Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 3. szám - Délkelet-Európa a világpolitikai erők vonalában

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 kebelezése következtében lényegesen közelebb ju­tott Közép- és Nyugateurópához. Sokszor hallot­tuk az utolsó évtizedben az Eurázia kifejezést em­legetni. A földrajztudomány fogalmazásában az európai és ázsiai kontinensnek bizonyosfokú egy­ségét jelenti. A földrajztudós, aki Euráziáról be­szél, ilyenkor a két kontinens területi összefüggé sére gondol. Ámde Eurázia a politikai ideológiák között is helyet foglal és pedig Oroszországgal kapcsolatban. Ebben a vonatkozásiban pedig azt jelenti, hogv az Orosz Birodalom legalább is olyan mértékben ázsiai, mint 'amilyen mértékben európai hatalom. Hatalmának és hatalmi törekvéseinek súlypontja megoszlik Európa és Ázsia között. Ezt az ideológiát egyben az a titkos remény fűtötte, hogy Oroszország legalább politikailag vissza fog húzódni Európából, jelentékeny aktiv és potentiá­lis hatalmát legfeljebb Ázsiában fejti ki érezhetőb­ben. Ma rmár tudjuk, hogy az euráziai ideológiához fűzött remény nem valósult meg. Gróf Bethlen István már 1932 augusztusában megírta beszédei­nek előszavában, hogy a 150 milliós fiatal és elhasz­nílatlan energiákkal rendelkező orosz óriás még mérhetetlen nagy elhivatottsággal bir a jövőben. Azzal a biztonsággal, — írta tovább, — amellyel állítható, hogy kétszer kettő négy, fog ez bekövet­kezni. Nem tartott soká és a történelem máris iga­zolta Bethlen előrelátását. Az Orosz Birodalom nemcsak a világpolitikában vált újból jelentékeny tényezővé, hanem már magában a szűkebb Euró­pában is. Minden új tényező, ame>ly a világpolitika szín padán feltűnik, befolyással van a világpolitikai erők egyensúlyára. Ez a befolyás annál nagyobb, mennél súlyosabb az illető tényező. Nagy mérték­ben fokozhatja ezt a befolyást egy aktiv külpoli­tika, amely bizonyos célok elérésén dolgozik. Vala­mire irányuló aktiv külpolitika azt jelenti, hogy az illető tényező nemcsak saját súlyánál fogva, ha­nem tudatosan is befolyásolja, esetleg megváltoz­tatni igyekszik az erők egyensúlyát. A Szovjet­birodalom mint az európai politika újabb ténye­zője, már egymagában geopolitikai dinamikájánál fogva is kihatással van a világpolitikai egyen­súlyra. Ezt szükségszerűen Délkeleteurópának is meg kell éreznie, hiszen ezzel a birodalommal szá­razföldön határos és közös tengerük is van, a Fe­kete-tenger. A Szovjetbirodalom fellépése azonban nemcsak szomszédságánál fogva érinti Délkelet­európát, hanem szűkebb érdéklődési körének kö­vetkeztében is. Hiszen a Dardanellák sorsa válto­zatlanul közelről érinti ezt a nagy birodalmat. Ez az érdeklődés megmutatkozott már a montreuxi szerződés megkötésénél, amelyben a Dardanellák addigi jogi helvzetét közvetlenül ugyan Török­ország javára változtatták meg, ugyanakkor azon­ban messzemenő tekintettel voltak a különleges szovjetorosz érdekekre is. Azáltal, hogy a Szov­jetbirodalom európai területe megnagyobbodott, szükségszerűen megnőtt a tengerentúli összekötte­téshez fűződő érdeke. Ha a Dardanelláknak min­dig volt je'entőségc az orosz tér Szempontjából, ez a jelentőség ma, amikor ez az egységes terület nagyobb lett, csak fokozódhatott. A mi terminoló­giánkban ezt úgy fejezhetjük ki, hogy a Dardanel­lák mélyebben belekerültek a világpolitikai erük vonalába. A Dardanellák mögött azonban változat­lanul ott ál a Balkán, mint a szorosok hátvédje. A Szovjetbirodalom fellépése tehát