Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 12. szám - Az ezeréves Magyarország Európa történetében

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 kel ismerte fel a ma-ivar nemzet Kelet felé irányuló hivatásszerű küldetését, midőn nagy bölcseseggel már ezer évvel ezelőtt a nyugati keresztény civilizációhoz csatlakozott, ezzel országát a nyugati civilizácónaik hordozójává tette a Dunavölüvében és a Kelet határán, s Magyarország mindenkorra részesévé vált a Nyugat szellemi mozgalmainak. Alkotmányában azonban nem követte Magyarország a nyugati ál'amoknak azt az irányzatát, melyben a közhatalmi gondolat helyett a magánjogi gondolat emelkedett érvényre a főhatalom szervezésében. Mihelyt jelei mutatkoztak annak, hogy a magyar -királyságba kezdett beszivárogni a nyugati államok magánjogi felfogása, a magyar mentalitás azonnal erőteljesen visszaszorította ennek kezdődő terjeszkedését. Az Arany Bulin. Élénk bizonyíték erre az Arany Bulla, melyben az őseredeti közjogi felfogáshoz és Szent István intézményeihez való erőteljes ragaszkodás, azokhoz való határozott visszatérés nyilvánult meg. Az angol Magna Charta (1215) mindössze pár évvel idősebb a magyar Arany Bullánál (1222), de a két alkotmány levél lényegeseri különböző tartalommal bir. Az Arany Bulla nem a királyi hatalom korlátozását állítja előtérbe, mint az angol Magna Charta, hanem aziránt rendelkezik, hogy a közhivatalokat nem szabad halmozni és örökletessé tenni, hogy a királyi jövedelmeket nem szabad bérbeadni, s hogy csak közérdekű szolgálatokért szabad királyi adományokat juttatni. Az Arany Bulla nem joglemondást kíván a királytól, hanem azt, hogv a jogok korlátait tartsa meg és jogait közhivatali szervezet útján gyakorolja. Az Arany Bulla útját vágta annak, hogy a magyarok a hűbérál am gondolatkörébe evezzenek be. Az Arany Bullát méltán tekinthetjük annak az erőnek, mely biztosította a közjogi természetű ősi magyar alkotmányfejlődés következetességét és jogfolytonosságát. A Szent Korona. Mikor Európa más államaiban a magán jogias, patrimoniális és feudális eszmekörben mozgott az állami főhatalmi szervezet és ennek egész berendezése, Magyarországon az a közjogias felfogás uralkodott, mely a magyar Szent Korona tanában egyesítette a király és a nemzet főha talmi körét. Eszerint az állami főhatalomnak nem az uralkodó az alanya, hanem maga az állam, azaz az ura'kodó és a nemzet együtt. Jelképe ennek az egységnek a Szent István koronája. Hz a magyar népiélekből fakadó közjogi felfogás azt hirdeti, hogy a két té nyező együtt gyakorolja a Szent Koronát megillető főhatalmat. Tévedés azt hinni, hogy a Szent Korona magyar e'méletc talán a nagy magyar törvén ygyüjtő, Verbőczy István találmánya. Verbőczy „Nemes Magyarország szokásjogának hármas könyve" (Tripartitum corpus juris consuetudinarii inelyti regni Hungáriáé) című híres munkájában (1514) csak összeírta az élő jogot, ennek keretében a már a XIV., de főleg a XV. században teljes kifejlődést nyert magyar közjogi elméletet, nevezetesen pedig a Szent Korona tanát. Ebben a tanban az a vezérlő tétel érvényesül, hogy a király és a nemzet a Szent Korona jogán gyakorolják hatalmukat. Ennek a magyar népi-élekből fakadó főhatalmi felfogásnak tulajdonítható, hogy még a hűbériség uralkodó korában is a magyar államhata'om közhatalom maradt. Az ország területe nem a királyé volt, hanem a Szent Koronáé. A Szent Koronáé volt tehát a föld főtulajdonjoga is. A király, mint a Szent Korona feje, nem önhatalmából, hanem a Szent Korona jogán adományozhatta egyeseknek öröklési joggal hazafiúi érdemeik jutalmául az ország területének egyes részeit. Aki a Szent Korona jogán ingatlan birtokot szerzett, az nemes lett, azaz — közjogi nyelven szólva. — a Szent Korona tagjává vált. A nemesi birtok magvaszakadás esetén visszaszállott a Szent Koronára. Fölvethető a kérdés, hogy a rendi alkotmánynyal szakító 1848-i a'kotimányreform után is érvényben van-e a Szent Korona tana? Erre a kérdésre nincs más válasz, mint az, hogy igenis érvényben van, mert, ha a Szent Korona fő földesurasága és a nemesi bi.rtokjog megszűnt is. az 1848-i törvények szerint a Szent Korona tagsága most már kiterjed a honpolgárok összegségére. A „Szent Korona területe" vagv a „Szent Korona országai" elnevezés ma is változatlanul fennáll. Ez alatt az elnevezés alatt a magvar közjog azokat az országokat és területeket érti, melyek a Szent Korona területállományának épségét teszik. Ily értelemben a Szent Korona az államterület egységének megjelölésére szolgál. A Szent Korona nagy köziogi jelentősérfe mellett igen természetes, hogy a Szent Korona kiemelkedik a puszta szimbólumok köréből, annyira, hogv a magyar köziog a koronázás érvényességi kellékének tekinti, hogv a mindenkori király a II. Szi'Vészter pápa által Szent István királynak küldött koronával és csakis ezzel koronáztassák mpg. Hogv mily jelentőséget tulajdonítanak a magyarok a Szent Koronának, azt világosan bizonvítiák a Szent Korona őrzését szolgáló intézmények. Nemcsak külön katonai csapattest, a koronaőrség, teljesíti a rendes őrző szolgálatot, hanem az országgyűlés által választott, magas közjogi méltóságot képviselő két koronaőrnek felürt\e!etc is rendszeresítve van. A két koronaőr méltóságára az országgyűlés kirá'yi kijelölés alapján e<Jy katholikus és egy protestáns főurat választ (1608. évi 5. te.), megválasztásukat, eskütételüket, felmentésükéi törvénybe iktatják. A király. Az alkotmányos fejlődés kezdetén, a királyiság első századaiban a király nagyobb részben vett részt az államhatalom gyakorlásában, mint a nemzet. Semmi két-ég, hogv a király a törvényhozás jogát királvi rende'et formájában sokáig egyedül gyakorolta. De ezt a jogot is a nemzet ruházta a Királyra. A magvar közjog nem ismeri azt a patrimoniális felfogást, hogy az államhatalom teljessége a királyé. A király nem tulajdonosa az államhatalomnak, mert az ál'ambatailom alanya a Szent Korona. A koronát viselő király, mint a Szent Korona feje, csak birtokosa az államhatalomnak. De ez a birtoklás sem a király saját különálló jogán a apszik, hanem a Szent Korona jogán. A királyi jogkör teljességét cs:'.k a koronázással nyeri el a király. A'koronázás előtt nincs a ki-