Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 3. szám - Délkelet-Európa a világpolitikai erők vonalában

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA S éppen úgy, mint jelenlegi fegyvértáirtsiai, Japán is szemben találta magáit ugyanazokkal a régi hatalmakkal, amelyek az első világháborúban Németországot rabszolgaságba döntötték, Olasz országot pedig — volt szövetségesüket — szerződéses jogaitól ugyancsak a békediktátumokkal megfosztották. Amit Németországgal és Olasz országgal a békeszerződések alkalmával műveltek, majdnem ugyanazt tették Japánnal is. A békekonferenciák után három évvel Japánra kény szerítették a washingtoni szerződést. S ebben korlátozták Japánt tengeri haderejének fejlesztésében és ráerőszakolták a régi hatalmak különleges jogainak elismerésiét. A békés revízióra való törekvés nem sikerült Európában. Japán életfeltételeinek megvalósítása pedig meghiúsult Anglia é^ az Egyesült Államok érdekein, melyek nem engedték meg Japán vezető szerepének érvényesülését Kelet Ázsiában. Az angol-amerikai diplomáciai törekvés tiltó és megszorító jellegű, a német diplomáciai a természetes fejlődés vonalában halad. Anglia Délkeleteurópában ki akarja terjeszteni a háborút, Németország szűkebb területre akarja szorítani. Anglia a multat, Németország a jövőt védelmezi. Anglia megszerezte magának Amerika ipari és pénzügyi támogatását és Németország a kontinensét. A világ új rendbe sorakozik. Az európai egyensúly politikája örökre megbukott és ennek helyébe új rendnek kell jönnie. Délkelet-Európa a világpolitikai erők vonalában Irta: Török Árpád Napjaink eseményei újból ráterelik a világ figyelmét Európának arra a részére, amelyen nekünk is élnünk kell. Ennek a területnek az újabb történelem folyamán változó jelentősége volt. A török időben a keresztény világ ide szegezte tekintetét, mert innen fenyegette Európában a krisztusi tanokat és a keresztény népek függetlenségét a legnagyobb veszély. Miikor sikerült a törököket délebbre szorítani, egy ideig nyugalmi állapot következett be. A Habsburg Birodalomnak újabb pozícióját konszolidálnia kellett, így belenyugodott abba, hogy a török megálljon az AJdunánál. Ez a viszonylagos nyugalmi állapot azonban nem bartott túlsokáig. Oroszország érdeklődése a Dardanellák fellé irányult, amivel szükségszerűen együttjárt a Balkán iránti fokozottabb érdeklődés is, hiszen ez volt a tengerszorosok egyik hátvédje. Oroszország számára ezt rendkívül megkönnyítette az a körülmény, hogy a Balkánt szláv népek lakják, amelyek ugyanazt a vallást követik, mint az orosz birodalom népe. Ugyanakkor a Monarchiának sem lehetett mindegy, hogy milyen befolyások érvénye sülnek a Balkánon. Törökország ott -már nem tudott nagyabb erőt kifejteni. Hatalma még ahhoz sem volt elegendő, hogy a fennhatósága alá tartozó szláv népekkel szemben kellően érvényesíthesse akaratát. A Monarchia és Oroszország tehát bizonyos fokig a törökök hátán vetélkedtek a balkáni befolyásért. A vetélkedés akkor sem szűnt meg, amikor Törökország mai területére vonult vissza és a Balkánt átengedte az azt lakó kis népeknek, akik önálló államokat alapítottak. A világháborút megelőző idő ezen utolsó szakában a délkeleteurópai befolyásért folyó vetélkedés még bonyolultabbá váilt. Most már nem a Török Birodalom hátán folyt az, hanem abba a kis államok is beleszóltak. Ugyanakkor a nyugati nagyhatalmak is mind nagyobb érdeklődés-t mutattak ezen terület iránt, mert hiszen ez nemcsak a Dardanelláknak volt a hátvédje, hanem egyben a közelkeletnek is, ahol angol és bizonyos tekintetben francia érdekek is érvényesültek. Nem csoda, ha ez a terület Európa viharzónájává vált és az itt uralkodó feszültségek végül is kirobbantották a világháborút. 1918 után megváltozott a világpolitikai helyzet, de megváltozott Délkeleteurópának a szerepe is a világpolitikai erők játszmájában. A Szovjetbirodalom a világháborút követő első évtizedben visszahúzódott az európai politika színpadáról és azt a benyomást keltette, mintha végleg lemondott volna arról az európai szerepről, amelyét egykor a cári birodalom vitt. Ez annál kevésbbé volt meglepő, mert hiszen területileg is kijjebb szorult Európáiból. Délkeleteurópa szinte totálisan mentesült az orosz befolyástól. A Monarchia megszűnt, a Német Birodalom pedig abban az.időben aktív külpolitikát alig folytatott, Délkeleteurópa felé pedig egyáltalán nem. Nem volt ugyan teljesen mentes ez a terület külső befolyásoktól, ezek azonban arra szorítkoztak, hogy az új európai status quot ennek segítségével is megerősítsék. Kívülről ez a terület aránylagos nyugalmat élvezett és ebben az időszakban inkább belső problémái foglalkoztatták, anélkül azonban, hogy azok megoldása érdekében komoly lépésekre határozta volna el magát. Hitler uralomrajutásával a világpolitikai helvzet megváltozott. A Német Birodalom annak egvik aktiv és igen súlyos tényezőjévé vált. Ennek következtében a Birodalom és a nyugati hatalmak között Délkeleteurópában bizonyos rivalitás keletkezett ugyan, ez azonban nem volt olyan mélyreható,, mint az a versengés, amelv ezen* a területen a világháború előtt folyt. A Német Birodalom megerősödésének itt jótékony hatása mutatkozott. Mindenekelőtt gazdaságilag vált ez érezhetővé, hiszen a Harmadik Birodalom sokkai nagvobb mértékben lett itt vevő, mint volt weimari elődje. Ez a fordulat politikailag is csak előnyére vált ennek a területnek. Az a feszültség, amelv irt a világhá borút követő békék hatása alatt kifejlődött, különböző tények következtében envhülni kezdett A trianoni igazságtalanság részbeni felszámolása erre a világpolitikai fordulatra vezethető vissza, ami már egymagában is hozzájárult a politikai viszonyok javulásához. De kétségtelen, hogv a bolgárjugoszláv ellentét is, amely időnként háborús'veszedelmet rejtett magában, a Birodalom, illetve a tengely jóindulatú támogatása mellliett lett kiküszöbölve. Ma még nem tudhatjuk a jövő világpolitikai helvzeto hogyan fog kialakulni, körvonalai azonban máris mutatkoznak. A legutóbbi helyzettel szemben egy [lényeges fordult miár bekövetkezett, ez pedig a Szovjetbirodallom új elhelyezkedése Európában. Besszarábiánaik, És-zakbukovinának, Keletlengyelországnak és a balti államoknak be-