Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 6. szám - A történelmi eszme ujjáéledése

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 litikai hatalom szétszakította. Eckhardt Ferencnek a közelmúltban jelent meg egy könyve a szentkorona-eszme történetéről, amelyben ezt a virtuális egységet a következőképpen fejezi ki: „A koronaeszme kapcsolja Erdélyt állandóan Magyarországhoz. A szent korona jogát emlegetik a Habsburg-királyok, amikor Erdélyre igényt emelnek, de a szent koronához, vagyis a magvar birodalomhoz való tartozást elismerik az erdélyi fejedelmek és rendek is. Ez a kapocs volt az, amely az önálló és a szultánnak alávetett Erdélyt ősi hagyományokban gyökerező meggyőződés erejével minden magyar nézete szerint az anyaországhoz fűzte." A virtuális egység fogalmából logikusan következik, hogy azt aktuálissá, valódivá kell tenni, hogy az egység ne csak az eszmében legyen meg, hanem konkrét politikai-jogi formákban is érvényesüljön. F.z a történelem folyamán természetesen be is következett. Hiszen Erdély vagy más területek különállása sohasem volt végleges, hanem épnen a szentkorona összekapcsoló ereiénél fogva előbb-utóbb megszűnt. Ezzel azonban még nem merítettük ki a magyar történelmi eszme igazolását. Még mindig lehet egy további kérdést feltenni. Miért volt olyan hatékony a Kárpátmedence esetében a történelmi eszme, miért tudott itt egváltalán eöv egységes, folyamatos történelem kialakulni? Végre úgy is lehetne érvelni, hogy a történelmi eszme egységesítő funkcióiát csak azért teliesíthette, mert más, újabb eszme ném állotta útiát. Vájjon lehet-e a történelmen túl olyan adottságot találni, amely szinte önműködőlég hatott és amely magát a történelmet is saiát törvényszerűségének vetette alá? Egyszerűbben kifejezve magunkat: a történelem és az azt jelképező szentkorona volt-e a végső oka a Kárpátmedence visszatérő politikai egvségének, vagy pedig a történelem is csak egy másik, magafelett á'ló ténvezönek teljesítette a parancsait és pzért ^nzta létre az egységet' Ha erre választ ker^síink. mi"n,e»">e1-plö^ T"l ki Pál tanaihoz kell fodulnunk. Ö tanításaival re^c^lc az öncélú tudománynak tett szolrtálatot. Aki^ hivatottak ^örténehnet formálni, nénet va^' régeket vehetni, uövanc^k elzarándokolhatlak a bölcseségnek azon forrásához, amelvet Teleki Pál szelleme nyitdtt meg, A politikai földre i"nok volf ő elsősorban tudósa. Tsmert° fehát a földrajznak a no^tikával való összefüggését, tisztában volt a törvénvszcriiséggel, amely a földrajzi ténvekből a politikára kisugárzott is azt bizonvos fokig irányította. Csak természetes, hogy Teleki Pál az ő nagy tudását annak a törvényszerűségnek nv"ismerésére is fordította, amely hazájának történelmét kialakította. Megállapításait problémánk szempontjából röviden akariuk ismertetni. A Közén-Duna medencéjét Teleki egységes tájnak tartotta, amelyet csak egysóőes államhatalom birtokolhat tartósan. Ez az pgvség különböző kisebb tájak szerves öszszetételéből adódott. Mivel maga a magyarság is eredetileg két népi elem összetételéből keletkezett, a Kárpátmedence mint szimbiotikus táj szinte predesztinálva volt arra, hogy annak települési területévé váljék. A magvarságnak eredete és népi jelleme és a Kárpátmedencének földrajzi jellege tette lehetővé, hogy itt évszázadokon át különböző népek éljenek a magyarsággal egyetértésben, annak vezetése alatt. Ennek megfelelően a magyar nemzetfogalom is szintétikus. Teleki szerint a nemzet nem egyedek, népek, fajok érdekszövetkezetszerü ideiglenes társulása, hanem egy tájnak, a hazának földrajzi helyzetéből és történelmi sorsából következő sorsközösséget feltétlenül vállalók egyetemessége. A történelem mögött ott találjuk tehát a földrajzot, amint ma nevezzük: a geopolitikát, amely a történelmet saját szabályai szerint irányította: Ezek szerint a Kárpátmedence visszatérő politikai egységét végelemzésben ennek a területnek földrajzi sajátossága hozta létre. Ezen a tudomány által igazolt megállapításainkhoz pontot tehetnénk, illetve máris levonhatnók a következtetéseket a jövőre, az esedékes újjárendezésre vonatkozóan. Ez a következtetés természetesen csak úgy szólhat: mint a múltban, a jövőben is érvényesíteni kell azt, amit a földrajz és a történelem szabályai előírnak, létre kell hozni ezt az egységet. A tudományos okfejtés azonban nagvobb alaposságot kíván meg. A kérdést a másik oldalról is meg kell vizsgálnunk. Hogyan működött a Kárpátmedence történelmi és geopolitikai törvényszerűsége akkor, amikor ez a terület nem állott egységes politikai vezetés alatt? Mert hiszen, ha valóban törvényszerűség az, amit annak mondunk, akkor az olyan állapot, amely vele ellentétben áll, állandó feszültségnek, nyugtalanságnak válik melegágyává, ami előbb-utóbb kirobbanáshoz vezet. Az elmúlt két évtized erre vonatkozólag bő tapasztalatot nyuit. Az új államok, amelyeket itt létrehoztak, a Kárnátmedence geopolitikáiának tagadása révén keletkeztek. Erdélyt, a Délvidéket, a Felvidéket olyan államokhoz csatolták, amelveknek súlypontja kívül esett a Kárrátmedencén. Vagvis, a földrajz szabályaival ellentétben politi kailag szétszakították ezt az egvséges területet. Ennek azután "^eg ;s volt az ^red^énve. TudiuV, lingv uP+ évtized folyamán egyik állam sem túri ott konszolidálódni, e^viVben sem tudott igazi •Miami öntudat kjfei]ődni. még a latossáöna^ aron "é heiben cem, m^lv <*z új helvzetnek h^szo^élvezője Volt. Jugoszláviában a szerbek változatlanul ragaszkodtak a történelmi szerb eszméhez, épnen úgv mint Romániában a Regát meghódított területként kezelte az átcsatolt részpket. Csehszlovákiában pedig a csehek képére teremtették az új államot, aminek természetes következménye volt, hogy a Kárpátmedencén belül eső része külön utakon igyekezett járni. Amikor azután a világpolitika első keményebb szele kezdett fúini. megmutatkozott, miiven káros volt a Kárpátmedencc törvényszerűségét megtagadni és azzal ellentétben új dunavölgyi rendet létrehozni, mert az a rend az új helyzetben már nem tudott fennmaradni. Akik ennek a területnek belső magjában, a trianoni Magvarországban éltek, azoknak meg van most az c'égtételük, hogv a Kárpátmedence geopolitikai és történelmi törvényszerűsége kezd ismét érvényesülni. A végleges rendezés, a mai helyzetnek tartós jogi formába való öntése azonban csak ennek a háborúnak befejezése után fog bekövetkezni. Nem tudhatjuk, kiknek lesz abba még beleszólásuk. Mindenesetre fontos, hogy a kérdésnek tudományos, a történelem által igazolt alapjait tisztázzuk, hogy nem is annyira saját érdekeinknek, mint inkább a tudományos és törté-