Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 4. szám - Magyar külpolitika

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM. 4. SZ. BUDAPEST 1942 Magyar külpolitika Az ország külpolitikáját mindig a végzet szabja meg. Ha a diplomácia hajlékonyságáról nevezetes, a külpolitikának az alapelvei változatlanok. Mikor a nemzet külpolitikájáról dönt, tulaj donképen élete feltételeihez igazítja magatartását. A külpolitika egyértelmű a nemzet helyzetének felismerésével, és e helyzet parancsolta magatartás elfogadásával. E helyzet ós magatartás megállapít tat van, felőle többé vita nem lőhet. Külpolitikában az igazan egységes es öntudatos nemzet nem tűrheti a visszavonást. A külpolitika csak egyetlen partot ismerhet el: az egész magyar nemzetet. , jjr . ü. |_,_ A sorsdöntő időben és küzdelemben a magyarság, jobban, mint valaha, felismerte hivatását és a magyar jellemből következően azonnal cselekedett is. E cselekvés a magyarság háborúja a bolsevizmus ellen. Valóban, minket nem elégített ki az a szerep, mellyel nagy szövetségeseinket háborúnk megkezdése előtt segítettük. Mi, a magyar nemzet vérmérsékletéhez illően, szívesen vontuk ki kardunkat. Ml nem akarunk csak kapni: adni is akarunk. Mi ott akarunk lenni azon a mezőn, ahol Európa jövendő sorsa eldől. A jövendő rend megalkotásánál mi is tényezők akarunk lenni, hogy továbbra is ott érezzük Európában a magyarság alkotó és fenntartó princípiumát. Mii nem akarunk egyszerűen lenni, egyszerű növényéletet élni. Azt akarjuk, hogy burópa együttesében hallassák a magyar szó, hatékony legyen a magyar kard és kar. Azt akarjuk hirdetni, hogy a magyarság nélkül nincsen élet, vagy ha van, az nem olyan, hogy férfinak érdemes lenne élni. Európának ma, mint ezer év óta mindig, szüksége van a magyarságra és a magyarság, kötelessége hívó szavát hallva, kétkedés nélkül, magárul értetődő elszántsággal megy a háborúba. — Ez a háború, — mondotta legutóbb Kállay Miklós miniszterelnök, — a mi háborúnk. Azért megyünk bele, hogy soha többé rólunk, nélkülünk ne határozhassanak, hogy jövendő sorsunk elintézésénél mi is ott legyünk. Ez a háború, igen sok tekintetben, a régi világháború és az utána következő békekötések korrektivuma, tehát: revíziós háború. Mint öntudatos vállalkozás, szem előtt tartja .nemcsak a háború vitelét, hanem célját is, az ország határainaik sértetlen megtartását. Magyarország éberen őrködik határain, melyeken — mint ugyancsak a miniszterelnök mondotta, — annyi katona áll, hogy mindig, bárki ellen meg tudja védeni. A magyar határ a magyar honvéd kezében van, egyezmények, döntések állapították meg azt, de a magyar honvéd fogja azt megtartani. A magyar honvéd hősiességének teljességéhez csatlakozik szorosan a magyar nemzet közvéleményének egységes külpolitikai állásfoglalása. A honvéd kardja nagy erő, de a katonának minden fegyverzeten és felszerelésen túl éreznie kéli, hogy hatalmas érzés sugallata alatt áll: az egész nemzet egységes akaratának sugallata és sugárzása alatt. Éreznie kell, hogy minden hang azt kiált já neki: előre. Éreznie keli, hogy minden s'ziív együtt dobog az övével. Ez az érzés a hadsereg, és egyúttal a nemzet leghatalmasabb ereje. Nincs gép, nincs szervezet, mely ezt pótolni tudná. Minden ember katona ebben a háborúban, akár a külső, akár a belső arcvonalra állította végzete. És minden ember egyúttal külpolitikus, a külpolitikus minden felelősségével Isten és a történelem előtt. # A gyermek, aki puskájával a harcost mímeli, az asszony, aki a katonáknak köt, ír, vagy rájuk gondol, a hivatalnok, aki a bevonultak családjának ügyeit szeretettel intézi, a íöldmíves, aki megmunkálja földjét, aki a gyárakban dolgozik: a magyar külpolitika s ezzel együtt a magyar sors hordozója. Legyünk egységesok, és legyünk hősiesek, mint katonáink is azok. E hősiességnek köszönhetjük, hogy számot teszünk a világban, hogy fenntarthattuk es telragyogtatnattuk függetlenségünké:, mely — jóban-iosszban — a magyarság legnagyobb Kincse. Sohasem naboztunK, sona sem rettegtünk, sohasem számoskodtunk, ha fennállásunkról es, ami ezzel egyértelmű, függetlenségünkről volt szo. Nem kérdeztük, mennyi az ellenség. A magyarság magatartása, mióta a magyar nemzet fennai'i, mindig ugyanaz volt, mindig egységes volt, az ma is és ilyen marad örökké, míg magyar él e földön, mely néki adatott.