Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 7. szám - Magyarország történelmi hivatása

MAGYAR KÜLPOLITIKA A SláGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 7. S Z. BUDAPEST 1941 Magyarország történelmi hivatása Mióta északon a finnek, délen a magyarok küzdenek a 'bolsevizmus ellen, testvériségben közös feladatuk élesen kidomborítja hősies küldetésüket. A magyarok kevesen vannak, a finnek még kevesebben, de a kevesek nélkül nem változtatható meg a világ rendje, nem állítható helyre a világ egyensúlya és nem védhető meg a világ legfőbb java: a keresztény művelődés elve. Mindkét nemzetet, az északra szorított finneket, a szárazföldre zsugorított magyarságot a nemgor.dolkodók hajlandók voltak elhanyagolható mennyiségnek tartani. A nemzetközi hatalmi gondolkodás úgy vélte, hogy a világ sorsát az óriási államok, birodalmak irányítják. Ha valaha, épp mostanában kezdett elhalványodni a kisállamok jelentősége a történelem-politikai gondolkodásban. Segítségére volt ennek a gondolkodásnak a mindenhová behatoló statisztika, mely a csillagoktól a búzaszemig mindennek jelentőségét, sorsát'kiszámítani látszott. Ez a gondolkodás hamar belenyugodott politikai téren is a nagy számok törvényébe és csüggedten elejtette a hősiesség és hivatás, szabadság gondolatát. Az emberekben, a nagy számok nyomasztó törvénye alatt, valami politikai „világvége" hangulat Kezdett zsibbaüozni, ami pedig a legveszélyesebb jelenség a nemzetek eletében. hnnek a zsibbadt.-ágnak, tétlen várakozásnak vetett véget a finnek es magyarok belépése a szovjet elleni háborúba. A finnek és magyarok a szovjet Góliáttá] küzdve, kettős küldetésüket teljesítik. Elűzik a ktieszténység legnagyobb ellenségét, a boisevizmust és örökre megerősítik a „kis államok" hősi méltóságát. Ez az utóbbi hivatásuk épp oly fontos, mint az első s a világ jövendő közeli rendezésénél a kis államok függetlenségét vitathatatlan elvvé teszi és nem engedi, hogy a nagy számoktól megszédült és eltomnu t cimé.< terve szerint rendezzék Európa és a világ sorsát. A finn-magyar szovjetellenes föllépés parancsoló útmutatás az eljövendő békekonferencia számára, ahol nekünk is, a finneknek is lesz szavunk. . \ magyarok és finnek harca most is, mint mindig, szabadságharc és pedig nemcsak a magunk, hanem egész Európa, az egész világ számára. * A küzdelem, melyet a magyar seregek a Kárpátokon túl vívnak, dicsőségesen illeszkedik be a magyar feltámadásba. E harcban a magyarság nem csupán a trianoni sírból támad fel. A magyarság eltemetettsége melyebb volt és régibb keletű, mint trianoni tragédiája. A magyar nemzet, míg a maga történelmi útját járta, messzesugárzó hatalom volt. Elég az Árpádház uralmára. Nagy Lajosra. Mátyásra utalnunk. Ebben >az időben Magyarország jóval több volt. mint helyi hatalom: befolyása kiterjedt Dél-Kelet és Közép-Európára. Még iá török hódoltság korában is: a magyar magatartás egész Európa létét, vagy nemlétét jelentette. A magyarság szerepére csak a Habsburg malom hatott benítólag, az osztrák sas be akarta borítani árnyékával az egész országot, hogy Európában még a magyar nevet is elfelejtsék. Magyarország szerepét az osztrák ház akarta átvenni, ezért az osztrák és az ezzel barátságos minden más politika is mindig magyarellenes volt. A magyarság minden nagy politikusa, gondolkozója, harcosa az osztrák elv kiküszöbölését és Magyarország európai szerepének visszaszerzését óhajtotta. Nem volt ez a kívánság puszta sovinizmus, sem önzés. Talán békésebben élhetett volna a magyar, ha nem vállalja a Rákóczi-féle fölkelés, a negyvennyolcas szabadságharc küzdelmeit. Hiszen a kiegyezési korszak jóléte azt látszott mutatni, hogy a magyarság boldog lehet akkor is, ha európai feladatának teljesítéséből kizáratik. A trianoni béke aztán megmutatta milyen az az Európa, melyben nincs Magyarország. Ügy látszott, hogy Magyarország nincs és nem is lesz többé, hogy azt a csonkaországot, melyet mint valami zárt indián rezervációt hagytak meg, mely hadsereget nem tarthatott, melyet kisantant csendőrséggel vettek körül, örökös tengődésre, soha fel nem támadásra ítélték. Ügy látszott, mintha a magyarság örökre elvesztette volna európai hivatását. S az elvakult Európa meg volt elégedve azzal a szerkezetével, melyből Magyarország pillérét kidöntötte. Nagy államférfiak, mint Bismarck is, a közelmúltban látták a magyarság pótolhatatlan hivatását és Bismarck nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az osztrák politika elfogultjai nem hallgattak rá. Magyarország teste, a revíziók sorozata óta is, még mindig csonka. De történeti szerepe és hivatása terén a revízió immár teljes. A határok ingadozhatnak a történelmi események során, de a 'örténelmi hivatás nem változhatik. Nemcsak itt