Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 6. szám - A történelmi eszme ujjáéledése

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA óceán között a szárazföldön. Anglia és Amerika majd belátják, hogy a Szovjetunió megnyerésével csak igen kevés időhaladékot kaptak és az Egyesült Államok lerakhatja a tengeri aknákat nemcsak New-York, hanem San Franciskó előtt is. A német-szovjet háború sorsa kétségtelennek mutatkozik. Az a számbeli fölény, mely Finnországot fegyverletételre kényszerítette, itt kiegyenlítődik. Ha pedig figyelembrvesszük a német szervezkedést, a német hadtudományt, a töretlen német akaratot, mindaz, amit a szovjet ezzel szembeállíthat, a véres erőszak szerezte engedelmessé", óriási hibákkal tarkított szomorú és lélektelen szervezés, elkésett és a legfőbb értelmi vezetőitől az egész vüárt felháborodásával kíséri- gyilkosságokkal vezetőitől -megfosztott hadsereg. Az orosz politika vezetőié, Sztálin, a külpolitikából csak az egyszerű furfangot ismerte, mely mindenkit megkárosít és minden kárvallásnak örül. A vele v^ló szövetkezésből — b^r a diplomácia nem mindig válogathat — mindrn ország visszaborzadt lelkében. Az orosz külpolitika vezetői csak hatalmas állásuknak örültek és Angliát utánozták — mely maga nem lévén szárazföldi katonai hatalom — egyik országnak a másikra való uszításával vélte elérni diplomáciai céljait. Sztálin szemmel látható örömmel rendezte diplomáciai cseleit. Örült a./ A tt\rit±ná±\ mi AC ma " ' moszkvai angol küldöttség faképnél való hagyá-/\/»- ICIlcIITll GSZI11C UJJclsának, örült a német barátsági paktum kijátszá nem lesz itt semmi befolyása. A Balkán-kérdés is hosszú időre elintéztetett a német hadüzenettel. De a német hadüzenet ténye más világításba helyezi a Japánnal hadakozó Kína helyzetét is. mely eddig szovjet segítségre is támaszkodott. Az európai háború, bármily messzehatóak is követelményei, bármily nagyok szenvedései, veszteségei és meglepőek változásai, csekélységnek tűnik fel a német-orosz hadjárat világraszóló következményei mellett. Az nn"ol hadviselés, az amerikai nagy spgítséggel háttérbe szorul a német-szovjet hadjárat komolysága és végzetessége mellet. Hiába hivatkoznak az oroszok Napóleonra. Napóleon ka'andszerű vállalkozása, seregének vékony vonalként maga után való húzása nem is hasonlítható a német katonaság roppant arcvonalához és eljövendő tett'ihez. A Szovjetunió a német hadüzenet napján már nem is volt az a nagyhatalom, melvnek kegyéért nagy birodalmak és kis országok egész sora esengett. A német hadüzenet napián elbukott az orosz bolsevizmus és v°le együtt, mint füst és pára, eltűnt a szovjet nagyhatalom káprázata. a sának s azt hitte, hogy, diplomáciai sakk játékot játszván — s azt is hamisan — már teljesítette kötelességét a rábízott milliókkal szemben. De a diplomácia nem furfang dolga, hanem felelősség Isten, a történelem és önmagunk előtt. A külpolitikát nem vezetni kell, hanem a külpolitikának engedelmeskedni kell. A külpolitika a nemzet számára örök parancs, melyen nem lehet változtatni. A régi Oroszországnak külpolitikai álma, melynek világbirodalmi súlyát köszönhette: a Nagy Péter-i álom volt, mely a sztálini csalfa politikával mindörökre megsemmisült. A világhatalom és a Szovjetunió neve eztán nem Jesz összefoglalható. A Szovjetunió nem lesz úr a Dardanellákon, Konstantinápoly nem lesz birtoka. Nem fog parancsolni a Balkánon, se ma Balti-tengeren, sem a Csendes Óceánon. Nem fog osztozkodni senki ázsiai birtokain, nem foglalja le a katolikus templomokat, nem üldözi a kereszténységet: egyszerű, önmagához méltó parasztállamokra fog bomlani az Urálon innen és túl. Az európai művelődés kettős lidércnyomástól szabadul meg a Szovjetunió térdrekényszerítésével: a pánszlávizmustól és bolsevizmustól. Mindkettőnek mérges gázfelhője elillan az európai légkörből. Az orosz politika balkáni aspirációi mind hatalmasabbá váltak Törökország európai foglalásának összezsugorodásával., A Balkánon Oroszország jelentkezett, mint a török főhatalom örököse. Ennek is mindörökre vége van. A Balkán abba a vonzási körbe tartozik, melybe földrajzi helyzete parancsolja. A Szovjetuniónak ezután éledése. Irta: Török Árpád. Szellemi áramlatok, politikai eszmék nem a véletlennek köszönhetik létrejöttüket. Egymagában annak sem, hogy emberek agyában születtek meg. Sok embernek, tömegeknek összhangjára van szükség, hogy egy gondolat eszmévé magasztosuljon. Már pedig a tömegek együttérzése, azoknak összeforrása egy gondolatban csak akkor válik lehetségessé, ha bizonyos szükséglet áll fenn, amelyet az kielégíteni hivatott. Politikai eszmék tehát politikai szükségletek nyomában keletkeznek. Vagyis, amikor helyzetek tarthatatlanná váltak és valamilyen újjárendezés lett szükségessé, terjednek el bizonyos eszmék, hogy az újjárendezésnek irányt szabjanak. Amikor történelmi eszméről beszélünk, azt értjük alatta, hogy a szükségessé vált újjárendezés olyan szempont figyelembevételével történik, amely a történelemben állandóan visszatér, amelyet az igazolt. Sokfajta történelmi eszme lehetséges, aminthogy sokféle helyzet van, amelynek újjárendezése a történelemben bevált szempont szerint lehetséges. Bennünket itt közelebbről a Kárpátmedence és mindaz, ami itt megoldásra vár, érdekel. Ha a történelmi eszme alapján akarjuk ezt megtenni, akkor elsősorban tisztáznunk kell a kérdést: mi az, ami a Kárpátmedencében a történelem folyamán vissza-visszatér és az érintett népek stabil, messzemenően kiegyensúlyozott életét tette lehetővé? A felelet rá egyszerű: ennek a területnek politikai egysége. Szimbóluma ennek a szentistváni korona volt, amely virtuálisan akkor is összekapcsolta ezt a területet, amikor a po-