Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1942 / 3. szám - Az Egyesült Államok világpolitikája
4 MAGYAR KÜLPOLITIKA lőbb volna Wilsonnak nem 14, hanem 27 pontjáról beszélni. A Wilson-féte pontozatok az enyészet sorsára jutottak. Azért tortént ez így, mert Wilson, mikor nyilatkozatait megtette, nem ismerte a szövetségesek között fennállott titkos szerződéseket, melyekben előre meg voltak állapítva a felosztandó területek és az új államhatárok. Szinte természetes tehát, hogy a nagy háború győztesei csak kifelé bókoltak Wilsonnak, egyébként pedig mindenáron arra törekedtek, hogy Wilson programmja, mely keresztezte az ő szándékaikat, feledésbe menjen, vagy pedig csak azért legyen említés téve a wilsoni pontokról, hogy azok nevetségbe fulladjanak. Inkább a legyőzöttek idézték sűrűen ezeket a pontozatokat, hivatkozva a bennük foglalt Ígéretekre, amelyek azonban — sajnos — nem lettek betartva. Mielőtt összehasonlítanók Wilson akkori programmját a Roosevelt—Churchill-féle mostani programmal, álljon itt mindenekelőtt a Wilsonféle programm ismertetése. Az Egyesült Államok kongresszusához 1918. január 8-án intézett elnöki üzenet 8 pontban formulázta meg az Egyesült Államok követelményeit. Ezek a programmpontok a következők: 1. A békemegegyezésnek és azok előkészítésének nyilvánossága, aminek következtében nem lesz többé semminemű titkos egyezség a nemzetek között, hanem a diplomácia mindig őszintén és nyíltan fog cselekedni. (A titkos diplomácia megszüntetése.) 2. A tengereken való hajózás korlátlan szabadsága békében és háborúban egyaránt, kivéve, ha a tengereknek egészben vagy részben való elzárását nemzetközi megegyezés rendeli el. (A tengerek szabadsága.) 3. Mindennemű gazdasági korlátozásnak a lehetőség szerint való mellőzése és egyforma kereskedelmi feltételeknek megállapítása a békére törekvő és annak fenntartására szövetkező valamennyi nemzetre. (A gazdasági élet szabadsága.) 4. A nemzeti fegyverkezések leszállítása arra a legkisebb mértékre, melyet a belső biztonság követel meg. 5. A gyarmatok visszakövetelésére vonatkozó igényeknek szabad megvitatás alapján, méltányos szellemben és teljes pártatlansággal való elintézése, szigorú szemmelartásával annak az elvnek, hogy a bennszülött lakosság érdekeit ugyanolyan súllyal kell mérlegelni, mint annak a kormánynak méltányos követeléseit, amelynek jogcíme van a szuverenitásra. 6. Az egész megszállott orosz terület kiürítése és az Oroszországra vonatkozó összes kérdések szabályozása, azzal a céllal, hogy Oroszországnak minden lehetőség megadassék arra, hogy függetlenül határozhasson saját politikai fejlődése és nemzeti szervezete tekintetében. Evégből szükséges, hogy Oroszország a nemzetek szabad szövetségében őszinte és jóakaratú fogadtatásra találjon. Az a bánásmód, amelyben a testvérnemzetek Oroszországot részesíteni fogják, próbaköve lesz jóakaratunknak és Oroszország szükségletei iránt való érzékünknek. 7. Belgium kiürítése és helyreállítása, szuverenitásának minden megszorítása nélkül. 8. Az egész francia terület felszabadítása és az elpúsztított vidékek helyreállítása. Azt a kárt, melyet Poroszország 1871-ben Franciaországnak Elzász-Lotharingia elszakításával okozott, s amely 50 évre megzavarta a világ békéjét, reparálni kell, hogy ezáltal a béke mindannyiunk érdekében újból biztosítva legyen. 9. Az olasz határok kiigazítása a nemzetiségi elv követelményeinek megfelelően. 10. Ausztria-Magyarország népcinek, melyeknek helyet akarunk biztosítani a nemzetek között, meg kell adni az autonóm fejlődés szabadságát és lehetőségét. 11. Romániát, Szerbiát és Montenegrót ki kell üríteni, a megszállott területeket helyre kell állítani. Szerbiának szabad és biztos utat kell adni a tengerhez. A különböző Balkán-államok egymáshoz való viszonyát barátságos tárgyalások útján kell szabályozni, figyelembe véve a történelmileg kifejlődött függőségi és nemzetiségi adottságokat. A különböző Balkán-államok javára nemzetközi biztosítékokat kell nyújtani politikai és gazdasági függetlenségük és területi sértetlenségük tekintetében. 12. A jelenlegi ottomán birodalom töröklakta részeinek szuverenitása és biztonsága megóvandó. Azonban a török uralom alatt álló többi nemzetiségeknek létjogát és teljesen szabad autonóm fejlődését biztosítani kell. A Dardanellákat pedig állandóan nyitva kell tartani és minden nemzet hajóinak és kereskedelmének ott való szabad közlekedését nemzetközileg kell biztosítani. 13. Független lengyel államot kell felállítani, amely a vitathatatlanul lengyel népességű területekre terjedjen ki, s amelynek szabad és biztos kijáratot kell nyújtani a tengerre. A lengyel állam politikai és gazdasági függetlensége és területi integritása nemzetközi megegyezés útján biztosítandó. 14. Meg kell szervezni a nemzetek egyetemes szövetségét, melynek feladata legyen úgy a nagy, mint a kis államoknak politikai függetlenségét és területi integritását kölcsönösen biztosítani. Wilson elnök 1918. július 4-én Mount Vernontban Washington sírjánál mondott beszédében további 4 pontban formulázta meg a tartós béke feltételeit. Ezek a következők: 1. El kell pusztítani minden önkényuralmat, amely önhatalmúlag megzavarhatja a világ békéjét. Ha az ilyen uralmat nem lehet teljesen elpusztítani, azt legalább is a tehetetlenségig le kell fokozni. 2. A területi, szuverenitási, gazdasági és politikai kérdéseket akkép kell szabályozni, hogy azt a közvetlenül érdekelt népesség szabad akaratából magáévá tehesse. Nem szabad az ilyen kérdéseket más nemzetek anyagi érdeke, befolyásuknak növelése, vagy hegemóniájuknak biztosítása szempontjából tenni rendezés tárgyává. 3. Szükséges, hogy az összes nemzetek egymáshoz való viszonyukban a becsületnek és a tiszteletnek ugyanazon szabályai által vezettessék magukat, amelyek a civilizált társadalom polgárai között egymáshoz való viszonylatukban irányadóak. Szükséges nevezetesen, hogy a nemzetek az ígéreteket és megegyezéseket kölcsönösen tiszteletben tartsák, összeesküvésektől és cselvetések-