Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 1. szám - A Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Aguinaldo csak 1901-ben tette le a fegyvert, amikor meggyőződött arról, hogy minden további ellenállás felesleges. Ugyanezen évtől kezdve bevezették a polgári kormányzatot és megindult az a nagy civilizatórikus munka, melynek eredményeit semmiféle filipinó soha kétségbe nem vonta. Egészségügyi, gazdasági és tanügyi rendelkezések egész sora az addig elhanyagolt szigetekre a soha nem látott anyagi jólétet bocsátották. iKözben folyt a déli szigetek teljes megszállása és az amerikai uralom hatodik évében sikerült a Fülöpszigetek egészét megszállni és a központi kormányzat ellenőrzése alá helyezni. Meghódoltak a mórók és a pogány törzsek is, amit a spanyoloknak több mint kétszázéves uralmuk alatt teljesen elérni nem sikerült. Az 1921. évi népszámlálás szerint a szigetcsoport 11 millió lakosa közül 9.350.000 volt katolikus, fél millió mohamedán és a többi pogány. A mórók csakhamar bizalmat éreztek a szigetek új uraival szemben, mert nem kellett többé a többség elnyomásától tartaniok. Egyébként ők ez oknál fogva mindvégig ellenségei maradtak a függetlenségi mozgalomnak és az amerikaiaknak nem kis gondot okozott helyzetük biztosítása akkorára, amidőn a szigetcsoport elnyeri majd teljes függetlenségét. Az 1898. évi megszerzése a Fülöp-szigeteknek mintegy a véletlen műve volt. Dacára, hogy a szigetek megszerzése körül imperialista szándékok is működtek közre, az Egyesült Államok kormányzata a szigetek feletti uralmat ideiglenesnek tekintette és a közvélemény többsége is ezt az álláspontot foglalta el. Wilson elnök kormányzata idején 1916-ban nyerte el önkormányzatának első formáját ez a szigetcsoport. A Jones Act bevezetésében elismerte, hogy az amerikai kormányzat végső célja a Fülöp-szigetek teljes önállósága. Ez a törvény parlamentáris kormányformát vezetett be, alsóés felsőházzal, nagyjából amerikai mintára. A kormányzat élén továbbra is a mindenható főkormányzó állott, akit az Egyesült Államok elnöke nevezett ki és a főkormányzó nevezte ki az egyes kormányzati ágak vezetőit. Harrison főkormányzó idején, egészen 1921-ig, ha jogilag nem is, de ténylegesen európai mintájú felelős miniszteri kormányzat állott fenn, amennyiben az egyes department-ek vezetői bizalmi szavazatot kértek ki az országgyűlés két házától. Ettől az időtől kezdve a közigazgatás 90%-a filipinó kézbe került. Kétségtelen, hogy Wilson elnök talán már 1920ban kívánta a Fülöp-szigetek függetlenségét megadni, de a világháborút követő amerikai ellenhatás ezt a tervet is elsöpörte. 1921-ben a Csendes-óceán kérdése volt napirenden az Egyesült Államokban. A tengeri fegyverkezési verseny, Japán előretörése a világháború folyamán és a német gyarmatok kérdése a Fülöp-szigetek helyzetére is befolyással bírt. Németország 1898 után megvette Spanyolországtól ennek még megmaradt csendes-óceáni szigeteit, nevezetesen a Karolin, Marshall és Marianna szigeteket, ezutóbbiak közül Guam szigete — mint már előbb említettük — már előzőleg az U. S. A, kezébe ment át. A világháború után e német gyarmatokat egészen az egyenlítőig Japán kapta meg népszövetségi mandátum alakjában és ezzel szigetbirtokai elválasztották a Fülöp-szigeteket az amerikai szárazföldtől és Hawaii flottatámaszpontjától. A Csendes-óceán kérdéseinek és tengeri lefegyverezés tárgyalására összehívott washingtoni konferencia u. n. négyhatalmi egyezménye garantálta a Fülöp-szigetek statusquo-)át, de kötelezettséget rótt az Egyesült Államokra, hogy e szigeteket tovább meg nem erősítik. Harding elnök 1921-ben Wood tábornokot és Forbes szenátort küldte Manillába vizsgálatra. E vizsgálóbizottság bár a Harrison-féle kormányzat nagy munkáját elismerte, a függetlenség megadását még korainak találta és a parlamentáris kormányzat megszűkítését javasolta. Harrison utódja Wood tábornok lett a főkormányzói székben, aki szószerint kívánta alkalmazni a Jones-Actot, megszüntette a felelősség intézményét. A filipinókból álló államtanács lemondott és az országgyűlés és a főkormányzó közötti ellentét holtpontra juttatta az alkotmányos életet. A Wood-féle kormányzat természetszerűleg még csak fokozta a függetlenségi törekvéseket. A felszaporodott nehézségek eredménye az volt, hogy Wood tábornok halála után Coolidge elnök Stimson személyében oly főkormányzót nevezett ki. aki helyreállította a bizalmas együttműködést a filipinó pártok vezetőivel. Stimson után, aki a Hoover adminisztráció külügyminisztere lett, Dwight F. Davis következett, aki folytatta a kibé külés útját. Ennek 1932-ben bekövetkezett lemondása után Theodore Roosevelt (a régi Roosevelt elnök fia) lett a főkormányzó, akinek kormányzata alatt végleg aktuálissá vált a Fülöp-szigetek függetlenségének kérdése. A szigetcsoport önállóságának nemcsak a filipinók körében, de magában az Egyesült Államokban is voltak lelkes hívei, bár e törekvések indokai ellentétesek voltak. Azokon a nagyszámú idealistákon kívül, akik az önállóságot az adott szó szentsége vagy a népek szabadsága érdekében minden egyéni érdeken kívül pártolták, voltak az Unióban olyanok, akik gazdasági okoknál fogva szegődtek a függetlenségi mozgalom párthívei közé. A Fülöp-szigetek 1909 óta (Payne Act) vámkedvezményt, bizonyos cikkekre teljes vámmentességet élveztek az Egyesült Államok irányában. Minthogy a vámkedvezmény cukorra is vonatkozott, az Egyesült Államok cukortermelése az olcsóbb Fülöp-szigeti cukor behozatalát hátrányosan érezte és megszenvedtek ezt azok a nagy cukorérdekeltségek, melyek tőkéjüket Kubában helyezték el és onnan a cukrot csak megvámolva vihették be az Unió területére. A másik ok az volt, hogy a filipinók mint az U. S. A. polgárai, szabadon vándorolhattak be az Eöyesült Államok területére, míg más ázsiai fajoknak ez tilos volt, és alacsonyabb munkabérükkel veszedelmes versenytársnak bizonyultak az amerikai munkásság köreiben. A munkásszervezetek ez oknál fogva követelték az önállóság megadását. 1930-ban a szenátus bizottságot küldött ki a Fülöp-szigetek önállóságának kérdése ügyében. E bizottság számos szakértőt és a filipinó pártvezéreket is meghallgatta és jelentésében az összes pro és kontra érveket összefoglalta. E vizsgálat során kitűnt, hogy a Fülöp-szigeti pártok a füg-