Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 8. szám - Európa közvéleménye

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 A szegénységet ismerjük az első világháború után következett időkből. Ebbe a .szegénységbe Wilson, Egyesült-Államokbeli elnök deklarációja csalta a háborúban elgyengült Európát. De a szegénység nem a legnagyobb csapás, mely ránkzúdulbat. A szegénységet legyőzhetjük, bajait orvosolhatjuk. A szegénységben a nemzet is, mini az egyes ember, megtalálhatja a felfelé vezető utat. Hiszen voltak népek, melyek a szegénységet nemzeti eszménnyé tették. A szegénység, melyet a Churchill—Rooseveltféle szerencsétien deklaráció Európának ígér, nem ijeszt meg bennünket. De a két vezető férfiú, aki saját népeit propagandával tartja, a találkozóval egész Európát a bolsevizmus elleni harcba indítja. Az atlanti-óceáni nyolc pont egyike Európát szovjet befolyás alá akarja vetni. Ez a befolyás megszűntét jelentené mindannak, amit Európa valaha szellemi téren alkotott. E befolyás gyökerében pusztítaná el az európai görög—római—keresztény kultúrát, új és reménytelen barbárság földjévé tenné Európát. Az egész Európára szóló szovjet befolyás nemcsak a kultúrát tenné tönkre, hanem tönkre tenné azt a társadalmi szerkezetet is, amely ezt a kultúrát hordozhatta. A szovjetnek voltaképen nincs társadalmi szerkezete. Végtelen és sivár egysíkú vol'ta, magyarán: lapossága, mely csak az egyrétű, rabszolgává nyújtott munkásságot ismeri, képtelenné te szi az igazi kultúra sugarainak szivárványszerű szétszórására vagy felfogására. Az európai kultúra máris sokat szenvedett a különböző forradalmak révén létrejött társadalmi egyszerűsítéstől. De, lett légyen bárminő forradalma, Európa mégis mindenekfölött tisztelte az egyéniséget. Európa, minden kételkedése ellenére, alapjában mindig keresztény volt és — reméljük, — marad is. mert minden emberben Isten gyermekét látja, a lelket, mely a legmagasabbra emelkedhetik. Ezt semmiféle gúnyos vagy közömbös vagy anyagias gondolkodás nem irthatta ki Európa lelkéből. Mi tudjuk, hogy mindnyájan „egy lélekkel itattattunk" Egész Európa, alapjában véve, keresztény, és az is marad, míg méltó, hogy Európának neveztessék. Európa nem vállalja a szovjet befolyását. A szovjet mérgét nem tudja felszívni, szervezetebe hasonítani. Nincs és nem lehet vele semmi közös sege. Európa nem tanulhat a szovjettől, annál ke vésbbé, mivel a szovjet földje sem tanult soha Európától. Minden európai elv, mely orosz földre került, eltorzult, kezdve a betűn, va'láson, naptáron, alkotmányon, szociálizmuson. Európát a mérték jellemzi, a művészi arányosság, az orosz földet a túlzás és a torzultság. Ezek mélyebb ellentétek, mintsem első pillanatra hihetnők. Ha Európa alávetné magát a szovjet politikai és szellemi befolyásának, szellemileg öngyilkossá got követne el. Megszűnnék ősei utóda lenni. Lomha, tehetetlen és alaktalan tömeggé változnék. Nemcsak hősi és szent múltját dobná el, hanem hősi és szent jövőjét is. Ha ennek a háborúnak vége lesz, a világ leghalálosabb mérgének, a szovjet gondolatának kell kimúlnia — feltániiadhatatlanul. A boldogabb jövő képének festésénél nem szabad a szovjet-gondolat egy parányának sem szerepelnie. Meglehet, vannak népek, melyek egyszerű egymásmellettiségban élnek és társadalmi szerke zetük kialakulóban van, vagy nincs, de az ilyen népek élhetnek valami őserdőben, államot azonban nem alkothatnak. Az orosz nép elhitte, hogy osztálynélküliségben szép lesz az élete és lerakta osztálykülönbsé geit, mint vert hadsereg fegyvereit s ezzel egy fegyveres banda kezébe adta magát. Most valóban nincs osztály a szovjetben, csak rabszolgák és fegyveres uraik. Anglia, mely most a szovjetnek hajlandó odadobni fél Európát, jól tudja, hogy híres-neve zetes alkotmányát, a magna chartát, nem a vas nyakörvei hordó szász rabszolgák, hanem az angol bárók kényszerítették ki a runymede-i síkon János királyuktól, fis Anglia ma is fenntartja társadalmi tagozódását. Amire Angliának joga van, arra joga van Európának is. A társadalmi tagozódás a jobbak megbecsülését, az erők kellő rétegeződésót jelenti. Bármily változáson esett keresztül az európai állami és társadalmi rendszer, bármennyire hangsúlyozottabb, világosabban jelölt is volt ez a nagy társadalmi forradalmak előtt, csak elnevezéseiben vagy a jogok elosztásában, vagy személyeiben változott, lényegbeli alkatában soha. Európa Európa akar maradni. Arról az elvi síkról, ahová felemelkedett, nem akar leszállani, bárhogy tanácsolja is ezt neki Anglia vagy Amerika. Mi, magyarok, nemcsak elméletből tudjuk, mit jelenthet a szovjet befolyás Európában. Az állam és társadalom időközi ájultságában fölifortyanhat a bolsevizmus iszapja, de állandóan csak tehetetlen népeket boríthat el. Mi szívvel és lélekkel megyünk a bolsevizmus ellen való harcba és — érezzük, — egész Európa rokonszenve mellettünk van. Nincs, még a legyőzött európai országok közt sincs egy se, mely nc így gondolkoznék. Valamikor, nem is olyan régen, Anglia is tapsolt a finn hősiességnek és gyászolta a szovjet uralma alá esett kis balti országokat. Európa minden nemzete úgy érzi, hogy az egységes harcban való részvétele a boldogabb jövőt, — mely egyúttal az európai kultúrához méltó jövő is — készítheti elő. Európa minden országa közt a megegyezés úgyszólván csak politikai-mechanikai módozatokon múlik, mert Európa minden országa a ku/.i. európai kultúra gondolataival él. Nincs alapelvben ellentét köztük. A szovjet elleni háború és a Roosevelt—Churchill deklaráció tulajdonképen megteremtette — ha nem is nemzetközi jogi értelemben — de a népek lelkében és akaratában az igazi európai együttműködést. Mikor hajdan Európa megtudta, hogy Szaladdin szultán a Szent Sírt elfoglalta, egész Európában, mely akkor is egyre háborúskodott, egy-