Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 9. szám - Ukrajna és a Fekete-tenger

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA teljes önkormányzatot követelték. Különösen nagy agitációt fejtett ki a kongresszusi párt, melynek vezetője Gtiandi, India határain túl is ismert bölcselő és szent ember. Az ő irányítása mellett sorra indítják a különféle polgári engedetlenségi mozgalmakat. Ghandit többízben letartóztatják, de többször sikerül vele megegyezést létesíteni. Így 1931-ben részt vesz a londoni kerekasztal konferencián, hol India jövőjét részletesen letárgyalták. E konferencia következménye volt az 1935, évi India Act. Ez a törvény már céliává tűzte a federális kormányzat megalakítását. Valóban, tekintve India óriási néprajzi, földrajzi, vallási kii iönbségeit, felelős kormányzat csak federális alapon képzelhető el, különösen akkor, ha bennszülött államokat is be kívánják vonni India egységébe. Az 1935. évi indiai törvény felosztotta Brit Indiát 11 kormányzói tartományra és 5 olyan tartományra, mely közvetlenül az alkirály ellenőrzése alatt áll. A kormányzói tartományokban bevezette a felelős parlamenti kormányzatot, bár a kisebbségek védelmére több tartományban ú. n. fenntartott területet kellett létesíteni, mely a tartományi kormányzó közvetlen felügvelete alatt áll. A tartományi törvényhozó testületeket közvetlenül választják, a tartományi kormányok ennek a testületnek felelnek. A szövetségi (központi) kormányzat az 1935. évi törvény szerint csak részben vált felelős kormányzattá, az alkirály tehát bizonyos fontos ügyekben továbbra is teljhatalmú ura maradt India kormányzatának és ily módon ez a törvény a dominiumi alkotmányt, amelyet Indiának kilátásba helyeztek, még nem adta meg Ennélfogva a kongresszusi párt nem fogadta e! ezt a megoldást, még ideiglenes megoldás gyanánt sem és ezért a 11 tartomány közül 6-ban a felelős kormányzat életbe nem léphetett. Magát a federációt sem sikerült életbe léptetni, mert egyik fejedelem sem csatlakozott és mert a kongresszusi párt erős agitációt fejtett ki az ellen, hogy a fejedelmek kiküldöttjei együtt ülésezzenek a választott képviselőkkel. A különböző érdekek és törekvések ismertetése India politikai életében e tanulmány kereteit messze túlhaladja. Elég legyen arra utalni, hogy habár a kongresszusi párt a legjobban megszervezett és legnagyobb párt, mégis inkább csak a hindu elem egy részét foglalja magába, míg a mohamedánok többsége külön pártba, a mohamedán ligába tömörülnek. Ez a mohamedán párt félti vallás testvéreit a hinduk majorizálásától, tehát ellenzi a minden feltétel nélküli önkormányzatot, ideálja nem az indiai federáció, hanem a külön mohamedán India, amit újabban Pakistan néven emlegetnek. Ez utóbbi persze csak nagyon nchezesen volna megvalósítható, mert hiszen India mohamedán jai csak a szélső északnyugaton élnek egy tömbben, egyébként elszórva az egész félszigeten és csak északkeleten képeznek egy többségű erős tömböt. A mohamedán párton kívül van számos más párt, így a liberális párt, mely angolbarát politikát követ, az elnyomott osztályok (páriák) érdekképviselete, a Sikh-néptörzs szervezete, stb. A mostani háború elején ismét elhangzott, most már minden időhatározás nélkül, az az ígéret, hogy a háború után India dominiumi alkotmányt kap, vagyis ugyanazt az önállóságot, mint pl. Kanada, Ausztrália vagy Uj-Zéland. De a kongresszusi párt ezzel nem elégedett meg. Az elmúlt év decemberében a kitört keletázsiai háború újabb fordulatot adott a kérdésnek. Az azóta bekövetkezett események eléggé ismeretesek. Február végén az angol kormány nyilatkozatot tett. hogy India kérdését újabb vizsgálat tárgyává tette és Sir Stafford Cripps minisztert Indiába küldte hogy az indiai pártokat az új tervnek megnyerje Március 11-én közzétették a tervet, mely szerint India mindjárt az ellenségeskedések befejezése után megkapja a dominiumi státust, egyenrangú tagja lesz a birodalomnak és még az elszakadás jo gát is megadják neki. De az indiai alkotmányt rögtönözni nem lehet, ezért az ellenségeskedések megszűnése után összeül egy alkotmányozó testület és ez készíti el az új alkotmányt. Ha az egyes tartományok kívül kívánnak maradni, úgy őket külön illeti meg a dominiumi státus. De a kongresszusi párt nem fogadta el ezt a tervet, a kormánvzatnak azonnali átadását követelte és ezen megbukott Cripps kiküldetése. Ezután a kongreszszusi párt a teljes függetlenség mellett foglalt állást, követelte az angolok távozását, bár ugyanakkor hangoztatta, hogy továbbra is kitart a szövetséges nemzetek mellett. Ezt követte a kongresszusi párt vezetőségének, Ghandinak is letartóztatása, majd tüntetések és összetűzések a rendőrséggel és katonasággal. India lakossága a világ lakosságának egyötödét teszi ki és így nem lehet közömbös az egész világra, hogy mi lesz India jövője. Természete-, hogy a most folyó háború bír legnagyobb jelentőséggel e kérdés tekintetében is és ezért választ adni erre, megnyugvással nem is lehet. Mindenesetre megállapítható azonban, hogy India önállóságának problémája, akár mint független államot kívánjuk majd tekinteni, akár pedig mint önkor mányzattal biró gyakorlatilag független dominiumra, olyan, hogy azt csak az érdekelt pártok, osztályok, vallások és népek legnagyobb fokú mér séklete és kölcsönös engedékenysége mellett lehet megoldani úgy, hogy India továbbra is egységes maradjon. Remélhető, hogy az indiai kultúra hatása és minden célszerűségi szempont diadalmaskodik a széthúzáson és ebben az esetben ez az ország óriási népességével, természeti kincseivel és kontinentális kiterjedésével igen nagy jövő fejlődés elé nézhet. (Vége.) Ukrajna és a Fekete-tenger. Irta: Dr. Kertész János. A most folyó háborúnak kezdettől fogva eg\ ik legjelentősebb területe Ukrajna. Most a háború harmadik esztendeje után ismét előtérbe került az ukrán terület, még pedig az a része, mely a Kauká zusig terjed s mely elér a Fekete-tengerig. Az Ukrajna néven ismert terület kiterjedése oly nagy, hogy egyetlen európai államé sem múlja fölül, kivéve Oroszországot. Az ukrajnai terület az európai síkföld déli részét teszi, délen elnyúlik a Kárpátokig, a Jaila hegységig és a Kaukázusig, valamint a Fekete tenger partjáig a Dunadeltától a Kubán folyó torkolatáig. Északon a határát a Poiiszje nagy erdei 'mocsarai jelzik a Dneper mindkét partján. Gazdag földjén oly nép lakik,