Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 5. szám - Erdély magyarsága. Herbert van Leisen könyve [könyvismertetés] - A "jugoszláv" Macedónia

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Erdély magyarsága Herbert van Leisen könyve. 1939 szeptemberében, közvetlenül a bécsi döntés után egy fiatal svájci újságíró járt Ma­gyarországon. Végigjárta a felszabadult erdélyi városokat és falvakat, a helyszínen beszélt politi­kusokkal, újságírókkal és egyszerű parasztokkal. Herbert van Leisent, mikor Magyarországra jött. nem vezette országunk iránt sem rokonszenv, sem elenérzés. Nyitottszemű újságíró, meg akarta ismerni Európának ezt a viharsarkát s e viharsa­roknak is a legfontosabb és legkomplikáltabb problémáját: az erdélyi kérdést. Akkori útjáról könyvet írt: „Les terres hongroises dc Transylva­nie" címen és beszámolt az akkor szerzett tapasz talatairól. visszatért országrész átment, hogy szinte napok alatt hullatta le magáról azt a sok keleti sallan­got, amit a 20 éves román uralom rárakott, hogy újból a magyar kultúrának és az európai szel­lemnek végvára legyen. Könyvében bőségesen do­kumentálja a nyugateurópai ember szemében egyetlen történelmi jogot a földrészre: a magyar kultúrfölényt. Viszont ugyancsak a nyugati em­ber szemével nézve, megoldást keres a különböző népek és fajok becsületes együttlakására és együttdolgozására. Ennek megoldására nem talál mást, mint a szentistváni Magyarország eszmé­jét és könyvének mottójául Szent István egyik, fiához intézett intelmét idézi: „Gyönge és töré­kenv az egynyelvű és egvszokású ország." (r. g.) Sok könyvet és tanulmányt irtak már Magyar- ffoszláv" Macedónia ágról. Az erdélyi problémáról is jelentek meg orsza bőségesen könyvek, tanulmányok és ismertetések Mégis különös figyelmet kell szentelnünk Her­bert van Leisen könyvének, mert az a svájci uj­ságíró a nyugati kultúrember szemével, a becsű letes és igazságos megoldást keresi, nem azért, hogy ez az igazság a magyaroknak majd jó le­gyen, hanem azért, hogy az európai helyzet ki­tisztuljon és Európának ez a része európai mó­don rendeződjék. A nagyközönség kezdi agyába gyömöszölni az egész világot, hisz földrajzi nevek és történel­mi évszámok archívuma lett minden egyes em­ber agyveleje. Fáradtan fogad minden olyan könyvet, mely új problémákat hoz, vagy a régie­ket új beállításban ismerteti. A lelkiismeretes új­ságíró ismeri közönsége fáradtságát és szórakoz­tató módon akarja megismertetni közönségét a tárgyalt problémákkal. Van Leisen is szórakoz­tató módon tárja a problémát olvasói elé. Köny­ve, amellett, hogy bőségesen tartalmaz komoly szakemberekhez méltó adatokat, olyan érdekes, mint egy regény. Szakemberek viszont olyan ko­moly adathalmazt kapnak ebben a könyvben, mint a legszakszerűbb tudományos munkákban. Bőségesen ismerteti ennek a területnek történelmi és gazdasági adottságait. Ismerteti azokat a népe­ket, melyek ezt a földet lakják, megvilágítja azok egymáshoz való viszonyát és leírja településük históriáját. Van Leisen nem polemiázik semmiféle történelmi téveszmékkel, történelmi és annak adatait csupán az európai nagy elismert és ko­moly tudósok könyveiből szerzi. Leírja, hogy mi­ként hódították meg a magyarok ezt a területet. Ismerteti a székelyeknek — akik voltaképpen magyarok — a történetét, s majd bőségesen ada­tokkal tarkítva írja le, hogy miként telepítették le a szászokat, majd később a svábokat és hogy hogyan szivárogtak be a XII. századtól kezdve a románok, mint igénytelen pásztorok. Leírja, hogy a mai román „őslakók" miként szaporodtak és erősödtek a törökdulás következtében kipusz­tult magyarság helvén és hogv hogyan özönlötték el Erdélyt. Városokat ismertet, hangulatos leírásokban mutatja be Kolozsvárt, Nagyváradot és Maros­vásárhelyt és csodálkozva látja, az a hihetetlen metamorözist, amelyen a Magyarországhoz visz­A volt jugoszláv fennhatóság alatt lévő Ma­cedónia területe 4().(XK) négyzetkilométer, itt meg kell jegyeznünk, hogy a három részre osztott s nem régiben egyesített Macedónia természeti egység, amely hasonlatos a Kárpátok medencéjé­hez s lakosságának többsége bulgár. Az 1920-1 jugoszláv népszámlálás adatai szerint volt jugo­szláviai Macedóniának 1,400.000 lakosa van. A jugoszláv statisztika nem beszél bolgárokról, csu­pán szlávokról. mégis a hozzávetőleges számítá­sok szerint a lakosság számaránya a következő: bolgár 890.000 albán 310.000 török 141.000 Vallási megoszlása: pravoszláv 890.000 mohamedán 530.000 róm. katolikus 15.000 A vallási statisztikánál meg kell jegyeznünk, hogy a pravoszlávok valamennyien a bolgár egy­házhoz tartoznak, míg a mohamedánok között is igen sok bulgár van. Macedónia történelméről alig lehet politikai értelemben beszélni, mert egyrészt a különböző Balkánt keresztülkasul szántó népvándorlások, másrészt a török uralom hosszú ideig egyedural kodó lévén, minden politikai megmozdulást el­nyomott. Macedónia történelme azonos a vallási mozgalmakkal. A IX. században Methód és Cyrill itt terem­tették meg az orthodoxiát, amelynek értelme az volt, hogy jóllehet függőségben maradnak Rómá­tól, de a latin nyelv helyett a lakosságnak saját nyelvén hirdetik, az igét. A pravoszlávia bölcsőjét tehát Macedóniára különösképpen pedig a volt jugoszláv Macedóniára helyezhetjük. Később a Rómától függő egyház ugyanilyen függőségbe ke­rült a konstantinápolyi szakadár-egyházzal. A hosszú török uralom alatt a bolgárok mintegy nemzeti mozgalmat kezelték azon vágyukat, hogy az orthodox bolgár-egyházat megteremtsék és függetlenítsék. Hosszú harcok után a porta 1870­ben elismerte a bolgár egyházat, amely függetle­nítette magát úgy Konstantinápolytól, mint Ró­mától és önálló egyházzá lett. Mindamellett az elismerés ellenére is ugyanezen a területen a gö-

Next

/
Thumbnails
Contents