Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 2. szám - Benes és Hodzsa számkivetésben - Bulgária története. Ferrario olasz tábornok könyve [könyvismertetés]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Bulgária története Ferrario olasz tábornok könyve Ferrario tábornok neve, aki a balkáni problémák kitűnő ismerője — még a soproni népsza vazás idejéből népszerű Magyarországon. Ö volt az, aki a „citta fedelissima" népakaratának megnyilvánulásakor a nemzetközi katonai ellenőrző bizottságnak és így magának a népszavazásnak volt a vezetője. A nagyműveltségű és nagytudású, magasrangú olasz katona a magyar problémával tudományosan is foglalkozott, több mint másfél évtizede jelent meg „Itália ed Ungheria" című könyve, amely a két baráti ország történelmi és kulturális kapcsolatait, valamint politikai törekvéseit illusztrálta. Azóta is lelkes barátunknak mutatkozott mindig és mindenben Carlo Antonio Ferrario tábornak, akinek több tudományos, politikai munkája jelent meg. A Palazzo Chigi-hez közelálló Olasz Külügyi Intézet („Istituto per gli Studi di Politica Internazionale") is közölte pár év előtt a Balkán problémáival foglalkozó nagyérdekességű művét, „Vicende e problemi della penisola Balcanica", most pedig a „Bulgária története" c. könyvéről számolhatunk be („Storia dei Bulgari"), amely ugyancsak az Olasz Külügyi Intézet kiadásában jelent meg. Ez a nagy és alapos felkészültséggel írott kitűnő könyv nemcsak a szerző személyénél, de magánál a munka tárgyánál fogva is közelről érdekel bennünket. Különösen érdekel pedig ezekben a történelmi időkben, amikor a két testvérnép, bolgár és magyar, megszabadulva, a párizskörnyéki igazságtalan békék bilincseitől, újra közelebb kerülhettek egymáshoz nemcsak lelkileg, hanem földrajzilag is, hogy a jövőben együtt védjék meg, harcokban edzett kardjukkal, Európa e sokat szenvedett részének nyugalmát. Ferrario tábornok maga is nemcsak elismeri, de hangsúlyozza, hogy Európa e vidékén Magyarország és Bulgária hivatottak arra, hogy a békét fenntartsák: az egyik a Duna völgyében, a másik a Balkánon. Ezt igazolja a két ország történelmi és politikai múltja egyaránt. Az olasz történettudós állításait mindenben adatokkal is bizonyítja. Előadásmódja eleven és élvezetes, a könyv első soraitól kezdve az utolsóig, amint elmondja a bolgár nép történetét, akik a magyarokat megelőzve hagyták el a turáni őshazát, hogy a Dunatorkolat vidékén pihenjenek meg és onnan aztán a honalapító Asparuk vezetésével már a mai hazájukban jelenjenek meg. A bolgárok két évszázaddal megelőzték az új honfoglalásban Árpádot. A bolgárok őstörténetét és a magyar honfoglalást felidézve, Ferrario rögtön hangsúlyozza, hogy Magyarország nem balkáni állam és ha meg is jelent olykor a Duna-Dráva vonaltól délre is, mint pl. Nándorfehérvár védelménél, azt Szerbia hozzájárulásával sőt, meghívására tette, közös és nagy európai célok érdekében. A bolgárok történetével szinte párhuzamosan vázolta fel Ferrario tábornok a magyar história fontosabb eseményeit, amivel szintén érzékeltetni óhajtja, hogy a két testvérnép történetét és sorsát mennyi láthatatlan szál és kapcsolat fűzi egybe, habár a bolgárok kimondottan szláv népnek vallják is magukat az első pillanattól, hogy nemzeti államot alapítottak és a Balkán sorsában szerepet kaptak. Ez az olasz könyv, amely belévilágít a bolgár nép lelkébe, éppenúgy mint politikai törekvéseibe, mindenképpen igyekszik megőrizni tárgyilagosságát, még akkor is, amidőn a bolgárok hősi harcairól és diadalairól ad képet, majd amikor a török uralom alatt sínylődő Bulgária évszázados szenvedéseit mondja el, hogy aztán az új, nemzeti bolgár állam feltámadását méltassa. Drámai erejű és tanulságos az a fejezet, Battenbcrg Sándor fejedelemségét mondja el, majd Kóburg Ferdinánd uralkodását, aki még a balkáni háborúk előtt felvette a „minden bolgárok cárja" címet és több mint harminc esztendeig ült a bolgár trónon, hogy a világháborút követő bolgár összeomlás után helyét fiának, Borisnak adja át. A Balkán-háborúk mozgató erejét és eredményeit megvilágítja. A legújabb történelmi tapasztalatok mindenképpen igazolják Ferrario tábornok könyvének minden egyes fejezetét és különösen tanulságosak a magyar és bolgár revízióról, a kisantantról és a Balkán-szövetségről szóló megállapításai, amelyek — akárcsak az egész munka — a történelmi éleslátásról, elfogulatlan ítéletről és meggyőző előadásról tanúskodtak. Benes és Hodzsa számkivetésben Irta : Dr. Sármándi Sándor A volt csehszlovák állam két vezetőembere a közelmúltban egymással újra szembeszállt. Hodzsa elküldte Amerikába rádióbeszédének hiteles szövegét, mert Benest annak meghamisításával vádolta. A Benes—Hodzsa ellentét nem újdonság azok számára, akik a volt csehszlovák állam politikai életét annak idején figyelemmel kisérték. Most azonban látják, azt is, hogy e két ellentétes lelkületű embert még az emigráció sem hangolta össze. Nekünk magyaroknak, természetesen, ettől függetlenül figyelnünk kell a Benes-propagandát, ne mázért, mintha túlságos jelentőséget tulajdonítanánk neki, a tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy helytelen eljárás a legjelentéktelenebb ellenséges propagandát is hallgatagon tűrni, mert ezt esetleg később úgy lehet beállítani, mintha a vádolt fel nem tudott volna az ellenséges állításokra válaszolni. Benes propagandája már évtizedekre tekint vissza, nem lehet tehát az utolsó esztendők aknamunkáját vizsgálni, ha nem tekintünk vissza ennek eredetére. A Benes-féle politikának lényegében véve három fejezete van: egyik a csehszlovák állam eredete előtti időre nyúlik vissza, másik „Csehszlovákia'* fennállása idejére esik, a harmadik pedig ennek megszűnése utánra. A legelsőnek csíráját tulajdonképpen a pánszláv mozgalmakban kell keresni. Nem Benes, nem .Masaryk volt a pánszlávizmus megalapítója, de ők voltak azok, akik az elmúlt világháború alatt a már többfelé gyökeret vert pánszlávizmust úgy