Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 9. szám - Európa és a magyar élettér

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA több gazdasági tájegységre vagy ha úgy tetszik élettérre bomlik. Ezek az életterek szükségképpen kiegészítik egymást de egyik a másiknak nem szol­gai függvénye. A középhatalommá növekedett 15 milliós Ma­gyarország gazdasági súlyával egyik igen jelentős tényezője egész Európának. Ez a jelentőség csak akkor domborodik ki igazán, ha országunkat eb­ben a délkeleteurópai gazdasági egységben vizs­gáljuk. Letagadhatatlan tény az, hogy a megnagyob­bodott ország minden téren Délkeleteurópa Né­zető országa. Népessége legnagyobb, kultúrája legmagasabb és ami a legfontosabb, ipara a legfej­lettebb. Kétségtelen az, hogy mezőgazdasági or­szág vagyunk és iparunk nem mérhető össze a nyugateurópai országok iparával; viszont, ha egészségesen rendezzük a jövő Európáját, úgy iparunk odáig fejlődhet és fejlődik is — hogy Délkeleteurópának, ipari szempontból, ha nem is Németországa, de Franciaországa lehetünk. (Azért említjük Franciaországot, mert az nagy ipara mel­lett mezőgazdasági ország is.) A magyar élettér vizsgálata szempontjából elengedhetetlen a magyar ipar állapotát és külö­nösképpen fejlődését megvizsgálni. A magyar ipar fejlődése nemcsak magvar érdek, de általános délkeleteurópai érdek is. Ha ezen a földrészen csak agrár országok vannak, úgy a gazdasági élet vas törvénye szerint ezek a mezőgazdasági orszá­gok ki lesznek szolgáltatva a gazdagabb, a kultú­ráltabb és hatalmasabb ipari országoknak. A múlt­ban a történelem folyamán mindig az ipari orszá­gok oldalán volt a hatalom és a jólét. A délkelet­európai gazdasági egységnek létérdeke egy iparos ország, mert ellenkező esetben nem élettere lesz a nyugati iparos államoknak, hanem gyarmata. Egy ország ipari országgá való fejlődésének lehetőségét elsősorban annak földjén található nyersanyagok tömege határozza meg. Legalább is így volt a múltban. Viszont a jövőben a közleke­dési eszközök rohamos fejlődése úgy fogja meg­változtatni ezt a fönti igazságot, hogy e<>v ország ipari fejlődését legfőképpen a földjét lakó ember­anyag iparra termetíségétől függ, ha pedig ez így van, akkor nincs mitől tartanunk, mert nemcsak földünkön és földünkön található nyersanyagokat leszünk képesek ipari produktumokká átváltoz­tatni, hanem Délkcleteurópában található nvers­anyagok nagyrészének is feldolgozói lehetünk. Hogy a magyar különösen alkalmas az iparra, azt bizonyítják egyes kifejlett iprágak produktumai, melyek a jóval kedvezőtlenebb körülmények kö­zött is nemcsak versenyképesek a külföldi iparok­kal textil, bőripar, de gyakran minőséüükke' verik a nagyipari országok termékeit (pl. izzólámpa). A fajta iparra termettségét bizonvítják még a kül­földre vetődött magyar munkások tömegei is. Ami­kor az idehaza még gyakran földmunkás magva­rok külföldre jutottak és fejlődésüket semmiféle kötöttség nem akadályozta, kiváló iparosokká vál­tak. Például a Franciaországban dolgozó mintegy 30.000 magyar munkás jóval nagyobb megbecsü­lésnek örvendett a háború előtt, mint a német, a belga, vagy a svájci munkás társai, nem is be­szélve a szerb, a lengyel, az olasz vagy a román