Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 8. szám - Benes új "cseh-szlovák" kormánya

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA szerre megszűnt minden ellenségeskedés. Régi el­lenségek kibékültek, harcosok hüvelybe dugták kardjukat és minden figyelem a pogány kézbe ju­tóit Szent Sír felé fordult. Ugyaniilyen a mai Európa helyzete is. Mint Eürópa minden önmarcangoló harcában, most is „Isten sírja reszket a szent honban". Most is, mikor a szovjet ellen harcolunk, most is, mikor Churchill és Roosevelt a szovjet ördögének akarja odadobni Európát, most is a Szent Sírért, most is Krisztusért harcolunk. Ks akarva, akaratlanul, c háború, melyet gazdaság­politikai okokból kezdtek, szent háborúvá maga­sul és hadseregének soraiba hívja Európa népeit. Érezni lehet, hogy Európa nemzetei, mintegy néma szavazással, a szovjet ellen küzdök pártjára állanak. Az eddig nemzetileg széthasogatott Európa magasabb, sőt legmagasabb egységben, a keresz­ténység, a keresztény kultúra védelmében találko­zik. Európa ebben egy és oszthatatlan. A Churchill—Roosevelt deklaráció valóban megteremtette az európai együttműködést és ez­zel, valójában, az európai békét is. Ma már, a szó magasabb értelmében, nincs Európában háború, mert a szovjet valójában nem is számítható Európa szellemi határai közé Az atlantióceáni találkozónak sikerült az, ami eddig nem sikerült teljes egészében a német poli­tikának: az európai közvélemény egységesítése, a szovjettel és az angol-amerikai háborús célokkal való szembeállítása. A Roosevelt—Churchill találkozó nagy angol­amerikai csatavesztés volt, a tengely pedig nagy csatát nyert benne az európai közvélemény előtt. Marius. ­Benes új „cseh-szlovák" kormánya Irta: Lukács György A tengelyhatalmak és szövetségeseik álial a bolsevista Oroszország ellen megindított háború a megboldogult cseh-szlovák állam spiritus recto­rát, Benest, újabb ármányokra serkentette, ame­lyek révén végre sikerült elérnie azt, hogy az an­gol kormány elismerte a Londonban székelő ú. n. cseh-szlovák kormányt. Lucus a non lueendo. Benes felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy a volt csehszlovák állam feltámasztásának fantaz­magóriáját a tengelyellenes közvéleménybe be­csempéssze. Európának ez a gonosz szelleme hiába igyek­szik újból talpraállani. Európa megkönnyebbülten lélegzett fel, amidőn a benesi alkotás darabokra hullott. Legyen nyugodt, örökre el van földelve az ő cseh-szlovák állama, melynek bűnlajstroma kimeríthetetlen. A volt cseh-szlovák állam földrajzilag, törté­nelmileg és néprajzilag össze nem tartozó terü­leteknek és népeknek kényszerzubbonya volt. Ha­zugság és erőszak teremtette meg. A nyugati nagyhatalmuk voltaképen tudatos félrevezetés ál­dozatai voltak, amidőn hatalomszóval létesítették ezt a hibrid államot, melyben egy kisebbség — a csehek — következetcsen és állandóan elnyomás alatt tartotta a többséget, t. i. mindazokat a nem­cseh népeket, melyeket a párizskörnyéki békepa­rancsok erőhatalommal kénvszerítettek bele ebbe a természetellenes államalakulatba. Ez az alakulat két évtizeden keresztül művészien tudta Nyugat­Európa előtt a demokrácia mintaállamának sze­repét játszani, de végre jól megérdemelt sorsára jutott: elenyészett. A volt csehszlovák állam Magyarország terü­letének egyötöd részét, az egész Felsőmagyaror szagot kiszakította az ezeréves Magyarország tes­téből. A csehszlovák állam ezzel a területtel 1,700.000 szlovákot és 1,850.000 nem-szlováko; va­kított c! Magyarországtól, mely utóbbiak között egy millióra rúgott a magyarok, félmillióra a ru­thének, negyedmillióra a németek és 10!).(t00-re a lengyelek száma. Felsőmagyarországnak egyáltalában nem volt cseh lakossága, Benesnek a párizsi békekongre»z­szuson kifejtett félrevezető elmélete szerint azon­ban a szlovákok nem alkotnak külön népet, ha­nem az egységes csehszlovák néptörzs egy ágát képezik. Ennek a hazugságnak hitelt adtak a vi­lág sorsát akkoriban intéző antant-nagyhatalmak, s ezért csatolták át a jelentékeny számú szlovák lakosság révén az egész magyarországi felfö'det az új csehszlovák államhoz, amelynek elnevezésé­ből később a kötőjel is kimaradt és egy szóba ír­ták a csehet és szlovákot, jelezni akarva ezzel a két nép ugyanazonosságát. Azóta persze már vi­lág-zerte köztudomásúvá lett, hogy a cseh nép és a szlovák nép, bár mind a kettő szláv, egymástól különböző két nép, különböző nyelvvel, különböző történeti múlttal és különböző civilizációval. A magyar és a szlovák nép között — dacára faji kü­lönbözőségüknek — voros kapcsolatot alkotott a civilizációnak és az érdekeknek közössége, a cseh és A szlovák nép között azonban — a fajrokonság ellenére. — teljesen hiányzott ez a közösség. A csehszlovák egység hamis hangoztatása csak ra­vasz ürügy volt a csehek részéről az egész terü'ct megkaparintására. Mihelyt azonban megalakult az új állam, a csehek azonnal elfelejtették a nagy gar­ral hirdetett csehszlovák egységet és azonosságot, s a szlovákokat is éppen úgy elnyomták, mint államuk többi nem-cseh népeit. Kárpátaljára, az ú. n. Ruszinszkóra a népi egy­ség félrevezető érve nem volt ugyan alkalmaz­ható, sztratégiai szempontok alapján azonban si­került a cseheknek elorozniok ezt a területet is. amelynek elorzásával voltaképen azt a célt akar­ták elérni, hogy közös határra tegyenek szert a megnagyobbított Romániával és így zárják körül a maradók Magyarországot, melyet ők eleve ha­lálra ítéltek. Egyébként, ha a szlovákok és a rutének lakta területek elorzását a párizsi békekonferencia ked­vencei, a csehek, valamiképen meg is tudták indo­kolni, a Felvidék déli részén lakó magyaroknak.

Next

/
Thumbnails
Contents