Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 5. szám - A román propaganda

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA tianu látta, hogy a legmerészebb álmai is valóra válnak, hála a békekonferencia rosszindulatú tudatlan szakértőinek, a románok maguknak követelték a Bánátot, melyet végül is megosztottak, egyik részét Románia, másik részét Jugoszlávia kapta meg. Az Entente-hatalmaknak ez az ítélete Jugoszlávia és Románia közöt olyan feszültséget eredményezett, hogy a két ország közötti háborútól lehetett tartani. De azok, akik ismerték a románokat és a román lelket, jól tudták, hogy ebből a háborúból nem lesz semmi, mert a „diadalmas" román hadsereg mindent elvövetett, hogy elkerüljön egy olyan háborút, ahol ellenállásra talál és jól tudták, hogy Románia semmit nem kezdeményez akkor, ha követeléseit csak fegyverrel vívhatja ki. A Bánát ezer éven keresztül Magyarország alkotórésze volt és azok az időközök, mint amilyen a török uralom volt, eredményezték a Bánát néprajzi heterogéniátását. A történelem folyamán csupán Trianonban találták kétségesnek, hogy Magyarországnak joga van a Bánáthoz. Trianonban Magyarország a Kis* entente propagandája következtében olyan gyűlöletes színben tűnt fel, hogy nem is lehet csodálkozni földarabolásán. Ezt a gyűlöletet mi sem jellemzi jobban, mint Aristide Briand francia miniszterelnök 1921. július 11-iki beszéde a szenátusban. Ebben a beszédben többek között azt mondja: „Igaz az, hogy sokezer magyar van a határokon túl. De miért? Mert ahoz, hogy meghúzzuk a határokat, nagy darabokat kellett levágni az elnyomó testéből. Románia és Magyarország között, Jugoszlávia és Magyarország között, Csehszlovákia és Magyarország között szívesebben látom, ha Magyarországot éri sérelem." A gyűlöletnek ebben az áradatában nem is csodálatos, hogy Magyarországot darabokra szaggatták. Viszont Románia jóllehet a párizskörnyéki békék elkényeztetett gyermeke volt, nem tudta magának megszerezni azt a területet, amelyért mostan oly nagy propagandát visz, mert hiányzott minden alapja ehez. Ez a terüler történelmileg Magyarországhoz tartozott, geopolitikailag folytatása a nagy magyar Alföldnek és néprajzi szempontból annyira kevert, hogyha Közép-Európában van ország, amely nem követelheti magának a Bánátot, akkor bizonyosan Romáia az. Mióta a Bánát létezik és mióta statisztikát csinálnak, nem volt egyetlen kormány és egyetlen régime sem, amely olyan statisztikát csinált volna, hogy a románok néprajzilag a legkisebb jogot is formálhassák erre a területre. Mostan Jugoszlávia összeomlása után a Bánátnak olyan statisztikáját laneírozza Románia, amelynek forrását senki sem ismeri. A Tribüné de Génévé 1914. április 21-iki számában közöl egy statisztikát. E szerint a Bánát lakosságának nemzeti megoszlása a következő lenne: román 40%, szerb 20%, német 23%, magyar 14%. Hogyan és milyen adatok alapján állították össze ezt a statisztikát, lehetetlen megmondani. Ennek a területnek az 1910-es magyar népszámlálás szerinti nemzetiségi megoszlása a következő: 119.343 magyar 125.457 német 231.985 szerb és horvát 76.410 román. Tehát az 1910-es népszámlálás szerint ezen a területen nem volt több, mint 76.410 román, amely a lakosságnak 13%-át tette ki. Az 1931-es szerb statisztika sem talált többet 10% románnál. De a románok nemcsak a francia és a svájci sajtóban működnek, hanem azonnal a jugoszlávnémet feszültség kezdetén az olasz sajtóba is befurakodtak. A La Stampa 1914. április 2-iki számában erről a területről írva, 150.000 románt említ. A legkülönbözőbb statisztikát látnak napvilágot. Kzek közül igen érdekes egy pillantást vetni arra a statisztikára, melyet 1938-ban a bánáti német kisebbségek állítottak össze. E szerint 1938ban Bánát 586.975 lakossából mindössze 62.391 román volt. Joggal kérdezhetjük, hogy ilyen kicsi százalékú román lakosság elegendő-e ahoz, hogy a Bánátot Romániának követeljék. De nemcsak a néprajzi statisztika mond ellent, hanem ellene van a történelmi, gazdasági, a földrajzi és geopo litikai észszerűség is. Ennek alátámasztására nem hagyhatjuk figyelmen kívül a La Sera 1914. április 15-iki megállapítását: „A Bánát az a terület, amely a Duna és Tisza között fekszik, ezen a földrészen a háború után Jugoszlávia és Románia osztozkodtak. Ez a föld a népességek, földrajzát, gazdasági érdekeit tekintve magyar föld és amely mindenek felett sok évszázadon keresztül a magyar nemzeté volt." (II Banato régióné compresa fra il Danuibo e il Tibisco spartita tra la Jugoslavia e la Románia dopo la guerra modiale, e terra ungherese per la poplazione, per la géographia per l'économia, e sporatuto per molti sécoli di appartenenza alla Nazione magiara.) A Petit Journal 1941. április 18-iki számában egy furcsa hírt közöl: „Sok bánáti román előkelőség Temesvárra ment, ahonnan Antonescu generálisnak egy memorandumot küldtek, amelyben a generálist értesítették, hogy Bánát lakossága Romániához való csatolását kéri." Egy eienyésző kisebbség 80 előkelősége óhajtja a többség sorsát eldönteni, azét a többségét, mely kulturálisan jóval magasabbrendű, és amely - nem szándékozik megismerni a Románokhoz való tartozás örömét. Különös formája ez a népek önrendelkezésének. Románia 20 évig elnyomta a nemzetiségeit és most újabb nemzetiséget akar. A romná propaganda érzi, hogy most vajúdik az új Európa és mindent elkövet, hogy megakadályozza ennek a kontinensnek az újjászületését az igazság alapján. Mostanáig ez a propaganda csak a román sajtóban volt észlelhető, mostan már megkezdi külföldi romboló munkáját is. Rubletzky Géza. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Dr. Sziklay János szerkesztő, dr. Fali Endre a Magyar Revíziós Liga ügyvezető-igazgatója, dr. Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár, dr. Szerelemhegyi Ervin, Neller Mátyás. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Duchon János.