenger — minden javával is. A szárazföldi határban mindig van valami szomorú és végzetes. A határ tilalmat, kerítést tilos területet jelent. Az „eddig és ne tovább" parancsa rejtett ellenségre vall. A vízi út békés behatolást, békés közeledést hordoz hátán. A vízi út kitágítja országunkat, anélkül, hogy megkisebbítené "másokét. Szárazföldi országok alig-alig tudnak egymással megbékülni. Tengeri országok egymásközti ellenségeskedése el tud múlni, bármily hosszú ideig tartott légyen. A vízi út jelenti az aranygyapját. Az ember hamarabb ismerte meg a távoli tengert, mint a közeli szárazföldet. Ha tehát Magvarország tengerhez vivő útja révén maga is vízi országgá változik, megszűnik az a mindig érezhető szomszédi feszültség, kialszik a hamu alatt izzó parázs. A Duna jelentősége ma nagyobb, mint akár Napóleon korában, nagyobb, mint valaha a történelem folyamán. De ez a jelentőség inkább történelmi. Mert, a kereskedés mellett, a dunamenti népek új viszonyáról s ezzel együtt az új magyar történelmi feladatról van szó. A magyarság szerepe, még mai nap is, negatív előjelű a Kelettel szemben. Ez az előjel, a Duna jelentőségével, pozitívvá változhatik. A magyarság, mint tengerjáró nemzet, a Kelet ellen való védekezés helyett, Keletet Nyugat felé fogja vonzani. Ez a fordulat a magyar nemzet hivatásának új tartalmat, célt és új ezer esztendőre való feladatot és munkát jelent. Marius. Európa és a magyar élettér. Irta: Rubletzky Géza. Ideges, változásokat váró korszakokban új jelszavak, új fogalmak születnek. Az emberi elme nem bírja huzamosabb ideig elviselni az életben a zür-zavart és keresi a kibontakozást. Mert egészségtelen légkörben nemcsak az élet lehetetlen, hánem maga a gondolkozás is. Az első világháború után Európát mindenféle hamis fogaimakai oly esztelenül szabdalták öszsze, hogy ezen a földrészen az élet lehetetlenné vált, és természetszerűleg vezetett az új világháborúhoz. Az első világháború előtérben mozgó jelszava a nemzetiségi kérdés megoldása volt. Európa, különösképpen Közép-Európa nemzetiségei annyira összekevertél! élnek, hogy ezen a földrészen népi határokat vonni szinte lehetetlen. A trianoni és páriskörnyéki békékben mégis megkísérelték ennek a nemzetiségi problémának a rendezését. Eredményt csak annyit értek cl vele, hogy szétszakítottak természetes határokkal körülvett országokat, szaporították a kisebbségben élő nem zeti-égek számát és szétrobbantották évszázadok alatt kifejlődött gazdasági egységeket. Ez az egészségtelen rendezés nem is vezethetett másra, mint ami elkövetkezett: háborúra. A most folyó háború ki akarja küszöbölni az előbbi béke hibáit. A szétszakadozott, kicsi országokra bomlott Európát egy vagy több gazdasági egységbe akarja tömöríteni. Ez a szándék szülte meg, az ,,élettér" fogalmát. Amikor egy ország a termékeit külföldre viszi és ott talál vevőre, akkor az a külföld az illető ország élettere lesz. Ugyanúgy amikor egy ország egy másik külországban szerzi be a szükséges nyersanyagot vagy megmunkált árut, az a külország is élettérré válik. Példával illusztrálva ez annyit jelent, hogy a munkás élettere a gyár, mert ott keresi meg a létfenntartáshoz szükséges javakat, de a gyárnak élettere a munkás és családja, mert annak adja el a termelt árut. Ugyanez áll az országokra is. A fenti példából is láthatjuk, hogy az életterek szorosan összekapcsolódnak, és ha X ország Y országnak az élettere ugyanakkor Y ország is X ország életterévé válik. Ha pedig egyik ország az élettér fogalmat csak ürügynek használva ki, akar zsarolni egy másik országot, akkor megszűnt a népek közötti egészséges együttműködés és a kizsákmánvoló hatalom is előbb-utóbb megszenvedi azt. Az elmúlt esztendőkben az egész világ sajtója hangos volt az élettér fogalomtól. Mindenki igyekezett úgy magyarázni ezt a fogalmat, ahogy neki. vagy országának a legelőnyösebb volt. A nagy közönség széles rétegeiben az életteret igen egyoldalúan értelmezik. Úgy gondolják, hogy csak a túlnépesedett ipari országoknak van joguk az élettérre. Ebből az elképzelésből aztán magától értetődően azt a következtetést vonják le, hogy a nyugati iparos államok jogosan tekintik életterüknek a keleti agrár országokat. Ehhez még magukban azt is gondolják, hogy az iparos országoknak joguk van beleszólni, az életterükké vált agrárországuk politikájába, belső rendjébe, a termelés menetébe. Pedig ne feledjük el, hogy nemcsak az agrárországok alkotják az iparos országok életterét, hanem fordítva is áll ez a helyzet Az élettér általános elképzelésénél kétségtelenül előnyben vannak a nagyiparos országok. Először is, mert egy kis ország ha terményeinek százszázalékát viszi is ki egy nagy országba, ez a száz százalék a nagy ország bevitelének sokszor a tíz százalékát sem teszi ki. Azután béke időben az agrár-produktumok elhelyezése az agrár országok szervezetlensége miatt mindig nehezebb. Ezekből a tervekből indulnak ki az új európai közgazdászok és azt állítják, hogy az európai országok külön-külön csak igen nehezen bírják a versenyt az amerikai vagy a brit birodalmi szervezett gazdaságokkal. Tehát meg kell szervezni az egész európai kontinens gazdaságát, hogy egységesen és szervezetten álljon a tengerentúli gazdasági blokkal szemben. Ez az egységes európai elképzelés kétségtelenül üdvös volna az európai államokra, de ez a jelen pillanatban nem egyéb vágyálomnál. Először is Európa nem lévén önellátó a jelen termelési viszonyok mellett képtelen függetleníteni magát a tengerentúli gazdaságoktól. Ha pedig ennek ellenére is megkísérli a függetlenítést — hangsúlyozzuk, hogy a jelenlegi termelési feltételek mellett - az csak a civilizációs értékek és az európai életnívó süllyedése árán lehetséges. Európa különböző tájainak életnívója gazdasági és termelési módozatai nem egységesek, úgy hogy ez a földrész