munkásokról. Annyira, hogy a gazdasági válság idején ezrével bocsátották el Franciaországban az idegeneket, a magyarok mindig legutoljára vesz­tették el munkájukat. Erről sok száz munkavezető és gyárigazgató levele tanúskodik a párizsi Ma­gyar Ház irattárában. Ugyanez áll a belgiumi, sőt amerikai magyar munkásokra is. Ha elfogadjuk azt, hogy Délkeleteurópa a maga különleges termelési viszonyaival, valamint geopolitikai helyzetével többé-kevésbbé zárt egy­ség, akkor nem különösen szükséges annak a bizo­nyítása, hogy ebben a térben mi vagyunk a leg­fejlettebb ipari ország. Ha csak egy pillantást ve­tünk az 1939 évi külkereskedelmi adatokra, úgv abban azt láthatjuk, hogy a délkeleteurópai orszá­gokból főképpen nyersterményeket hoztunk be és ipari terményeket szállítottunk oda. Azt is mond­hatnám, hogy ipari termékeket délkeleteurópai ál­lamokból alig hoztunk be. Ami országunk ipari fejlődését illeti, arra elég világosan mutat a külkereskedelmi forgalom sta­tisztikái;! Itt is a nverstermekok behozatala állan­dóan csökkent s inari kivitelünk állandóim nőtt. Ez azt bizonyítja, hogy eüyre több külföldről ho­zott nyersanyagot dolgoztunk át országunkban inari termékké. Az ipari behozatal terén is állan­dóan csökken a behozatal, mert az orszáü szüksé­ges ipartermékeit mindig nagvobb mértékben ál­lítja elő. Gyáripari termelés közgazdasági jelentőségé­nek emelkedését főleg a gyárinarban megé'hetést találó munkások számának állandó növekedése mutatja. Az 1921—1939. időközben 198.000 mun­kást szívott fel a magyar gváripar. A gyáriparban megélhetést találó munkások növekedéséről álljon itt az alábbi kimutatás: 1921-ben 136.808, 1923-ban 197.427, 1925-ben 191.760, 1927-ben 227.682, 1929-ben 237.290. 1931­ben 191.965, 1933-ban 179.386, ]Q34-ben 199.273, 1935-ben 219.242, 1936-ban 251.155, 1937-ben 276.500, 1938-ban 289.913. 1939-ben 334.000. Tehát az 1921-es mélypontról, amikor 136.808 munkást foglalkoztatott a magvar gyáripar. 1939-ig ez a szám 334.000-re emelkedett. Természetesen az 1931—33-as évek erősen éreztetik munkáslét­számunkban a világgazdasági krizis hatását. Az­óta viszont annyira emelkedett a magyar munkás­létszám, hogy a gazdasági prosperitás csúcspont­ján foglalkoztatott munkáslétszámot már 1936-ban meghaladta és azóta is rohamosan gyarapszik. Ha viszont számot vetünk országunk utóbbi időben történt gyarapodásával, akkor meg kell jegyez­nünk, hogy a Felvidékkel, Erdéllyel és Bácskával gyarapodott ország munkáslétszáma ennél jóval nagyobb, mert az 1939-es adatokban ezeknek az országrészeknek az adatai nem foglaltatnak benn. Ha számba vesszük ezeket az orszátíövarapodá­sokat és az utóbbi három évnek szédületes ipari fejlődését, akkor országunk mai gyáripari mun­káslétszámát közel egy millióra tehetjük. Gyáripari fejlődésünket a munkáslétszámhoz hasonlóan az ipartelepek száma és azok termelési értékének emelkedése is mutatja. 1933 óta tehát a világkrízis megszűnése után ez a növekedés a kö­vetkezőkép alakult: 1933 3.352 1,763.429 1934 3.387 1,954.388 1935 3.491 2,201.477 1936 3.700 2,592.485 1937 3.798 2,952.438 1938 4.362 3,058.833 A fenti adatok bőségesen bizonyítják a ma­gyar ipar fokoatos fejlődésót. Itt meg kell jegyez-

Next

/
Thumbnails
Contents