Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 7. szám - A fegyveres béke [könyvismertetés]

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA áll. Azok, akik kicsinynek, számba sem veendőnek látták, nem ismerték a történelmet. Nem tudták, hogy Magyarország nélkül nem lehet sem jó, sem hatalmas történelmi politikát csinálni. Akik még ma is Magyarországot akarják bármilyen módon kisebbíteni, azok a régi osztrák politika kísértetei és rövidlátó utánzói. Jugoszlávia naggyá tétele Magyarország rovására nem volt más, mint a negyvennyolcas habsburgi politika folytatása és a Délvidék visszaszerzése sem volt más, mint a negyvennyolcas szabad ságharc dicsőséges befejezése ezen a vonalon. A történelemben mély és örök egység van. Nincsenek szakaszai, mint ahogy az iskolakönyvek mutatják. Honfoglalás vagy revízió: egy és ugyanaz. A magyarság történelme is örökös küzdelem a fennmaradásáért és — ami ezzel egyremegy — a szabadságért, függetlenségért és történelmi feladataiért. Fali Endre nem pusztán történettudós, hanem nemzetének forró szívű sugallója is. A történet tudós, legtöbbször, csak elmélkedhetik tárgya fölött és ha rokonszenve ide, vagy oda hajlítaná is, már csak kimondhatja ítéletét elmúlt nép, vagy elszállt esemény fölött. Fali Endrének megadatott, hogy, történe'.mei írván, saját nemzete épülésén dolgozhatik és útmutatást adhat neki a honfoglalás újabb ezer esztendejére. A fegyveres béke Luciano Berra olasz politikai írónak ..Győzők és legyőzöttek a dunai Európában" című kitűnő munkája, melyben a szerző nagy készültséggel szállott síkra a 1 rianonban halálra csonkított Magyarország igazsága mellett, 1^27-ben Milánóban látott napvilágot, .uost „A fegyveres béke" (La pace armata) címmel újabb munkát írt a neves szerző. Ebben az újabb művében mesterien vázolja Berra az 1914—18-i világháború okait és előzményeit, majd részletesen ismerteti a párizskömyéki békeszerződések gyarlóságait, megállapítja, hogy azok az erőszak békéi voltak, igazság nélkül. Ebből kifolyólag alakult át Európa óriási táborrá, a fegyveres béke táborává, amelyben az ágyúk csőveire és a páncélos hajók tonnatartalmára van bízva az egyes országok sorsa. A világháború győztesei mereven igyekeztek fenntartani a különbséget győzők és legyőzöttek között. Franciaországot állandóan a maga elszigeteltségének rögeszméje hajtotta, ezért igyekezett kínai fallal elzárkózni Németországtól és akarta minden áron blokírozni Németországot. London pedig követte régi politikáját: a hatalmak egyensúlyának játékát, melyben mindig ő lehessen a bíró a versengők között. Innen származott szolidaritása Franciaországgal, anélkül, hogy Németország megsemmisítésére törekedett volna, mert hiszen ezzel Franciaországot tette volna a sorsok urává Európában, már pedig Anglia nem tűrte, hogy nélküle intézkedjenek a kontinensen. Eképpen egyfelől a status quo megőrzésének. másfelől a fejlődés politikájának küzdelme Európát két ellentétes blokkba tömörítette: a revizionizmus és az antirevizionizmus blokkjába. S kialakult a demokrácia és a fascizmus küzdelme is. Majd az egyes államok között barátsági, megnemtámadási, szövetségi és egyéb szerződések egész sora keletkezett, s bekövetkezett a pactomania kovsZaka. melynek folyamata során az egyetlen ÜdvÖs alakulat az volt, amely az új Európát akarta megteremteni, t. i. a Mussolini által kezdeményezett négyhatalmi paktum, melynek azonban szomorú elgáncsoltatás lett az osztályrésze. A szerző sorra taglalja a sok-sok egyezményt, melyek nagyobbára igen rövidéletűek voltak, és azután kimerítően foglalkozik az aránylag hosszú életet élt kisantanttal és a Balkán-paktummal, fejtegeti mind a kettőnek eredendő nagy hibáit és ismerteti bukásuk történetét. Külön-külön bő részletességgel adja elő a szerző az Anschluss történetét, Csehszlovákia felbomlását, a lengyel tragédiát, Románia összezsugorodását, azonban a jugoszláv állam összeomlására és Görögország bukására nem terjeszkedik ki, mert könyvét ezen legújabb események bekövetkezte előtt zárta le. A nagy tudással és bonyolult helyzetek kitűnő felismerésével megírt könyv Magyarországról mindenkor legmelegebb barátság hangján emlékezik meg, bőven ismerteti a trianoni diktátum hajmeresztő igazságtalanságait és boldog elégedettséggel állapítja meg a magyar revízió eddig elért jelentős sikereit. Különösen jellemzők könyvének azok a lapjai, melyeken Horthy Miklós nagy egyéniségét méltatja. A világháború utáni Magyarország története — úgymond a szerző — Horthy Miklós alakját uralja. Horthy személyesíti meg a nemzetnek az újjászületésre irányuló akaratát, amely szilárdan áll a magyar föld ezeréves hagyományainak alapján. 1919. november 16-án vonult be Budapestre Horthy Miklós fehér hadserege élén, mely Szegedről indult el, hogy felszabadítsa Magyarországot a bolsevizmus alól és visszaadja neki nemzeti méltóságát. S újból megindul a rövid időre fennakadt ezeréves történelem és a budai királyi vár páncélszobájában őrzött Szent Korona visszaállítja a törvény uralmát, melynek a Szent Korona a fel séges jelképe. Húsz éven keresztül a gyötrelemnek napjait, nem pedig ünnepnapokat élt át Magyarország. Horthy, uralkodása kezdetén, olyan országot talált, melyet a háború ós Kun Béla bolsevizmusa tönkretett. Magyarország felfegyverzett és támadásra kész seregektől környezve, romhalmaznál nem volt egyéb. A nemzet erejét megbénította a tragikus nyomor. A belső ájultság megakadályozta a legszentebb jogoknak idegen önzése és támadása ellen való energikus megvédelmezését. Mindent újból kellett kellett helyreállítani. Magyarban küzdött azért is, hogy megvédje a nyugat ciországnak elölről kellett kezdenie életét. Olyan vitéz katonai természetre volt szüksége a leromlott országnak, amiilyen Horthy Miklós, hogy a reá váró súlyos feladatoknak szemébe tudjon nézni és diadalmasan el tudja távolítani az útjában álló óriási akadályokat. Mesterien felismerte a kormányzó azt, hogy végeredményben Magyarországnak önmagában