Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 5. szám - Az Egyesült Államok világpolitikája. (Befejező közlemény)

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 hogy a török hatalom délről észak felé előretörve két részre szakította Magyarországot. A nyugati részek vékony vonalát a Szávától a Felvidékig a Habsburgok német birodalmának elővédévé tette, a keleti részeknek együttmaradt tömbjét viszont nyugat és kelet felől török területek határolták, így az 1542-ben kialakult és Erdély név alatt ismert országrészben három egymástól nemcsak különböző jellegű, de független terület egyesült: a tulajdonképpeni Erdély a Királyhágó és Kárpátok között, a Partium néven ismert Tiszántúl a Maros folyóig, a bánáti délvidék. E két utóbbi terület tehát nem alkotta részét Erdélynek és 1542-ben is, a román uralom alatt (1918—40) is csak az adott helyzet alapján képezte részét az általában erdélyinek nevezett területnek. Ezen a területen 1542 óta több kisérlet történt főiskolák felállítására, nagyrészt a felekezetek útján. Az első elgondolás, amely Mária Terézia uralkodása idején politikai alapra helyezkedett, sem tért el a korábbi kísérletek felekezeti jellegétől és a kolozsvári piaristákra bízta rá az egyetemi gondolat ápolását. A piaristák azonban középiskolát tartottak fenn és megelégedtek azzal, hogy Érdékben is megmaradjanak addigi eljárásuk mellett. Mária Terézia rendelkezésének fontosságát emelte az, hogy Erdély visszacsatolása után elkülönítette tőle a tiszántúli és a bánáti részeket, tehát Erdélv iskolaügyét Erdélyre szorította. Fia, II. József viszont az egyetemi gondolatot, mely nem találta meg a maga megfelelő intézményét, a liceális gondolat szűkebb keretébe szorította. Ez a rendelkezés nyitotta meg az utat ahhoz, hogv a már liceális színvonalig eljutott szász és román oktatás igényei szintén figyelembe vétessenek, illetőleg, hogy a magyar, szász és román igénvek kielégítése szolgáljon alapul az egyetemi kérdés megoldásának. Az erdélyi oktatásügy élén álló királyi igazgató, ki Mária Terézia óta Kolosmegye főispánja, 1818 óta Erdély római katolikus püspöke volt, az adott helyzetet vette alapul: azt, hogy a piaristák egyeteme a piaristák gimnáziumává alakult, a csonka jogi kar Nagyszebenbe került és szász jellegű jogakadémiává alakult át. a románok pedig azon az alapon igényeltek maguk részére főiskolát, mert a szászokat már kielégítették. Ezek után nem volt könnyű megoldani a kérdést sem az 1848-ban hivatalba lépett Eötvös József báró miniszternek, sem az 1867-ben visszatért Eötvös bárónak; 1848-ban a kormány lemondása, 1867 után a halál akadályozta meg őt Erdély felsőoktatásügyének rendezésében. Még életében azonban szerencsés kézzel nyúlt hozzá a kérdéshez akkor, mikor az egyetem megszervezése iránt a Kolozsvárra visszahelyezett jogakadémiától és az orvos-sebészeti intézettől kért javaslatot, mert azok az erdélyi felsőoktatásnak kétségbe nem vonható intézményei voltak. Ezekre a javaslatokra épülve jött létre a kolozsvári Ferencz József tudományegyetem, első periódusában (1872—1919) a magyarság keleti végvára és az erdélyi magyarság szellemi központja, műhelye. Legyőzvén mindazokat az akadályokat, amelyek bőven akadtak és amelyeket a könyv is részletesen ismertet. Ilyen volt például az, hogy a kolozsvári professzorok fizetését alacsonyabban állapították meg mint a pestiekét és ezzel előidézték azt, hogy aki nem volt erdélyi és tehette, Budapestre igyekezett. Az így nyert megtakarítás nem indokolta meg azt, hogy az egyetemek között rangsor állítassék fel, mert ez az egyetem fogalmával és szellemével ellenkezik. Az egyetem lehet nagyobb vagy kisebb, gazdagabb vagy szegényebb, de vagy egyetem és akkor az egyetemek nemzetenkint megoszló kategóriájának egyenjogú tagja, vagy pedig nem egyetem. Még szomorúbb következménye volt e rendelkezésnek Erdély szempontjából az, hogy az erdélyiek szemével nézve nemcsak a magára hagyást jelentette, indokoltan vagy indokolatlanul, hanem a szász és román egyetemi gondolat térnyerését is. A kolozsvári magyar egyetemnek már első periódusában igen nagy hatása volt az erdélyi szászokra és a románokra, tehát az egyetem a maga részéről bevált és híven teljesítette kötelességét, oldotta meg a maga feladatát. Mint állami egyetem azonban a román uralom alatt a román állam birtokába ment át és az állami jellegű magyar egyetemet állami jellegű román egyetem váltotta fel. Ezzel maga teremtette meg a jogi alapot ahhoz a restitutio in integrumhoz, amely Erdély északi részének és Kolozsvárnak 1940-ben történt visszacsatolásakor elkövetkezett: az erdélyi magyar egyetemnek helyreállításához. A szerkesztőt, ki az erdélyi egyetemi gondolat történetét írta meg, elismerés illeti meg kiváló munkájáért, éppen úgy munkatársait is, akik az erdélyi magyar tudományosság, az egyetemnek a román uralom alatti sorsa, száműzetése és helyreállítása nagy művét ismertették. Az Egyesült Államok világpolitikája. Irta: Lukács György. (Befejező közlemény.) Lényeges különbség van az atlantióceáni államokmány és a wilsoni programm között abban is, hogy az előbbiben nincs szó a népszövetségről vagy azt helyettesítő más intézményről, hacsak nem tekintjük ilyennek a 8. pontnak azt a határozatlan kifejezését, mely következőleg hangzik: „Addig is, míg az általános biztonság állandó és széleskörű rendszere be nem hozatik" stb. A népszövetség megemlítésének elmaradása lerontja azoknak az illúzióját, akik azt remélték, hogy Anglia esetleges győzelme lehetővé fogja tenni a népszövetség felélesztését. Amint említettük az atlantióceáni okmány szövegének hangja általában mérsékelt, de nem áll ez a Roosevelt és Churchill beszédeire. Az amerikai elnök szeptember 1-i beszéde különösen jellemző a nemzetközi viszonylatokban beállott új szokásokra. Noha az Unió akkor még nem volt háborúban Németországgal, az elnök semmivel sem használt mérsékeltebb hangot, mint Churchill. „Legyőzni Hitlert. — mondotta — ez az el-