Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 6. szám - A Földközi-tenger és Olaszország

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA nelmi igazságnak válljunk szószólóivá. Amikor tehát újból a történelmi eszmét írjuk zászlónkra, ne merüljünk el frázisokba, ne gondoljunk arra, hogy ez magyar szempontból milyen előnyt je­lent, hanem legyünk a tárgyi igazságnak aposto­laivá, mert csak úgy tudjuk ezt az eszmét végle­gesen diadalra vinni. És még valami kell ehhez, amire megint Teleki Pál figyelmeztetett. Olyan magatartás, olyan politikai beállítottság, amely megfelel a helyesen felfogott szentistváni eszmé­nek, A történelmi eszme nemcsak előnyt jelent; hanem kötelezettséget is. Azt nemcsak kívülről lehet megtagadni, de lehet belülről megsérteni és ezáltal hatékonyságát veszélyeztetni. Az átmeneti időből, amelyben ma élünk, csak akkor fogunk tudni egv szebb jövőbe kilépni, ha a történelmi eszmének nemcsak az igazságát hirdetjük, de egyben vállaljuk és teljesítjük azt az erkölcsi pa­rancsot is, amely belőle következik és amely nél­kül a Kárpátmedence törvényszerűsége legfeljebb csak ideig-óráig tud érvényesülni. A Földközi-tenger és Olaszország Az európai nagypolitika — most és hajdan — alig volt egyéb, mint a Földközi-tengerben való részesedés politikája. A Földközi-tengerért való nagy küzdelemben résztvett minden nép, mely szerepet játszott az európai művelődésben s e tengernél való megje­lenés és e tengeren való uralkodás jelképe lett a politikai vezetőszerepnek is. A Földközi-tenger, mely valaha szinte az egész világutat jelentette, ugyan veszített jelentő­ségéből, mikor a nagy világóceánok útja feltárult az emberiség előtt, de úira főútvonallá lett a Szuezi-csatorna megnyitásával. Olaszország nagysága és vezető szerepe szo­ros, szinte szerves összefüggőben van a Földközi tenger útjának rendkivüli fontosságával. Olaszor­szág, hanvatlása — a renaissance után — össze­függ a Földközi-tenger jelentőségének újkori ha­nyatlásával. Olaszország egysége s ezzel együtt ú'abb nagyságának kezdete összeesik a Szuezi­csatorna megnyitásával. Nem hihetünk a mechanikus véletlenben, hanem országok, földek, vizek, eleven voltában, mikor látjuk, hogy dajkálja a föld népeit, hogy szabja ki nekik végzetüket. A Földközi-tenger a Szuezi-csatorna megnyi­tásával újrá világúttá válván, nagyhatalommá tette Olaszországot. A mult századnak, akarva, nem akarva, Les­seps Ferdinánd volt legnagyobb politikusa. A győzelmi himnusz, mely a Szuezi-csatorna megnyitásán Verdi Aidá-jában elhangzott, Olasz­ország övőzelmi himnusza volt. A Szuezi-csatorna tette fölöslegessé a Habsburg monarchiát és tá­masztotta fel Olaszország régi nagyságát. Alig pár évvel Szuez megnyitása után Olasz­ország Tunisz felé veti pillantását és itt kapja első sebét, melyet a természetes politika felett ideig-óráig hatalmaskodó mesterséges politika okozott. De a naggyá válandó Olaszország nem volt megállítható, sem kifosztható. Mintha az idősebb Cato makacs politikájának örök szelleme műkö­dött volna itt, Olaszország háborúba szállt Tri­poliszért, háborúba szállt, az első világháborúban, az Adriáért, az Otrantoi szorosért, a dalmát par­tokért. Mily kicsinyes azoknak gondolkodása, akik a világot nemzetiségek szerint akarják darabokra tördelni. A pusztán nemzetiségek szerint való ál­lamalkotás; primitív, törzsi, barbár és művelődés­ellenes álom. Az államban — mint az Egyházban — mindig van valami átfogó, egyetemes. A világháború után Olaszország szemben ta­lálta magát ezzel a primitív államalkotási tervvel, mely — szinte — nagyító üveggel kereste, hol ta­lálhatna még r<*v rtásztortörzset, melvnck ha már mások felett főhatalmat nem is, hát legalább ön­álló államot adhatna. Mennél műveletlenebb volt egv nép. mennél kevésbbé voltak teremtő politi­kai gondolatai, annál bővebben adta neki ajándé­kait a páriskörnvéki politika. E poliikának nem volt füle a Földközi-ten­ger zúgó szavának hallására. Tlv körülménvek körött folvtatta Olaszország a világháború után a Földközi tengerért való po­litikáját. A békeszerződésekről ^sértődötten távozva, egy sivatagszerű résszel és a dalmát parton Zárá­látszott, hogy Olaszországot a békeszerződések val, az Adrián e^v pár szigettel gyarapodva, úgy összeesküvői végleg másodrendű hatalommá szo­rították. Olaszországnak azonban a Földközi-tenger adta a politikai haladás narancsait. Szép csend­hen megszerezte a Dodekanezosz szigetcsoportot a Földközi-tenrter keleti medencéiében, megerő­sítete a Pantellária szigeteket Szicilia és Afrika között a Földközi-tenger fontos középmedencéié­ben. Nagyszabású telepítési akcióba kezdett afrikai gyarmatain. A tuniszi olasz lakosság politikai sú­lyát öntudatosan növelte. Légi hatalmát olv nagy­gyá feilesztette, hogy Anglia — bár módjában lett volna. — az abesszin foglaláskor nem merte előle elzárni a Szuezi-csatornát. Anglia módszere akkor is az volt. ami ma: katonai eszközökhöz nem nvúlt, ehelvett fölka­varta az egész világot az Olaszországot sújtani akaró szankciók módszerével. Az út. melven Olaszország haladt, előbb­utóbb szembe kellett, hogy állítsa Angliával, melv Gibraltár, Málta, Ciprus és Szuez birtokában Olaszország földközi tengeri ellenfele. A Föld, mely a nemzeteknek nemcsak táp­láló anyja, hanem parancsoló politikai mestere is. Olaszországnak akarja juttatni a főuraimat a Fgldközi-tengeren, Angliát pedig az Atlanti Óceán felé utalja. Az Atlanti Óceán ma az, ami hajdan a Föld­közi-tenger volt, azért is nevezték el „második Földközi-tenger"-nek. A világháború és békekötések után azt hit­ték, hogy a szárazföldi mesterkélt határok reví­ziójára sor soha nem kerül. Most azonban, a szárazföldi határok reví­ziója után. sor került a tengerek hatalmi körének új felosztására is. És, úgy látszik, a tenger új fel-

Next

/
Thumbnails
Contents