Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1942 / 5. szám - A Magyar Revizió 1920-1941. (Történeti mü a revizió két évtizedéről) [könyvismertetés]
4 MAGYAR KÜLPOLITIKA érendő cél, és nem kell azokra hallgatni, akik kompromisszumról beszélnek." Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a háború csak a két háborús tábor egyikének teljes megsemmisítésével érhet véget! Más szempontból tekintve, az atlantióceáni államokmány nemzetközi jelentősége abban áll. hogy az Egyesült Államok és a Brit Birodalom növekvő szolidaritását, más szóval az angolszász szolidaritást juttatja kifejezésre. Már az első világháború szorosabban forrasztotta össze Nagybritanniát és dominiumait, egyben pedig közelebb hozta egymáshoz Nagybritanniát és az Egyesült Államokat. A jelenlegi világháború még jobban kihangsúlyozza ezt a kettős irányzatot. Kezdettől fogva a dominiumok blokkot alkottak az anyaországgal és jóváhagyták az atlantióceáni bullát is, amely Nagybritanniát összehozta az Egyesült Államokkal. Áugusztus 24-i beszédében Churchill, utalva Roosevelttel volt találkozására, a következő jelentős szavakat mondta: „Ez a találkozás fontos azon, most még csak részben mozgósított, de a mozgósítás állandó előhaladásában levő erők szempontjából, amelyek az emberi nem nagyobb részének rendelkezésére állanak: ezek a Brit Birodalom és az Egyesült Államok, amelyek az emberiség szerencséjére közös nyelvet beszélnek és egyformán gondolkoznak, legalább is hasonló koncepcióik vannak. A találkozás tehát szimbolikus jelentőségű volt. Olyan formában és módon, hogy azt a világ minden részében megértik, szimbolizálta azt a mélyreható egységet, amely lelkesíti és döntő pillanatokban irányítja az angolnyelvű népeket az egész világon." A wilsoni pontozatoknak eredetileg nemes szándéka kétségbevonhatatlan. A gyakorlatban azonban el kellett bukniok, mert elszigetelt szobatudóstól eredtek, aki nem ismerte az antant gondolatvilágát, s aki előtt rejtve voltak az antant titkos szerződései. Ebbe a gondolatvilágba és ezekbe a titkos szerződésekbe ütközött Wilson minden egyes békepontja, természetes tehát, hogy ezeknek a békefeltételeknek elbukás lett a sorsa. A Roosevelt—Churchill-féle pontozatok gyakorlati politikusoktól erednek, akik egyenes örökösei az első világháború antant mentalitásának. De azért mégis van közöttük különbség. Az első világháború antantja az egyenlőtlen elbánás elvét csak a gyakorlatban követte, míg elméletben nem ellenezte ideális feltételek felállítását, amelyeket persze a gyakorlatban sorra buktatott. A második világháború angolszász antantja az egyenlőtlen elbánás elvét már előre elméletben is felállítja, hirdetvén, hogy le kell fegyverezni azokat a nemzeteket, melyek háborúval fenyegetnek vagy fenyegethetnek. A fenyegetők alatt természetesen a hármas szövetséget értik. Amit tehát a régi antant csak leplezetten akart keresztülvinni, azt az angolszász antant már most nyiltan hirdeti: a vele szemben állóknak mindenkorra való lefegyverzését. Az egyoldalú önösség buktatta meg a régi antantot. Mennyivel inkább vár ugyanez a sors a mostani antantra, az angolszász antantra, mely előre megvaltja azt, hogy mily egyoldalúan és mily önösen fog eljárni győzelme esetében. A Magyar Revízió 1920—1941. — Történelmi mü a revízió két évtizedéről — A revízió története a magyar sors gyújtópontjában olyan fontos történeti folyamat, mint maga a honfoglalás, vagy a török uralom alól való felszabadulás: magában foglalja jelen és jövendő sorsunkat, gyermekeink és unokáink sorsát. Olyan korról beszél, melynek mindnyájan tanúi és szenvedői voltunk: a babiloni füzek melletti ének keserűsége és a szabadító zsoltár ujjongása egyaránt érzik rajta. Egyúttal pedig feltárja előttünk azt a tanulságot is. hogy mik azok a gondolatok, melyek az ember életét sorsdöntőén irányítják. A közelmúlt gondolkodása kissé félvállról vette az élet és művelődés történelmi részét. E gyakorlatias kor előtt, mely káprázatos eredményeket ért el anyagi téren, a történelem, mely minden népnél más és más, valami ingatagnak, bizonytalannak, esetlegesnek látszott a mindenütt egyforma matematika, fizika és géptan mellett. Ügy látszott, mintha az örök igazság s ezzel együtt a népek sorsa a természettudományok burkolatában jelent volna meg. E boldog és boldogságra törekvő kor azt hitte, valóban megtalálta a bölcsek kövét, s ezzel együtt jelenének és jövőjének biztosítását. Napjaink történelmi robogása megmutatta, hogy a közelmúlt reménysége füstöt-lobot vetett, megsemmisült. A számításokon alapuló tudományok fölé végzetünk, történetünk hatalmas íve borul. Életünket a történelmi végzet s nem az apróra kiszámítható részletek szabályozzák. A történelem törvénye és tanulsága nem csupán kötelező iskolai gyakorlat. Fellebbentése ez ama titoknak, mely az emberi, egyéni és nemzeti sorsot igazgatja. Minden igazság önmagáért is izgató és érdekes. De van-e érdekesebb és izgatóbb igazság, mint az a történelmi igazság, mely reánk és csak reánk vonatkozik. Igazság, melyet Isten egyedül a magyarok kedvéért teremtett. A magyar történelem a teremtés magyar titka. Történelmében minden nép Isten arca felé fordul. Történelmében minden nép Isten választott népe. Különösen érezheti ezt a magyarság a revízióval kapcsolatban. Az isteni végzés minden eleme eléje tárul itt a jeremiási sötét képektől a megváltás felmagasztosultságáig. A magyar revízió és magyar revízióban való hit volt azt a szárny, mely az anyagias, földhöztapadt gondolkodásból átlendített bennünket a magasabb, szellemibb gondolkodás rétegeibe. Hittük és láttuk a csodák létét és teljesülését. Sokan vannak, akik a magyarság szerepét szenvedőnek látják a revízió körül. Ezek tévednek. A revízió alapja, magja, legbensőbb lénvege a hit. Hogy revízió lehessen, annak alapja a meg nem rendülő hit. Hite annak, hogy a revízió és a magyarság fennmaradása egy és ugyanaz. A revízió mozgató és fenntartó ereje az a meggyőződés, hogy Isten nem engedheti Magyarország vesztét. A nemzetek történelme örökös csata, de nem