Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 12. szám - Az ezeréves Magyarország Európa történetében

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA biztosíthatja a békét, ha ugyanakkor a szerves élet törvényeit figyelmen kívül hagyjuk. Nem feladatunk, hogy a nemzeti és nemzetközi élet törvényszerűségébe belemélyedjünk, elég, ha a fenti elvet megállapítjuk és még néhány szemponttal kiegészítjük, amely ebből ugyancsak logikusan következik, A második elv, amelyet bármilyen középeurópai megoldásnál figyelembe kell venni, a középeurópai népek kultúrfeladata. A középeurópai államok a keresztény nyugati kultúra és a nyugati politikai életformák előretolt bástyái. Itt azután megtörik az egyenletes fejlődés, ezért Európának ez a része állandóan ki van téve annak a veszélynek, hogy elveszti kulitúrhivatását, hogy számára idegen eszmeáramlatok hatósugarába jut és ezzel végelemzésben veszélyeztetve lesz maga a nyugati kultúra és a nyugati politikai életforma. Mert hiszen ha ez az előretolt bástya elesik, mi biztosítja a mögötte élő népeket, hogy nem esnek ők is ál dozatul a keletről betörő szellemi áramlatoknak és politikai életformáknak? Igaz, hogy azok, akik ma a túloldalon közép-európai terveket kovácsolnak, nem akarják ezt a területet a nyugati civilizációból tudatosan kiszakítani, ez a jámbor szándék egymagában azonban nem elegendő a cél biztosításához. A középeurópai országokat egyenesen fel kell vértezni a keleti befolyás ellen, aminek viszont elemi feltétele, hogy a Keletnek sem reményt sem konkrét lehetőséget ne nyújtsanak arra, hogy Közép-Európában befolyását érvényesítse. Ha azt akarjuk, hogy Közép-Európa változatlanul a Nyugat bástyája maradjon, akkor annak keleti határán é'es vonalat kell húzni. Ami pedig ebből a kettőből következik, azt mint harmadik elvet akarjuk leszögezni: a középeurópai népek és a létesítendő közép-európai egység öncélúsága. Nem szándékunk ezzel azt mondani, hogy az új Közép-Európa majd csak befelé tekintsen, fordítson hátat a világnak, kapcsolódjék ki annak minden ügyéből és éje saját külön életét. Ezt nem kívánhatjuk, egyrészt mert lehetetlenség volna, másrészt mert ellentmondana a középeurópai vagy bármilyen más nemzetközi együttműködésnek. Közép-Európa élete csak a világ töb bi részének életével biztosítható- Közép-Európa békéje pedig el sem gondolható egy megbékélt világ nélkül. Ahol annyi ellentétes erő érvényesül mint a földnek ezen a területén, ott békéről nem lehet álmodni, ha ugyanakkor a föld többi része örökös harcban áll. A világ békéje előfeltétele Közép-Európa belső békéjének. Közép-európai öncélúság alatt azt értjük, hogy Közép-Európát ne állítsák számára idegen politikai érdekek, és célok szolgálatába. Ha hivatása is lesz, hogy bizonyos politikai érdekeket és célokat szolgáljon, ezeknek összhangban kell állaniok a saját egyéni életérdekeivel Az egyes népek öncéluságát sem értelmezzük úgy, hogy az elfordulást jelentene a közös élettérben élő népektől vagy éppen az egész világtól. Mindössze annyit jelent ez, hogy ezek a népek a közép-európai egységen belül élhessék az ő egyéni életüket, élhessék történelmi létük törvényszerűségeinek megfelelelően és ne kényszerítessenek egy számukra idegen élctrendszerbe. Erre azért van szükség, mert egyébként ezek a népek megszűnnének a közép-európai egység aktív tényezői lenni és feladatukat kifelé nem tudnák eredményesen megoldani. A bárhonnan jövő unilormizálás megbénítja a nemzeti erőket és az ilyen népek a mindenkori hatalmasabb befolyásnak hódolnak be. Olyan Közép-Európa, amelyben meg szűnik a népek nemzeti öncélúsága, csak muló célszerűségi intézmény marad minden komoly ellenállóképesség és erőkifejtés nélkül. Már pedig nem ez lehet a célja az egységes Közép-Európa létesítésének. De nem is fontos, hogy a részletekbe merüljünk, mert hiszen nem tudjuk, milyen közép-európai tervek képezik majd komoly megfontolás tárgyát. Ezt a három,elvet, azonban, amelyet itt öszszefoglaltunk, minden körülmények között érvényesíteni kell, mert, ezek egyben teljesen megfelelnek a magyar érdekeknek is. Ha sikerül ezeket diadalra juttatni, Magyarországnak nemcsak hogy nem lesz mitől tartania a jövőben, hanem jogos nemzeti törekvéseinek kielégítését is bizton remélhetiAz ezeréves Magyarország Európa történetében. Irta: Lukács György. v. b. t. t. nyug. miniszter. A történelmi alkotmány. A magyar alkotmány nem fejedelmi kegv ajándéka, nem is elméleti tudósok kieszelt műve, nem is egységes, irott törvény, hanem a politikai élet folytonos fejlődésének eredménye, azaz történelmi alkotmány, melynek alapelvei és intézményei messze a múltba nyúlnak vissza. A magyar alkotmányt nem lehet besorozni azon európai alkotmányok közé sem, melyekről általában megállapítják, hogy az angol alkotmány közvetlen vagy közvetett utánzatai. Párhuzamos fejlődés az angol alkotmánnyal, de teljesen önálló. A magyar alkotmány sajátszerű fejlődésnek, a 'magyar géniusznak terméke. Az igazi történelmi alkotmánynak éppen az a jeilegzete« alapvonása, hogv azt a néplélek termi. A magyar alkotmánv az országos szokásjogon és számos törvényen alapszik. Nincs külön alkotmánvtörvénv. mely mindent magában foglalna. A magyar alkotmánv történelmi fejlődésének kimagasló jellemvonása az, hogy kezdettől fogva a közjogi felfogás vált az alkotmánv tengelyévé. A magyarok már akkor is közhatalmi szervezettel birtak, miícor még pogányok voltak. A magyar államnak ez az ősi szervezete nem ismerte a hatalmak elkülönítését. Az ősi nemzetgyűlés hadi, igazgatási, törvénykezési, szabályalkotási felségjogokat gyakorolt. Az ősi nemzetgvűlésen tanácskoztak, törvénykeztek, döntöttek a béke és a háború kérdésében, választották a nagytúrákat, a fejedelmet, majd a királyságra való áttérés után a királyt. Egyszóval, eredetileg minden hatalom a nemzetnél volt. Később a nemzet a választással és koronázással ruházta át a királyra a királvi hatalomhoz fűzött jogokat. Szent István király hatalmas érzék-