Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 7. szám - A fegyveres béke [könyvismertetés]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 kell feltalálnia új életét, magából kell merítenie erőt és arra való képességet, hogy megküzdhessen a holnappal. A háborúval végetért a mult és az osztrákmagyar dualizmus többé nem volt feléleszthető. Horthy tengernagy azelőtt hős katonája volt a császári és királyi haditengerészetnek, s amidőn a szabad, noha Csonka-Magyarország fejévé lett. akkor sem feledte el a jelszavát annak a flottának, amelyet ő kényszerült átadni a győzőknek: „A kötelessé;.; több, mint az élet". Tegnap az volt az ö katonai kötelessége, hogy engedelmeskedjék királyának; ma, amidőn király nélküli királvság uralkodójává lett, azt a feladatot rótta rá a kötelesség, hogy engedelmeskedjék lelkiismeretének és kövesse az ezredév történetének sugallatát. És amidőn Habiburg Károly kalandos módon megkísérelte szuverénitásának helyreállítását, Horthy Miklós a katona szilárdságával teljesítette kötelességét. Megértette, hogy a történet folyamata más útra tért, melynek gátat vetni nem szabad. Ebben nyilvánult meg először Horthy Miklós politikai éleslátása. A köztársasági epizód törés volt a magyar történelemben, erőszakos és mesterséges eltérés a magyar lélekben mélyen gyökerező hagyományoktól, mert hiszen magyar lélek máskép mint a Szent Korona keretében, el sem tudja képzelni a nemzeti szervezetet. Horthy azonnal átlátott két nagy igazságot, amelyek látszólag ellenkeznek egymással, de amelyek együttes felkarolásával a kormányzó helyreállította a megzavart egyensúlyt. Az egyik az, hogy Magyarországnak királyságnak kell maradnia, úgy, amint Szent István megvetette a nemzeti élet alapjait. A másik az, hogy a nemzetnek tartózkodnia kell minden kalandos lépéstől, mert az ilyen kísérlet menthetetlenül maga után vonná az ország végromlását. Belenyugodott abba, hogy uralkodójává legyen egy királyságnak, melynek nincs ugyan királya, de amely nem szűnt meg királyság lenni. Nem változtatott tengernagyi formaruháján, nem foglalta el a' királyi palota nagy termeit, hanem mintegy vendég gyanánt kevésbbé igényes lakosztályban helyezkedett el. És uralkodni kezdett sceptrum és korona nélkül, azonban a katona szilárdságával. Tegnap egy hadihajónak, ma egy nemzetnek kormányosi hídján. A Vár páncélszöbájában őrzött Szent Korona maradt továbbra is képviselője a történelemnek és a tradíciók folytonosságának, amiért Horthy Mik'ós saját személyében vállalt garanciát. Az elrendezésnek ezt a módját a nemzet örömmel fogadta és még a legitimizmus hívei is elismerték, hogy Magyarország, ha élni akar, nem választhat más megoldást. Előállottak más nagy feladatok is. Trianon szinte rabszolgaságra kárhoztatta Magyarországot, tehát módot kellett találni arra, hogy az ország olyan nemzetközi összeköttetésekre tegyen szert, amelyek fojtogató helyzetében védelmére és segítségére szolgáljanak. És Horty Miklós ebben a tekintetben is a történelmem útmutatása szerint cselekedett. Az Olaszországgal való szövetkezés nem csupán az egyező politikai érdekek folytán volt kívánatos, hanem azon szellemi kötelékek, folytán is, amelyek századokon keresztül összekapcsolták a két országot. A mult döntőleg hat a jelenre. Horthynak nagy titka, hogy nem tétlen nosztalgiával merül el a múltba, hanem inspirációt merít abból és irányítást a jövőre. Noha a politika nem érzelmi kérdés, mégis lehetetlen fel nem ismerni azt, hogy a megújult olasz-magyar testvériség mennyire viseli magán a mult hatását. Kétségtelen, hogy ereje van olyan politikai szövetségnek is, amely nemcsak formális szerződésen épül fel. hanem szellemi és erkölcsi realitásokon is nyugszik, bátran és biztosan szállhat szembe minden viharral. A történelem két évtizede tanúsága annak, hogy Horthy politikai meglátása nem kevésbbé felel meg nemzete érdekeinek, mint ahogy megfelel az európai civilizáció érdekeinek is. Magyarország saját szabadságáért és függetlenségéért küzdött, amint más nemzetek is teszik, ezenfelül azonvilizációját. Horthynak első tette, amely a szegedi történelmi felvonulás kezdeményezésére indította őt. ennek a civilizációnak nevében történt. Magyarország önmagát is megmentette, de megmentette Európát is egy veszedelmes ragálytól, a bolsevizmustól. Megtalálva aztán a Rómába vezető utat. a Csonkaország megerősítette a maga nyugati és keresztény lelkét, !S tanúságot tett arra irányuló határozott akaratáról is, hogy továbbra is a civi'izáció nagy ideáljának szolgálatára kíván lenni. Egyszersmind Olaszországban hatalmas támaszt biztosított magának, amely lehetővé tette számára, hogy a vele szemben megnyilvánult kapzsiságok ellenében igazságot követeljen. Szinte lehetetlen hangsúlyozottan rá nem mutatni arra a kiegyensúlyozottságra és eszélyességre, amellyel Horthy Miklós — oldalán magas intelligenciájú és széles látókörű férfiakkal — országának politikáját ezekben a nehéz években irányította. Az ő irányítása alatt Magyarország anélkül, hogy büszkeségéből bármit is engedett volna, nem bocsátkozott veszedelmes kísérletezésekbe és ellenállott minden csábításnak és kísértésnek. Egy ezeréves ország megengedheti magának azt, hogy ne rettegjen attól, hogy az idő múlása félretolja. Tapasztalásból tudja, hogy a történelem késedelmeskedhetik ugyan, de nem válik árulóvá. A történelmi multat nélkülöző országok könnyen türelmetlenekké válnak, vagy hamis gőgtől vezéreltetik magukat, minek folytán hamarosan súlyos válságba juthatnak. Nem jár így az a nemzet, amely hagyományaira mint sziklára helyezheti nemzeti életének épületét. Horthy Miklósnak és közvetlen munkatársainak értékes működését két vezérlő eszme jellemzi: egyfelől szilárd törekvés a történelmi folytonosság biztosítására, másfelől a nemzeti élet problémáinak reális felismerése úgy befelé, mint kifelé. A történelemnek és az élet folyó eseményeinek megvan a találkozó pontjuk, amennyiben a mult tapasztalatai beékelődnek az aktuális élet munkájába. Ez magyarázza meg, hogy a kormányzó hogyan volt képes életrekelteni a pillanatnyilag félbeszakított tradíciókat, és megmagyarázza azt is, hogy a kormányzó cselekedetei, noha azok politikai szükségből keletkeztek, mégis mindenkor a történelmi folytonosság talaján mozogtak. Horthy példája igazolja, hogy a politikai életben is szükség van