Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 3. szám - A semlegesség mai helyzete és jövője. Második közlemény

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 tői kölcsönösen tartózkodjanak, önző célból egymásnak kárt ne okozzanak, hogy ilykép a jogok tiszteletbentartásán alapuló kölcsönös bizalom váljék uralkodóvá. 4. Szükség van olyan békeszervezetnek megteremtésére, amely biztosítsa azt, hogy a szabad nemzetek együttes hatalma megakadályozhasson minden jogellenes beavatkozást és amely oly kérdésekben, amelyek tekintetében a közvetlenül érdekelt népek önmaguk barátságosan nem tudnak megegyezésre jutni, igazságosságon alapuló nemzetközi megállapodásokat hozzon létre. A negyedik amerikai szabadság-kölcsön aláírásának bevezetése alkalmából Wilson elnök által 1918. évi szeptember 27-én mondott beszéd a következő 5 programmpontot tartalmazza: 1. Olyan igazságosságra van szükség, amely pártatlan, kizár minden kedvezményezést s nem ismer más szabályt, mint a különböző népek jogainak egyenlőségét. 2. A végleges rendezés alapjául nem fogadható el valamely nemzetnek vagy népcsoportnak oly különleges érdeke, amely összeegyeztethetetlen mindannyiunk közös érdekeivel. 3. A nemzetek szövetsége közös nagy családjában nincs helye különleges ligáknak és szövetségeknek. 4. Nincs helye a nemzetek szövetségében különleges és önző gazdasági kombinációknak sem, valamint gazdasági bojkottnak vagy a világpiacokról való kizárásnak sem, kivéve, ha a nemzetek szövetsége alkalmazza azt, mint büntető vagy fegyelmi rendszabályt. 5. Mindennemű nemzetközi szerződést vagy megegyezést egész terjedelmében a világ valamennyi nemzetének tudomására kell hozni. A különleges szövetségek, a gazdasági versengések és ellenségeskedések váltották ki a mi modern világunkban azokat a tervezgetéseket és szenvedélyeket, melyek világháborúra vezettek. Wilson programmja kétféle javaslatot tartalmazott: elég szabatos előírásokat azon konkrét kérdések tekintetében, amelyek békekötéskor felmerülnek (nevezetesen ilyen tartalmú a 14 pont); azután kevésbbé szabatos általános megállapításokat a nemzeteknek politikáját és egymáshoz való viszonyát illetőleg. Ennek a programmnak alapul kellett volna szolgálni a béke megkötésénél. Csakugyan, mikor a központi hatalmak békét kértek, azt ezen programúira való hivatkozással tették. így cselekedett a német kormány is, amidőn a béketárgyalásokat megelőző pourparlekat folytatott az amerikai kormánnyal, amely utóbbi látszólag az egész antant nevében járt el. Ezeknek a tárgyalásoknak befejezéseképpen Lansing amerikai államtitkár 1918 november 5-i jegyzékében kifejezést nyert, hogy a szövetkezett kormányok hajlandók a német kormánnyal békét kötni azon feltételek alapján, melyeket az elnöknek 1918 január 8-án a kongreszszushoz intézett izenete tartalmaz és azon elvek szerint, melyek az elnök későbbi kijelentéseiben foglaltatnak. Aziránt is megegyezés jött létre az Unió kormánya és a középeurópai hatalmak kormányai között, hogy ezen a programmon csak az alkalmazás egyes gyakorlati részletei tekintetében lehet módosítani. (Folytatjuk.) A semlegesség mai helyzete és jövője Irta: Dr. Polzovics Iván — Második közlemény — IV. A semlegesség — mint láttuk — a nem hadviselők és a hadviselők közötti viszonyban ezeknek ellentétes érdekeit kiegyenlítő és jogi keretek közé foglaló kompromisszumos megoldásként jelentkezik. Ennek folytán belőle mindkét félre, a semlegesre éppúgy, mint a hadviselők mindegyikére jogok és kötelességek származnak, amelyeket a századok folyamán — miként megelőzőleg éppen bemutattuk — a nemzetközi gyakorlat, utóbb pedig már egyes tételes nemzetközi megállapodások is összefoglaltak. Tekintettel arra, hogy a semlegesség a semleges és a hadviselők között megnyilvánuló relatív viszony, a benne jelentkező jogok és kötelességek egymást kiegészítők, azaz ami az egyik félre jog, az a másikra kötelesség és megfordítva. Ebből folyóan elégségesnek látszik, ha a semlegességből származó jogviszonyokat csak a semleges oldaláról világítjuk meg, mert hisz azoknak viszonos vonatkozása a hadviselőkre irányul. Ami legelőször is a semlegesség megnyíltát illeti, a semlegesség, mint a háború kisérő jelensége a dolog természetéből folyóan akkor veszi kezdetét, amikor más államok között háború tört ki, az állam pedig e háborún kívül marad. Abból a célból mármost, hogy a semlegességi jogviszony keletkezésének ez az időpontja közelebbről és minden kétséget kizáróan megállapítható legyen, az ellenségeskedések megkezdéséről szóló 1907. évi III. hágai egyezmény kimondja (2. cikk), hogy a hadviselő állam a hadiállapot megnyíltát harmadik államokkal közölni tartozik. A közlés beérkezte a semlegesség kezdetét is jelenti. A semlegesség megalapozása ennek folytán a semleges állam részéről semmilyen aktív lépést nem követel meg, mert a semlegesség a hadviselők aktív cselekvése (a háború megnyitása) és az ő passzív magatartása (a háborútól tartózkodása) következtében önműködően áll be. A félreértések elkerülése és a semlegesség hangsúlyozása céljából mégis gyakorta szoktak a nem hadviselő államok a háború kitörésekor u. n. semlegességi nyilatkozatokat kiadni, anélkül azonban, hogy erre kötelezve lennének, vagy ennek valami külön jogi jelentősége lenne. Ami a semlegesség megszűnését illeti, az már nemcsak azon az egy járulékos és legtermészetesebb módon történhetik, hogy maga a háború befejezést nyer, s így nem lévén háború, megszűnik a semlegesség is: hanem továbbmenőleg annak folytán is, hogy a semleges állam maga is beleké-