Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 3. szám - A turáni gondolat 1. [r.]

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA A turáni gondolat. Irta: Lukács György. I. Egyetlen nép számára sem lehet közömbös, milyen öröklött testi és lelki jellegű fajelemekből tevődött össze. A faj nagyobb embercsoport közös, öröklődő testi és lelki jellegzetességekkel. Ezzel szemben a nép nagyobb embercsoport közös, szerzett kultúrjavakkal. A faj, legalább viszonylagosan változatlan, a faji jellcuzetcsscLíek apáról fiúra, unokára s tovább szállnak, öröklödnek az egyén tudta nélkül, söt esetleg akarata ellenére is. A népi jellegzetességek viszont nem öröklöttek, hanem szerzettek, tanulás, utánzás, megszokás útján átvettek, s éppen ezért az akarat, a nevelés, a környezet által befolyásolhatók és megváltoztathatók. A faj jellegzetességei az új környezetben is megmaradnak s keveredés esetén is az utódokban hosszú ivadéksorokon át. hol tisztábban, hol kevertebben kimutathatók. Faji jellegét örökli az egyén őseitől, népi mivoltát pedig szerzi, tanulja környezetétől. Amaz öröklés, emez tudatos vagy tudattalan nevelés eredménye. Valaha a faj és nép egy volt. Minthogy a nyelv is a faji lélek közös terméke, az ősi nyelvek legnagyobb valószínűség szerint együtt keletkeztek az ősi fajokkal. Vagyis ezeknél a vérközösség nemcsak egy fajt. hanem egy népet és egy nyelvet is jelentett. Később azután a szoros vérség szerinti kapesolatban együtt élt csoport differenciálódni kezdett, nemzetségekre, törzsekre tagolódott, melyeket a szükséges táplálék megszerzésének nehézségei vagy klimatikus és egyéb viszonyok mind távolabbi területekre szórtaik szét. Ha azután az így elszakadt, levált törzsek évszázadoké éltek meszsze távolban az anyatörzstől, nyelvük, szokásaik, ethnikai jellegzetességeik az új környezetben lassanként átalakultak, megváltoztak, új nénekké fejlődtek. Az ily módon új népekké alakult törzsek ethnikai jíellegük tekintetében mindjobban eltértek ugyan egymástól s az ősi csoporttól, közös jellegük mégis megmaradt, s mindegyik megőrizte az ősi faji bélyeget. Amikor pedig az emberiség a föld értékes területeit benépesítette é> azokért véres harcokat folytatott, a győztesek eleinte kiirtották a legyőzötteket, később rabszolgákká tették. Idővel a leigázott népek a győzőkkel teljesen összeolvadtak, [gy egy-egy új népbe mind több és több különféle idegen fajelem került. Ma már nemcsak hogy abszolút fajtisztaságú népek nincsenek, de a mai népek, nemzetek, államok legtöbbje ethnikailag is különböző elemek egé.^z sorából áll. Tisztafajú népről ma már a primitívek között sem lehet szó, annál kevésbbé a kulturnépeknél. Ha az ősidőkben, az egyes fajok keletkezése idejében, a nép és a faj egyideig fedte is egymást, az emberi kultúra haladása, a különböző fajok és népek ezerféle békés és háborús érintkezése, szétválása és egyesülése természetszerűen odavezetett, hogy a népek fajbelileg mind kevertebbek lettek s ma minden nép, főképpen minden kultúrnép, bonyolult fajmozaikot alkot. Ilyen tarka fajmozaik a magyar nemzettest is, melybe a történelem eseményei úgy keleten, mint hazai ezeréves eseménydús élete alatt Európa és Ázsia igen különböző fajelemeit sodorták bele. A Kárpátok gyűrűje övezte magyar földnek gazdagsága és jó védekezést biztosító természetes adottságai ősidők óta erre vonzották Kurázia legkülönbözőbb népeit. Kzek a népek, ha letűntek is a történelem színpadáról, nem pusztultak el, hanem tovább élnek az utódokban. Emberanyaguk egyrésze, illetőleg az általuk képviselt testi és lelki faji jellegzetességek, az egymás után következő nemzedékek hosszú és bonyolult láncolata útján kisebb-nagyobb mérvben bejutottak a magyar nemzettestbe, s hol eredeti alakban, hol erősen átkeresztezve magmaradtak mind a mai napig. Íme! Minő gazdagsága a származásnak, a faji jellegzetességeknek, a keveredéseknek, a környezethatásoknak hozta létre a magyar nemzettestet! Mindezt tanulmánvozni nemcsak végtelenül érdekes és elmefejlesztő foglalkozás, hanem ennél sokkal több: hazafias kötelesség. A magyarság turáni eredetének, az összes vonatkozó körülményeknek kifürkészése nem ábrándkergetés. hanem komoly életfeladat, mert önmagunk megismerésére nevel bennünket. A turáni gondolat nem üres legenda, hanem az élő ma'iyar nemzettest megértésének tudományos okfejtése. A turáni multat feltárnunk nemcsak pusztán érdekes időtöltés, hanem hasznos és hazafias munka is. A turáni r.épcsalád, amely ma is 50 millió lelket számlál, s melynek mintegy 45 százaléka Kurópában, mintegy ötvenöt százaléka most is Ázsiában él, elnevezését a perzsa nyelvből kanta. Firdusi perzsa költő Kr. előtt 1000 évvel írt Sahnahme (Királyok könyve) című nagv művében az Oxustól, a mai Amu Darjától északra és keletre fekvő országot megkülönbözteti Irántól és Turánnak nevezi. A „Túrán" és „turáni" elnevezések az Avestákban, a Zoroaster próféta által alakított vallás ősi szent könyvében is többször előfordulnak. Az Avesták tanúsága szerint az irániak, valalamint a velük vérrokon indoárják már Zoroaster idejében földműveléssel foglalkozó letelepedett népek voltak s közöttük és a nomád turánok között harcok folytak. Hzen és más. többnyire perzsa torrásokból származó adatok szerint az ős Túrán alatt azt a középázsiai területet kell érteni, amely Perz-iától és Afganisztántól északra az Aral-tóig, kelet felé pedig a kínai Turkesztán határai- terjed Modern földrajzi equivalense ennek a területnek kb. a mai orosz Turkesztán. A turánok nomád életmódjának pedig az a magyarázata, hogy az óvilág művelhető földje már birtokba volt véve a kínaiak, az árják és a szemiták részéről, amidőn a prototuránok még mindig az altáji hegységeik körüli ősi hónukban tartózkodtak. Hogy fennmaradhassanak, állandó vándorlásra voltak kényszerítve terméketlen steppéken, és a létért való küzdelem természetesen viszálykodásba sodorta őket a letelepedett szerencsésebb szomszéd népekkel. A turáni népcsaládot ural-altáji népcsaládnak is nevezik. Ugyanis az Urai-hegység környékét lakták és lakják még ma is a turáni népcsalád finn és ugor ágazatainak különböző törzsei, holott az altáji hegylánc volt és részben még ma is az otthona a turáni nópcsalád török és mongol ágazatai nagyszámú törzsének. A finn és ugor törzsek eredetileg együtt laktak az Ural-hegysegtől keletre és közös nyelven be-/eltek. Vadászok és halászok voltak, nem földművelők. Meg nem állapítható régi időben Európába jöttek es a Volga és az Oka mentén teleped-