Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 5. szám - A román propaganda

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 rög egyház, amelyből voltaképpen csak a XIX. században szakadtak ki a bolgárok, folytatta működését. Sőt a XIX. században megkezdődött vallási harc, amely arra irányult, hogy elszakadjanak a görög egyháztól, hamarosan nemzeti jelleget öltött és kiterjedt az otomán birodalom minden olyan területére, ahol bolgárok laktak. A berlini szerződésben megteremtett Bulgária független egyházat is teremtett, amely kiterjesztette fennhatóságát Macedóniára is. Ennek a független egyháznak központja Szófia lett. 1903-ban 1,000.000 macedóniai bolgár csatlakozott az egyházhoz. A szerb propagandának tudható be, hogy mintegy 250.000 bolgár kivülmaradt a bolgár egyházon és továbbra is a konstantinápolyi patriarkátust ismerte el. Ehhez a 250.000 bolgárhoz csatlakozott azután a szerb királyságból kivándorolt kevés számú szerb, amely ugyancsak a konstantinápolyi pátriárkától függött. Különböző politikai taktikázással a szerbeknek sikerült olyan engedményeket nyerniök Konstantinápolytól, hogy a túlnyomó bolgár lakosság ellenére is több szerb püspököt neveztek ki. A bulgárok jóllehet a szerb statisztika szerint csak szlávokként vannak kezelve, azért, hogy megszüntessék ennek a területnek a bolgár jellegét, mégis az 1912-i st. stefanói béke érdekében Belgrád maga is eismerte ennek a területnek a kimondott bolgár jellegét. 1913-tól kezdve a szerbek megszüntették a bolgár egyházat és azóta sem engedték működni. A macedóniai bulgárok közül a bolgár püspököket, a bolgár papokat kitiltották. Nem engedték be a bolgár újságokat és bolgár lapokat, sőt az evangéliumot sem engedték hirdetni a lakosság nyelvén. * Az 1930 május 10-én Népszövetséghez benyújtott memorandumban a bulgárok tiltakoztak az ellen az elnemzetlenítő és kegyetlen bánásmód ellen, amellyel a szerbek viseltettek a macedóniai bolgár lakossággal szemben. Kitiltották Macedóniából a bolgár sajtó és könyvtermékeket. Bezárták a bolgár iskolákat, betiltották a bolgár orthodox egyházat, Szerbiából küldött hivatalnokokkal kormányozták Macedóniát anélkül, hogy az őslakóknak bármilyen beleszólásuk lehetett volna a macedón ügyek vezetésébe. Macedóniai őslakos nem lehetett tisztviselő és ha netán egynek-kertőnek sikerült is nagy protekcióval tisztviselővé lennie, azt a királyságba helyezték. Napirenden voltak az atrocitások, ahol nemcsak papokat, tanítókat, vezetőszemélyiségeket kínoztak meg, hanem egész falvakat vertek végig a kormány által szabadalmazott bandák. Ugyancsak napirenden voltak a gyilkosságok, fosztogatások, gyújtogatások, s a nők megerőszakolása. A fenti memorandum 222 olyan gyilkosságról számol be, amelyet szerb rablóbandák hajtottak végre Macedóniában minden bírósági ítélet nélkül s ezeket a szerb rablóbandákat a szerb hatóságok nemcsak eltűrték, hanem fel is biztatták. Ez a 222 név, amely pontosan közli a gyilkosságok helyét és idejét, megemlíti, hogy a valódi száma ezeknek a gyilkosságoknak többezret is meghalad. Ugyancsak a fenti memorandum mintegy ezer esetet ismertet, amelyben a macedóniai bulgárok ki voltak téve zaklatásnak, atrocitásnak, rablásnak, gyujtoUatásnak és erőszaknak. A román propaganda A Curentul című román lapban Pamfil Seicaru a külföldi román propaganda megteremtését és végnélküli kifejlesztését szorgalmazta. Cikkében Seicaru azt írta, hogy „Jövőben a román propagandának ott kell lennie úgy Svájcban, mint a holnapi Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és Amerikában, de nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Dél-Amerikában is." Ugylátszik a román kormány igen megszívlelte Seicaru tanácsait és hírverésével kezdi dönteni a külföldi államok sajtóit. Mint a világháborúban a román propaganda megmérgezte az újjáépülő Európa légkörét azzal, hogy összekeverte az igazság fogalmát mindenféle zavaros és hamis fogalmakkal, ugyanezt csinálja ma is és támpontnélküli adataival és hamis statisztikáival igyekszik összevazarni az európai kibontakozást. Szükségesnek tartjuk, hogy világosságot vigyünk ebbe a ködös zavarba, melyet a román propaganda igyekszik elterjeszteni a külföldi sajtóban. Ennek a propagandának utolsó szülöttje ez a cikkáradat, amellyel a svájci és a francia, sőt az olasz sajtót is igyekszik elönteni, azoncélból. hogy megkaparintsa Románia a magyar Bánátot. Ezt a területet a párizskörnyéki békeszerződések annakidején Jugoszláviának ítélték, miután Magyarországot szétdarabolták. Jellemző ennek a propagandának a methodusára, hogy hamis statisztikai adatokkal igyekszik annyira összezavarni a fogalmakat, hogy nemcsak a földrajzot, történelmet és néprajzi helyzetet nemismerő újságolvasót hozza zavarba, hanem még a szakértőket is. Ennek a zavarkeltésnek egyik igen jellemző példája a Journalé de Genéve 1941. április 22-iki számá ban megjelent cikkének a címe: „A magyarok elfoglalják-e a román Bánátot?", ha az ember ilyen cikket olvas, azt hihetné, hogy a Bánát a románoké volt. Román Bánátnak nevezi a Bánátot, amelyet a párizskörnyéki békék Magyarország testéből kihasítva Jugoszláviának adtak. Minthogy ez a terület viszonylagosan kicsi és alig ismert — nem haladja meg a 7200 négyzetkilométert — még a legkiválóbb külföldi szakértők is könnyen áldozatul eshetnek annak a propagandának, amelynek érdeke összezavarni a fo galmakat. Egyszer s mindenkorra szükséges le szögezni azt, hogy ez a terület soha Romániához nem tartozott, sőt a legmerészebb román soviniszták sem merték 1919 előtt maguknak követelni. Midőn a világháború után Magyarország a földön feküdt és a románok, jobban mondva BraHANGLI KIOSZK Tulajdonos : Rónai Testvérek Budapest, IV., Vigadó-tér Telefon : 180-743, 184-731 és 187-365