Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 6. szám - A független Horvátország

6 MAGYAR KUIPOLITIKA tok sokszor nagyobb eredménnyel asszimiláltak, min a szerbek. így aztán, mialatt a felső rétegek kiegyezésre törekedtek, alulról a parasztok a szétválást munkálták. A szerb parasztnak meg volt a maga szövetkezeti élete, azonban minden politikai befolyás nélkül. A horvát paraszt ellenben hivatási és rendi érdekeibe népi szenvedélyt vitt bele és ezzel olv hatálvos ösztönző erőt alakított ki, amely a saját törvénve szerint növekedve, végre is alkotóinál erősebbé vált és az erőszakolt jugoszláv állami keretek szertefeszítésére vezetett. Ebben a szétfeszítésben döntő szerepet vitt az Ú. n. Ustasha-mozgalom. Az Ustasha-mozgalom vezetőié dr. Pavelic Antal volt, a mai horvát államfő. Dr. Pavelic Antalt a francia kormány annak ideién perbe fogta p-'on vád alapján, hogy a marseillesi merényletnek áldozatul esett Karadjordjevic Sándor szerb király meggyilkolásának ö az értelmi szerzője. A büntető per Aix-en-Provence-ban folvt le. melynek során Pavelic, akit a francia kormány megtak, 1935. évi november 18-án védőügyvédje, dr. '-eresésére Olaszországban Torinóban letartóztatDesbons útján a büntetőtörvényszékhez memorandumot nyújtott be. melvben az Ustasha szervezetet ismertette. A francia bíróság hálálna ítélte* Pavelicet mint felbujtót és vele egvütt még öt más egyént, mint tettestársakat. A halálbüntetés Pavelicen nem volt végrehajtható, minthogy nem tartózkodott francia területen s Olaszország nem szolgáltatta ki öt. Az Ustasha-szervezet. Az említett memorandum az Ustasha-szervezet keletkezését illetőleg előadja, hogy 1918. december 1-én Karadjordjevic Sándor szerb régens a szerb királyi szuverénitást kiterjesztette Horvátországra is, a horvát nép akarata ellenére és beleegyezése nélkül. Ezen önkényes cselekmény következménye volt az 1918 december 5-i zágrábi lázadás. Amidőn ugyanis a horvát katonákat Zágrábba rendelték, hogy Petár királvnak hűségesküt tegyenek, a katonák ezt megtagadják s fegyveresen kivonultak az utcákra és a független horvát köztársaság mellett tüntettek. Ez volt a kezdete a horvát nemzeti forradalomnak s ezrn alkalommal folyt először a horvát felkelők vére a horvát nemzet függetlenségéért. A szerb despotizmus ellen irányuló horvát forradalmi megmozdulások időnkint megismétlődtek. így 19?0-ban Varasdon, 1922-ben Zagorjéban és más alkalmakkor is. Végleges formát ezek a zendülések csak 1929 elején nyertek. 1918. december 1-től 1928 végéig látszólagos parlamentáris formák között a szerbek uralkodtak az ú. n. szerb-horvát-szlovén királyságban, amelyet 1929-ben a katonai diktatúra Jugoszláviának nevezett el. Ez ellen az uralom ellen indult meg a horvátok nemzeti és politikai küzdelme, melynek elfojtása céliából proklamálta 1929. január 6-án Sándor király az egész államra kiterjedő katonai diktatúrát. A király ebben a proklamációjában feloszlatta és betiltotta az összes politikai pártokat, megtiltott minden politikai akciót, eltörölte a szólás- és sajtószabadságot, a gyülekezési jogot és megalapította a maga személyes zsarnoki uralmát. Ez az uralom megtöltötte a börtönöket a horvát nemzet legjobbjaival és rendszeresítette a politikai foglyok olyan kínzását, amely túltett még a középkori inkvizíción is. Mindezzel szemben a horvát nép a nemzeti szabadság és az emberi jogok védelmében kénytelen volt forradalmi útra térni. Már 1928. június 20-án, amidőn a horvát nép vezérét, Radic Istvánt Belgrádban szerb fegyver halálra sebezte, a horvát nép előre látta, hogy Sándor király, vérszemet kapva a horvát vezér meggyilkoltatásán, a horvát nemzeti jogok még megmaradt utolsó foszlányait is szét fogja tépni. Kzért a dcsnotizmus proklamálását követő napon a horvát nép forma szerint megalakította forradalmi szervezetét Ustasha név alatt. Ez történt Zágrábban 1929. január 7-én. így keletkezett az Ustasha-szervezet. Világos tehát, hogy sem az emigránsok nem létesítették azt, sem külföldről. Magvarországból, avagy Olaszországból jött izgatás folytán jött az létre, hanem a horvátok teremtették meg Horvátországban politikai és emberi jogaik védelmére. Az Ustasha-szervezet alkotmányának első szakasza így szól: ,,A horvát forradalmi Ustasha szervezeteknek az a feladata, hogy fegyveres felkelés útján megszabadítsa Horvátországot az idegen igától, s, hogy azt teljesen függetlenné és szabaddá tegye egész ősi történelmi területén." Az Ustasha-alkotmány második szakasza pedig következőképpen hangzik: ,.Mihelyt a független horvát állam helyreáll, az Ustasha szervezet minden ereiével fog igyekezni az állam függetlenségét és a horvát nép nemzeti integritását fenntartani, úgyhogy a horvát nép örökre a horvát állam kormányzata alatt maradjon és hogv a horvátok minden tekintetben urai legyenek hazájuknak. Az Ustasha közséöenkint szervezett táborokból áll. ameh-ek ezredekbe dogor). az ezr^^k pedig divíziókba Tstozer) tömörülnek, továbbá az Ustashán-'k vezérkara is van, amely köznonti-a a szervezkedésnek és a szervezkedés a forradalmi mozgalom összes ügveit intézi. A szervezet remcsak Horvátországban fejt ki aktív tevékenvsértet, hanem egész ^almíoia és Bosznia és Hercegovina területén is. EzpnMül a szervezet kiterjeszti működését az Fs^ak- és DélAmerikába kivándorolt, mintegy 1 milliónvi horvátságra is. A.z Ustasha-szervezet 19 divízióból áll bePöldi területen és 3 divízióból, mely a külföldi horvátokat foglalja magában. A Belgrádban létesített kivé+eles törvényszék, melyet az állam védelmére alkottak, százával ítélte részben halálra, részben börtönre a horvát hazafiakat, kizáróag abból az okból, mert tagjai az Ustasha-szervezetnek. A kiszabott börtönbüntetések összeségükben több ezer évet tesznek ki. , Forradalmi, nem pedig terrorista mozgalom. Az Ustasha, melynek célja fegyveres felkeléssel létesíteni a független horvát államot, forradalmi, nem pedig terrorisztikus szervezet. Minden horvát hazafi, mikor belép a szervezetbe, a következő esküt teszi: „Esküszöm a mindenható Istenre és mindenre, ami szent előttem, hogy kitartok az Ustasha-elvek mellett és engedelmeskedem az Ustasha-szervezet szabályainak. Eskü-