Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 6. szám - A Dardanellák

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 szöm, hogy harcolni fogok a független horvát ál­lamért." így tehát az Ustasha-szervezet minden tagja tudja, hogy fegyveres felkelés a célja an nak a szervezetnek, melyhez csatlakozott. Min­den új tagnak felvételekor megmagyarázzák az Ustasha célját, megismertetik vele a szervezetne belépéssel járó kötelességeket, a fegyelmi rend­szabályokat, főleg pedig kioktatják arról, hogy a vezérkar parancsára minden Ustasha tagnak kö telessége fegyvert fogni az önkény-uralom ellen. Az Ustasha tehát nem terrorisztikus szervezet, hanem tiszta és szent forradalmi küzdelem egy nemzetnek életrekeltésc érdekében. Ki nevez­hetné joggal terrorisztikus szervezetnek azt a nemzeti forradalmi mozgalmat, melyhez százez­rek ö-iként csatlakoznak? Az Ustasha felvesz szervezetébe minden fegyverfogható horvátot, aki át van hatva az Us­tasha programmjától és akarja a független Hor­vátországot. Tehát nem fogad magába nemzet­közi terroristákat, hanem csupán a horvát nem­zeti szabadságért lelkesülő forradalmi hazafiakat. Az Ustasha fegyelmi szabályzata hatodik szakaszában a következő mondja: „A forradalmi Ustasha-mozgalom egy elnyomott nép szent moz­galma a horvát nemzeti jogok és a szabadság ki vívására. A mozgalom minden tagjának a végső kig meg kell őriznie ennek a küzdelemnek tiszta­ságát, s soha sem szabad vétkeznie bárkinek ár­tatlan élete, avagy birtoka ellen. Fegyveres fel­kelés esetén az Ustasha minden tagjának szigo­rúan kell ehhez alkalmazkodnia és halálbüntetés terhe alatt tilos mindennemű fosztogatás." A ti­zenkilencedik szakasz pedig a következőket mondja: „Az Ustasha tagjai közé felvehető min-\ . den fegyverfogásra alkalmas egyén, korra ésA \ lJ RFCl cl 116II elli nemre tekintet nélkül, de csak olyanok, akiknek komolysága, jelleme, becsületessége, tiszteséges életmódja, kétségbevonhatatlan hazafisága bizto­sítéka annak, hogy az Ustasha rendelkezéseit megérteni képes és azokat minden körülmények között teljesíteni fogja." hanem két különböző terület. Szerbia a Balkánon van, Horvátország Nyugateurópában. A szerb keleti nép, a horvát nyugati, különböznek egymás­tól vallásban, kultúrában, vérben. Minthogy szer­bek és horvátok nem egy nemzet, a horvát nem­zet, valamint a horvát Ustasha szervezet a jelen terrorista uralmat idegen uralomnak tekinti és ezért azt minden eszközzel el akarja távolítani hazájából. „Minden nemzet többé-kevésbbé érezte tör­ténete folyamán az ellenséges despotizmus nyo­mását, — úgymond Pavelic memoranduma, —, de olyan borzalmakat egyik sem élt át, mint amilye­neken a horvát nép ment keresztül az idegen bel­grádi elnyomás folytán. Belgrád megsemmisí­tette a horvát nép erkölcsi és anyagi jólétét és elárasztotta a kultúrát és civilizált horvát népet a Balkán minden borzalmával és barbarizmusával. Az Ustasha mozgalom összes tagjai esküvel fo­gadták, hoöv a horvát nép életéért és területéért és a nyugati kultúra és civilizáció érdekében küz­deni fognak az idegen despotizmus ellen mindad­dig, amíg győzelem nem koronázza erőfeszítései­ket s el nem fojtják az idegen despotizmust. A horvát nép győzni fog, Horvátország teljesen füg­getlen állam lesz, a horvát nép boldogulására, a nyugati civilizációnak és a népek közötti békének javára, melyet Belgrád állandóan fenyeget.'' íme, az Ustasha szervezet megtermetté gyü­mölcseit. Szétbomlasztotta az egységesnek hirde­tett délszláv államot, létrehozta az önálló Horvát­országot, élén az Ustasha mozgalom vezérével, mint törvényes államfővel. Irta: múltban, minden na­felvetődött Törökőr­Jugoszlávia fikciója. Egységes délszláv nemzet annyira nem léte­zik, mint ahogy nem létezik egységes északi szláv, vagy egységes latin nemzet. A jugoszláviz­mus mint nemzeti fogalom költött anomália, amely csak arra szolgál, hogy elleplezze a szerbeknek a horvátok felett gyakorolt hegemóniáját. A VII. századtól kezdve a két évtizeddel ezelőtti időig megszakíthatatlanul létezett a horvát állami indi­vidualitás és a népben ma is él a horvát nemzeti és állami egyéniség öntudata. Tizenhárom száza­don keresztül létezett a horvát nép, s ezen idő alatt a szerbek és a horvátok soha meg sem kí sérelék, hogy nemzetileg, vagy kormányzatilag egyesüljenek. Az állítólagos egység, amelyet a belgrádi önkényuralom erőszakkal akart megte­remteni, mesterséges szerkezet és nem egyéb fik­ciónál. Szerbek és horvátok nem egy, hanem két külön nemzet. Szerbia és Horvátország nem egy, Dr. Kertész János. Mint már annyiszor a gyobb háborús krízisnél szágnak a tenger-szoros kérdése. A múltkori nagy világháború egyik legjelentősebb hadászati pontja a Dardanellák voltak. A most zajló világháború­nak a közelmúltban lezajlott balkáni eseményei ismét felvetették ezt a kérdést. A balkáni hadjárat megindulása előtt a ten­gelyhatalmak szempontjából is nagy kérdőjelként állott Törökország elhatározása. Görögországnak a meghódítása után, különösen a görög szigetek­nek a megszállása azonban más helyzet elé állí­totta az egész török kérdést, amely azóta telje­sen tisztázódott a német-török barátsági szerző­déssel. Kétségen kívül úgy földrajzi fekvésénél, mint stratégiai szempontjánál fogva érthető, hogy min­den balkáni vagy kisázsiai háborúnál felvetődik a tenger-szorosok, különösen a Boszporus és a Dar­danellák hajózható szorosainak jelentősége. A Dardanellák, az Égei- és a Márvány-tengert köti össze 65 km-es hosszúságban 3 és 5 km. között váltakozó szélességgel. A Boszporus a Fekete-ten­gert köti össze a Márvány-tengerrel, vagyis Eu­HANGLI KIOSZK Tulajdonos : Rónai Testvérek Budapest, IV., Vigadó-tér Telefon : 180-743, 184-731 és 187-365

Next

/
Thumbnails
Contents