Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 1. szám - Olasz-magyar összeköttetés évszázadokon keresztül

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 getlenséget sokszor úgy értelmezik, hogy az U. S. A. kormányának semmi beleszólása ügyeikbe ne legyen, de azért az Egyesült Államok tartsák fenn pénzügyi segítségüket és katonai védelmüket a szigetcsoport felett. Ez nyílván ellentmondás volt. Katonai és pénzügyi segítség minden beleszólás hiányában felelősséget jelentett hatalom nélkül. Midőn e felfogás visszásága nyilvánvalóvá vált, a filipinó pártvezérek kijelentették, hogy még gazdasági áldozatok árán is ragaszkodnak a teljes önállósághoz. A nemzetközi védelmük biztosítását pedig abban látták, hogy a Fülöp-szigetek köztársasága tagja lesz a Nemzetek Szövetségének, vagy a csendes-óceáni egyensúlyi politika (esetleg az érdekelt hatalmak garanciaszerződése) biztosítja majd önállóságukat és területi épségüket. 1937-ben Roosevelt lett az elnök, minek következtében Theodore Roosevelt főkormányzó lemondott és utóda Frank Murphy volt, aki az első katolikus főkormányzója a Fülöp-szigeteknek. Roosevelt elnök alatt aztán véglegesen tető alá került az a törvény, mely bizonyos átmeneti idő után a Fülöp-szigetek függetlenségét megadni hivatott volt. Már 1933-ban megszavazott a kongresszus egy törvényt, amelyet azonban Hoover elnök vétójával visszaküldött, mert szerinte csak arra volt alkalmas, hogy politikai és gazdasági káoszt teremtsen a szigeteken. Ezt az első törvényt ugyanis, mely az önállóságot csak számos fenntartással volt hajlandó engedélyezni, a filipinó parlament hevesen ellenezte. A végleges törvény, amelyet képviselőházi és szenátusi előadói után Tydings-McDuffie Act-nak neveznek, 1934 márciusában lépett életbe, miután a filipinó pártok vezetői garantálták annak elfogadását a Fülöp-szigeti törvényhozás által. E törvény értelmében megtartották a választásokat az alkotmányozó gyűléshez, az alkotmányozó gyűlés 1935 elejéig elkészítette az új állam alkotmányát. Ez az alkotmány nagyjából az Unió alkotmányának mintájára készült, vagyis a nép által 4 évenkinf választott elnöknek nagy hatáskört biztosított, másfelől azonban csak egy házból való törvényhozást ismer, melynek határozataival szemben az elnöknek egyszeri vétó joga van. Az új alkotmány szerint 1935 szeptemberében megválasztották a Fülöp-szigetek első elnökét Quezon szenátor személyében, aki addig a legfontosabb tárgyalásokat vezette Washingtonban a Fülöpszigeti pártok képviseletében. Ezzel a szigetcsoport polgári közigazgatásának feje az új elnök, lett, míg Murphy főkormányzóból a szigetek ame- r rikai főbiztosa (High Commissioner) vált. A Tydings-McDuffie Act szerint a teljes függetlenséget a Fülöp-szigetek csak tíz évvel később, vagyis 1946-ban érik el, addig ugyan belső ügyeikben már teljesen önállóak, de az Egyesült Államok kormányának kezében marad addig a kül ügyek vezetése és a szigetcsoport védelmének ügye. A Fülöp-szigetek védelmének kérdése azonban csakhamar oly főfontosságúvá vált, amely kérdés mellett minden egyéb probléma háttérbe szorult. Mandzsúria megszállása, valamint a kínai háború kitörése óta mindjobban feszültté vált a viszony az Egyesült Államok és Japán között. Minthogy a Fülöp-szigetek mintegy japáni hazai vizeken fekszenek (Luzon sziget északi része csak 500 kilométerre van Formozától, a legközelebbi japán birtoktól), míg távolságuk a Hawaii szigetektől több mint 8000 kilométer. A közben fekvő amerikai szigetek, Guam, Wake és Midway sem megerősítve nincsenek, sem pedig utánpótlási erőforrást nem jelenthetnek. Ilyen körülmények között az U. S. A. katonai és haditengerészeti körei között sokan a Fülöp-szigeteket Japánnal folytatott háború esetén védhetetlennek tekintették. Volt ugyan ellentétes felfogás is, melynek főszószólója MacArthur tábornok, a Fülöp-szigeti katonai erők parancsnoka volt. A sziget védelmezhetőségének ellenzői utaltak arra, hogy a szigeteken, azok nagy száma és kiterjedésére tekintettel, aránylag könnyen partra lehet szállni és azok védelmére olyan nagyszámú katonai erőt kellene tartani, amelynek viszont utánpótlása volna lehetetlen. Az U. S. A. haditengerészete csak kisszámú hajót tart a keletázsiai vizeken, ott megfelelő támaszponttal nem rendelkezik és a hosszú utánpótlási vonala állandóan veszélyeztetve volna. Cavite, a manilai öbölben fekvő hadikikötő, még lényegileg olyan állapotban van, mint volt a spanyol időkben. Bár a manillai öböl bejáratában fekvő Corregidor sziget erődítései nagyjelentőségűek, ez megfelelő hadibázist nem nyújt, annál kevésbbé, mert a Subic öbölben fekvő Olongapo (100 kilométerre Manillától északra) szintén nincsen megfelelően megerősítve. A Fülöp-szigetek kellő megerősítése kb. egy milliárd dollárba kerülne és az amerikai kongresszus ilyen óriási összeget e célra megszavazni hajlandó nem lenne. A szigetek védhetőségének hívei arra utaltak, hogy maga a filipinó hadsereg évről-évre növekszik számban és erőben, a nehéz terep hosszú ellenállást tenne lehetővé akkor is, ha a partraszállások sikerrel járnának és hogy a szigetek elfoglalása a japániak részéről nagyobb áldozattal iárna és hosszabb időre sok haditengerészeti és katonai erőt lekötne. A bekövetkezett események arra mutatnak, hogy az U. S. A. katonai körei az utóbbi alternatíva mellett döntöttek és nem voltak hajlandók a szigeteket védekezés nélkül kiüríteni. Magának a védekezésnek lehetőségeiről és időtartamáról a folyó esesmények adnak számot. A most folyó háború mindenképpen döntő jelentőségű e szigetek jövő sorsára. Olasz-magyar összeköttetés évszázadokon keresztül Irta: Dr. Kertész János Ha a magyar nemzet múltját feltárjuk, úgy igen gyakran látjuk, hogy mennyi külföldi összeköttetésre tett szert, melyek az idők folyamán sokszor bensőséges baráti kapcsolattá fejlődtek. Ez volt a helyzet az olasz-magyar viszonyban is. Ez a barátság történelmi téren visszanyúlik egészen az Árpádokig, amikor is 904-ben Árpád szövetséget kötött Berengár Felsőolaszország királyával. Ettől az időtől kezdve úgyszólván állandóvá