nemcsak azáltal érinti Délkeleteurópa sorsát, hogy közelebb jutott hozzá, hanem mert általa a Dardanellák jelentő­sége is emelkedett, amelyek körül kialakult hely­zet legalább a múltban nagy mértékben kihatással volt ennek a mi térségünknek politikai fejlődésére. Mindezzel távolról sem akarjuk azt mondani, hogy Délkcleteurópa sorsában most minden elölről kezdődik. Ha kétségtelen is, hogy bizonyos föld­rajzi pontok körül szükségszerűen alakulnak ki fe­szültségek, mlart ellentétes érdekek itt mindenkor könnyen érvényesülhetnek, ebből még nem követ­kezik, hogy ezeknek a feszültségeknek állandóak­nak kell lenni, hogy nem lehetne őket levezetni. .Minden fajta ellentétes érdeket lehet igazságos szempontok érvényesítése útján összeegyeztetni. Tehát egyáltalán nem áll az, hogv a Dardanellák körül kialakult történelemnek elölről kell kezdőd­nie, csak azért, mert annak egyik aktiv tényezője, a Szovjetbirodalom, újból nagyobb szerepet vállalt a világpolitika színpadán. A politikáról mint mű­vészetről szoktunk beszélni, amiből következik, hogv a politika nem egyszerűen tények tudomásul­vétele, hanem emberek, népek sorsának tudatos alakítása. Már pedig ezt a feladatot lehet jól és lehet rosszul elvégezni. Ennék megfelelően van jó és van rossz politika. Ha a múltban a Dardanellák körül kifejtett politika rossz volt. — hiszen egyéb­ként nem estünk volna bele a világháborúba, — ab­ból nem következik, hogy annak a jövőben is rossznak kell lennie. Amikor ezt a témát itt tár­gyaljuk, távolróf sem azzal a szándékkal történik ez, hogy általa megkondítsuk a viharharangot, mintegy rámutatva a történelem közelgő megis­métlésére, annak minden hátrányos következmé­nyeivel a délkeleteurópai kis nemzetek számára. Nem a bekövetkezhető bajokra akarunk rámu­tatni, hanem kizárólag arra a tényre, hogy Dél­keleteurópa beljebb került a világpolitikai erők vonalába. Hogy azután ebből a tényből az itt élő kisebb nemzetek számára baj származik-e vagy sem, az attól a politikától is függ ugyan, amelyet majd a világpolitika vezető ténvezői fognak folytatni, de t igadhatatlanul maguktól a kis nemzetektől is. A történelem megmutatta, hogv a Dardanellák körül kifejlődött politika nemcsak a nagyoknak volt a bűne hanem ebben a kicsinyek is osztoztak. Ha ők nem marakodtak volna, a nagyok az ő rossz politikaiukkal nem tudtak volna olyan könnyen ér­vénvesülni Mentségükre lehet hozni, hogv a bal­káni nének abban a korszakban építették ki önálló álliaimiságukat. ami kikerülhetetlen feszültségekkel, összecsapással, rivalitással iárt. Ma már lényege­sen könnyebb a helyzet. A délkeleteurópai álla­moknak már mind van saját történelme és mind világosabbak azok az alapelvek, amelyek a végle­ges konszolidációt, a végleges megbékélést lehe­tővé teszik. Ha tehát a délkclctcurópai népek azt akarják, hogv még a nagyoknak egv esetleges rossz politikája mellett is megállhassák helyüket, semmi sem könnyebb, mint a maguk részéről azo­kat a végleges feltételeket teljesíteni, amelyek biz­tosíthatják számukra a békét és a nyugodt fejlő­dést. Magvarország a maga részéről teljesítette ez­irányú kötelességét. Mi nem leszünk akadályai an­nak, hogv még egy viharzó világpolitika árnyéká­ban is nyugodtan éljenek a népek Délkeleteurópá­ban. A többieken a sor, hogy az elismert alapelvek megvalósításával lehetővé tegyék Délkeleteurópa békés fejlődését, ami egyben legfőbb biztosítéka lesz annak, hogv a nagyok mindenfajta konfliktu­sán kívül maradjanak.

Next

/
Thumbnails
Contents