Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 1. szám - A Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Ha azonban Európa lealacsonyítja önmagát és nem lesznek drága kincsei, melyeket Dárius szek­rényébe helyezhet, ha ő maga hidegül el a keresz­tény művelődéssel és morállal szemben, melynek választottságát köszönhette, akkor nem lesznek gyarmatai, mert Európa is — névben él csak, anélkül, hogy ez a név azt jelentené, amit azelőtt. Marius. A Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok Irta: Dr. Váli Ferenc A Fülöp-szigetek néven ismert a Csendes­óceán délnyugati részében fekvő szigetcsoport régtől kezdve az egymással küzdelemben álló civilizációk és hatalmi előretörések küzdőtere. A most folyó harc csak folytatása annak a mérkő­zésnek, mely a szigetek birtokáért még a spanyol felfedezés előtt megkezdődött. Mielőtt Magellán spanyol gályái Mindanao sziget előtt 1521 már­ciusában megjelentek, e szigetek a hindu, a kinai és a mohamedán befolyások küzdőterét alkották. Midőn 1565-ben a spanyolok Legaspi vezetése alatt az egész szigetcsoportot hatalmukba keríteni igyekeztek, Luzon sziget északi részén már japáni foglalások nyomaira bukkantak. 1582-ben sikerült csak a japánokat onnan kiszorítani, de a krónika feljegyzi, hogy 1592—1623 között a szigetvilág spanyol helytartói adót fizettek a japániaknak, hogy azok támadásaitól a szigeteket megkíméljék. A spanyol hódítók, akik a szigetcsoportot II. Fülöp királyról nevezték el, legnagyobb ellenfe­lüket az izlámban találták, mely a többi maláj szigeten keresztül a Fülöp-szigeteken érte el leg­keletibb kiterjedését. A spanyol foglalás pedig nyugati irányban haladva ért el a szigetekhez, me­lyek egészen 1821-ig a mexikói spanyol alkirály kormányzata alatt állottak. Ennek a közigazgatási beosztásnak máig is fennálló maradványa a mexi­kói ezüstdollár, mely a Fülöp-szigetek, de egyben Kina nagy részének is, fizetési eszköze. Amíg tehát a spanyol seregek a Földközi ten­geren harcoltak az izlám ellen, nyugat felé ha­ladva a földgolyó ellenkező oldalán ugyancsak ezzel az ellenséggel találkoztak és a Sulu-tenger szintén a kereszténység és mohamedánizmus küzdelmeinek színhelyévé vált. A spanyol uralom két és negyed évszázada egyetlien küzdelem a sziget pacifikálása és katolizájlása érdekében a mohamedán filipinók, a mórók ellen. Ez a harc ugyan nagyjából sikerrel járt, de a spanyol ura­lom végéig sem sikerült a déli szigeteket teljes­séggel meghódítani. Ez a feladat a spanyolok jogutódaira, az amerikaiakra hárult. De 1898-ban, amikor az Egyesült Államok hajóhada a szigetcsoport előtt megjelent, a déli szigeteken még mindig folyó pacifikálási küzdel­men kívül, egy másik harc is folyamatban volt a katolikus filipinók részéről spanyol elnyomóik ellen. A legnagyobb északi sziget, Luzon kicsiny művelt nagybirtokos rétege a csekélyszámú spa­nyol eredetű telepessel megerősítve rossz szem­mel nézte a kizsákmányoló spanyol kormányza­tot és a délamerikai szabadságmozgalmak min­tájára itt is függetlenségi törekvések léptek fel, melyek 1896-ban már nyílt felkeléssé fajultak. A felkelők vezére Aguinaldo művelt 25 éves benszü­lött lett, aki több éven keresztül az amerikaiak ellen is fenntartotta a lázadás zászlaját. Nem kétséges, hogy az Egyesült Államok nem szándékos hódítás révén, hanem mintegy véletlenül váltak a Fülöp-szigetek birtokosává. 1898-ban Kuba miatt tört ki a spanyol-amerikai háború. A kubai felkelők megsegítése volt egye­dül az amerikai hadüzenet célja, mert az amerikai nép közvéleménye az öntudatában mélyen bele­vésett Monroe-elv megsértését látta abban, ha európai hatalmak erőszakkal kívánták egy ame­rikai nép szabadságvágyát fékentartani. A Fülöp­szigetekről szó sem lehetett, hiszen ez amerikai terület sem volt és mindaddig az Egyesült Álla­mok semmiféle gyarmat megszerzésére nem tö­rekedtek. 1898 április 25-én történt meg a hadüzenet és abban az időben az Egyesült Államok csendes­óceáni flottája Dewey altengernagy vezetése alatt a kinai vizeken hajózott. A hadüzenet hírére Dewey a Fülöp-szigetek felé vette útját és a ma­nillai öbölben meglepte Montojo tengernagy flot­táját május 1-én és a spanyol flottát megsemmi­sítette. Ezzel az egy ütközettel a helyzet ura lett, mert a spanyoloknak több flottájuk nem volt, amit a Csendes-óceánra küldhettek volna. Mc­Kinley elnök Merritt tábornok vezetése alatt 16.000 embert küldött Luzonba és augusztus 13-án Manilla elesett. Egy nappal előbb kötötték meg Kubában a fegyverszünetet, miután e sziget nagy része szintén amerikai kézre került. Párisban indultak meg a béketárgyalások és a spanyol kormány abban a hiszemben volt, hogy az Unió csak Kuba és Portó Rico átadását fogja követelni. De időközben olyan események történ­tek, amelyek az amerikai kormányt arra indítot­ták, hogy a Fülöp-szigeteket is követelje. A luzon­szigeti harcok hírére angol, francia és japán hadi­hajók jelentek meg Manilla előtt, ahogy az szo­kásos, állampolgáraik védelmére. De megjelent Dietrichs tengernagy parancsnoksága alatt a tel­jes német csendes-óceáni flotta is. A Fehér Ház ebben gesztust vélt kiolvasni, hogy az immár le­vegőben lógó szigetcsoportra más hatalom kívánja rátenni kezét. Ezenfelül a filipinó felkelők, akik kezdetben az amerikai csapatok segítségére vol­tak, ki lettek volna téve a visszatérő spanyol ha­tóságok bosszújának. De legfőképpen győzött az amerikai fiatal imperialista törekvés, mely nem­csak Délamerikában, de a Távolkeleten is érez­tette hatását. A Fülöp-szigetek kitűnő támasz­pontnak mutatkoztak kinai zavarok idején. így aztán az amerikai delegátusok a Fülöp­szigetek és a Ladrones (Marianna) szigetek közül Guam átadását is követelték. Az amerikai kor­mány 20 millió dollárt ajánlott fel a spanyoloknak és ezen az alapon létrejött deember 10-én a pá­rizsi béke. Több éves munkát adott azonban az amerikaiaknak az a felkelés, mely a szigetek füg­getlenségéért a spanyolok ellen folyamatban volt.

Next

/
Thumbnails
Contents