Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 8. szám - Európa közvéleménye

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA ban. Még mielőtt a két ellentétes csoport végleg kialakult volna, itt alkalom nyílott az ellentétek kiküszöbölésére és ezzel a békés fejlődés biztosítására. Ámde Franciaország, különösen pedig szö vetségesei a kisantantban, nem ezt akarták. Az ö legfőbb céljuk a páris'környéki békék általa teremtett helyzet fenntartása, végelemzésben tehát az ő hatalmi fölényüknek végleges stabilizációja volt. Ez azonban ellentétben állott a négyhatalmi szerződés lényegével. Csak természetes volt, hogy az ilyen körülmények között nem sokáig érvényesülhetett és így megnyílt az út az ellentétek háborús kirobbanásához. A háború még tart. Nem láthatjuk még, milyen hatalompolitikai helyzet fog utána kialakulni. Hiszen ezt annak kimenetele fogja eldönteni. Ámde addig is látható mindkét oldalon bizonyos tendencia. Az egyik félnek is, a másiknak is vannak elgondolásai, amelyeket mérlegelni és Kurópa jö vője szempontjából felbecsülni lehet. Régen tudjuk, hogy az örökös európai vitákat, háborúkat akkor lehetne legkönnyebben kiküszöbölni, ha sikerülne Európa egységét létrehozni. A végleges megbékélés szempontjából mindegy, hogy az európai egységnek szövetségi formát adunk-e, vagy pedig az együttműködés kartellszerüen történik, amely esetben az államok szuve rénitása kevesebb korlátozásnak volna alávetve. A fontos az volna, hogy az egymás elleni harcot az együttműködés váltsa fel. A harmincas évek fordulójánál az európai közvélemény sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Emlékszünk még a híres Briand-féle Európa-memorandumra, amely ilyen elgondolás alapján állott. Sikertelensége arra vezethető vissza, hogy nem volt őszinte. Ma is szó van komoly formában Európa egységesítéséről. Ma is kormányprogrammal van dolgunk, bár ennek más a kiindulási pontja, mint Briandé volt. Nem kell részletesebben fejteget; ki az új Európát. Azóta már kiderült, hogy Moszkva urai Kurópa leigázására törekedtek, nem pedig arra, amit tőle kívántunk, az új rendbe való beilleszkedésre. A szövetséges csapatok ma hősi küzdelmet folytatnak az orosz kérdés elintézése érdekében, ez a küzdelem szinte döntő kihatással lesz Kurópa jövőjére. Ugyanakkor a másik oldalon nemcsak a bolsevizmus megmentésén fáradoznak, hanem a szovjet hatalomnak a közép-keleteurópai kereszténypolgári államok felett bizonyos vezető szerepet is akarnak juttatni. Vagyis, a bolsevizmus legyen Kurópa keleti részén a rendcsináló. Tehát már nem is arról van szó, hogy bizonyos egyensúly létesüljön Kurópában, hanem egyenesen végleges fölényre törekszik a másik oldal, ezt a fölényt pe dig a bolsevista hatalom segítségével szeretnék elérni. Az angolok szeretik azt a benyomást kelteni, mintha ők a politikai bölcsességnek aránylag magas fokával rendelkeznének. Ez a terv, amelyet a londoni külügyminisztérium szócsöve, a „Times' kürtölt világgá, nem vall azonban nagy politikai bölcsességre. A régi egyensúlypolitika ideig-óráig mégis csak bizonyos nyugalmi állapotot létesített. A bolsevizmus, mint európai vezérhatalom, azonban vagy Európa teljes bolsevizálásához kell vezessen, vagy pedig a keresztény-polgári népek állandó forradalmához, amelyek a bolsevizmus túl súlyával sehogyan sem tudnának megbarátkozni. Egy ilyen világpolitikai rendszer még két évtizedig sem tarthatna el, mint a versaillesi, hanem annak létrejöttével máris megindulna a bomlási folyamat, amely nemcsak Kurópát, hanem ennek a rendszernek kitervezőit is előbb-utóbb végveszélybe sodorná. nünk, hogy az európai államok egvüttmííködcséreX ÍTurorkl L-rWví*l OIIW*M Ví* már csak azért is nagy szükség lesz, hogy a há- NL|U1 HAJ*, V OICIIICIJ J C ború okozta károkat részben legalább jóvátehessük. Az európai egységre való törekvés szakítást jelent a régi egyensúlypolitikával, amely szükségszerűen háborús konfliktusokra vezetett. Az ösz szefogás békepolitikát jelent, az ellentétek likvidálását igazságos elvek alapján. Az Európa egységesítésére irányuló politikának eddig egy gyenge pontja volt: a szovjetorosz hatalom. A bolsevista hatalomnak árnyékában sohasem tudhattuk, le het-e egyáltalán egy békés és kiegyensúlyozott Kurópát felépíteni. Tudjuk, hogy annak célja nem a népek belső és külső békéje, hanem a világforradalom előkészítése, amelynek érdekében mindenfajta fegyvert alkalmasnak tartott. A háromhatalmi szerződéssel kapcsolatban kísérlet történt arra, hogy az orosz térség is megtalálja helyét a világ új elrendezésében. Akkoriban a három hatalom szóvivői utaltak arra, hogy az európai és ázsiai orosz térség tulaj donképen egy külön világrész, amelynek mint önálló egységnek kellett volna az új rendbe beilleszkedni. Ha a szovjet ezt vállalta volna, akkor sem lettünk volna ugyan teljesen biztosítva további semleges magatartását illetően, mégis, ezen az alapon nagyóbb nyugalommal és biztonságérzettel építhettük volna Churchill és Roosevelt atlantióceáni találkozója a világháborúnak új jelleget adott. Az eddigi háború Németország háborúja volt Anglia és szövetséges társai ellen. A Churchill—Roosevelt deklaráció nyolc pontja ezt a háborút egész Kurópa háborújává változtatta. Anglia és Amerika e szerencsétlen találkozóban elvesztette azt a háborút, melyet, állí tólag, saját belső és külső propagandája szerint, az emberi szabadságért és civilizációért, a legma gasabb kulturális érdekekért folytatott. Kivesztette azt a háborút, melynek végén, mint ígérte, teljes szabadság s a javak egyenlő felosztása jut Kurópa népeinek. Kurópa, ha eddig ingadozott, milyen távlatot fessen maga elé, ezután megdönthetetlen egységben áll az angol-amerikai háborús és békés célokkal szemben. Anglia és Amerika, míg maguknak akarják fenntartani a világ javainak legfőbb felügyeletét, s anyagilag döntenék rabszolgaságba a világot, de elsősorban Kurópát, földrészünket a bolsevisták szellemi és politikai zsarnoksága alá kívánják vetni. Kurópának erre csak egyetlen válasza lehet.